Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-334

334. országos ülés január 21. 1881. f 47 igazságtalanságét azok, a kik egyáltalában ily igazságtalanságot csak akkor szoktak zokon venni, ha rajtuk történik. (Derültség halfelöl.) Áttérek a törvényjavaslatnak azon harmadik hibájára, mely — azt hiszem — egész gyakorlati és mely előtt nem lehet, hogy valaki szemet hunyjon a házban s mely hibáját, felfogásom szerint sem t. barátom, a pénzügyi bizottság előadója, sem a t. pénzügyminister ur eddig előttem eltüntetni képesek nem voltak és ez az, hogy a zárt városok — s minthogy ilyen tulajdonképen csak kettő létezik az országban, ezek egyike a főváros, kereskedelmükben tényleg — bármit mondjanak a t. urak — a legnagyobb veszélynek és károsodásnak vannak kitéve. Azt hiszem, hogy a t. pénzügyminister ur maga is megfogja vallani, hogy — a mi csekély személyemet illeti — legnagyobb fáradságot vettem magamnak és a legnagyobb objectivitással igyekeztem, a kereskedők érdekeit meghallgatva és a t. pénzügyminister urnak és a pénzügyi kormányzatnak igényeit szemelőtt tartva, e kettőt összeegyeztetni és lehetőleg kiegyenlíteni. És iít be kell vallanom azt is, hogy épen az itteni kereskedők, a kereskedelmi testületeknek minden tagja tanúsított annyi hazafiságot, a mennyit a t. előadó ur Anglia históriájából reminiscentiaképen felhozott. Nem akadt egy sem közttük, a ki igen készségesnek nem mutatkozott volna arra, hogy belátva az ország szükségeit s ennek a maga érdekeit alárendelve, hozzá ne járuljon a törvényjavaslat olyatén módosításához, mely mellett a kereskedelem lényeges megkárosítása nélkül, ezen okvetlen szükséges pénzösszeg az állam számára elő teremtessék. Voltak egyének, kik hajlandóknak mutatkoztak direct adó fejében inkább magukra vállalni a reájok eső részt, csakhogy megmentsék az országot, a kereskedelmet azon bajoktól, a melyek e javaslatból, nézetük szerint okvetlenül be fognak következni. (Nyugtalanság és derültség a jobboldalon.) Nem hiszem, hogy ezen hazafiságot nagyon megnyugtatná azon tapasztalat, hogy áldozatkész ajánlatuk iiy derült visszhangra talál, (Tetszés a baloldalon.) Azt mondhatom, hogy mindnyájuk részéről a legnagyobb készséggel folytattattak ily tárgyalások a kormány közegeivel és végre föltételesen ideiglenes megállapodások is történtek és midőn a törvényjavaslatot a maga egészében látták, annak hatását meggondolták, azon meggyőződésre jutottak, hogy az még ebben a formában is határozottan sújtani fogja a hazai kereskedelmet. Meg lehet győződve a, t. ház, hogy ők igy fogják fel a dolgot, azt pedig, hogy az érdeklettek bizonyos tekintetben mégis kell, hogy a dolgot jobban értsék, mint a többiek, azt tagadid nem lehet. Én nem tartom magamat szakembernek e kérdésben, de meghallgattam érveiket, a melyek egyébiránt kifejezést találtak az általuk, nem az első perczben, nem az eredeti törvényjavaslat impressiója alatt, hanem későbben bejutott kérvényükben, midőn már a módosított törvényjavaslatot is megismerték és kénytelen voltam magam is nézetüket elfogadni. Megengedem és elismerem, hogy a pénzügyi bizottság igen sokat javított és hogy azon módosítások, melyeket a pénzügyi bizottságban tettünk, a kárt némileg enyhíteni fogják; de felfogásom szerint t. barátom az előadó úr, mégis igen könnyen átsuhant mindazon ellenvetéseken, a melyek e pontbau felhozattak. A transito raktárak határozottan előnyt nyújtanak; de a ki a gyakorlati életet ismeri, tudja azt, hogy a transito raktárakkal mennyi visszaélés jár egyrészt, másrészt mennyi kellemetlen vexal intézkedések és költségek vannak velők egybekötve, ugy, hogy a pénzügyminister, a kettő köztt mindig ingadozva, azt sem tudhatja, hogy melyiknek adjon előnyt, egyik vagy másik irányban hasson-e, kiterjeszsze-e, vagy megszorítsa-e azokat. Hiszen a legutóbbi időben is tapasztaltuk azt, hogy e ozikkre nézve, a melyre sok transito raktár volt, megszoríttatott a transito raktározás, mert azt állították, hogy sok visszaélés követtetik el. De a transito raktározás, mindezektől eltekintve csakis a. nag^v kereskedelemnek tehet szolgálatot, a kis kereskedőnek soha. A restituti óra nézve Hegedűs Sándor t. barátom azt mondta: a restitutióra nézve azt tapasztaljuk, hogy ez a czukornál és szesznél mily szépen fejlődött ki és semminemű nehézségekre nem adott okot. Össze lehet-e hasonlítani ezen állam és állam közötti nagy kereskedelem restitutioját, a most tervbe vett resti tuti óval ? Lehet-e azt, a mi arra nézve All

7 mondani a kisebb, apróbb mennyiségekre nézve, azon restitutióra, mely a városok és községek köztti kisebbszerü forgalomból származik? Teheti-e valaki ugyanazon intézkedéseket apróbb üzletnél ? Teheti-e azon nagy költségeket, melyeket igen szívesen fog tenni ott, a hol a restitutió százezerekre megy, ott, a hol a restitutió 60—80 krajezárnyi tételekben áll? (Ugy van! a, baloldalon.) Felfogásom szerint a restitutió itt a fővárosban igen nagy nehézséggel fog járni, annyi nehézséggel, daczára a pénzügyminiszter által teendő helyes és erélyes intézkedéseknek, hogy a kérdés megoldása" alig lehetséges. (Ugy van! a balés a szélső baloldalon.) Azt mondja t. barátom, az előadó ur, hogy nem fog eltereltetni a kereskedelem, mert hiszen kereskedő és fogyasztó megszokta az eddigi összeköttetéseket és az összeköttetési viszonyt nem szívesen változtatja. Ugyan kérem, t. ház, a ki a gyakorlati életet ismeri, azt tudja, hogy összeköttetéseket, hitelt most igen könnyű nyerni