Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-334

246 134 ertszágos fi lés január 21. 1881. tenni, de felfogásom szerint elfogadhatóvá nem tette. {Tetszés a baloldalon.) Lost labor lost. Azon nagy munkának, azon nagy fáradságnak, melynek mindnyájan alá vetettük magunkat, végeredménye az, hogy oly törvényjavaslat előtt állunk, mely felfogásom szerint a kritikát ki nem állja, (Halljuk!) mert e törvényjavaslat oly lényeges hibákban szenved, melyek engem legalább arra bírnak, hogy részemről szavazatommal annak elfogadásához nem járulhatok. Első és leglényegesebb hibája a törvényjavaslatnak az, hogy fogyasztási adót szándékozik teremteni. Mi magunk is fogyasztási adót akarunk behozni s a törvényjavaslat oly adót tervez, mely a fogyasztási adók legsarkalatosahb és leglényegesebb kellékeivel nem bir. {Ogy vem! a baloldalon.) Ezen észrevételem vonatkozik a nyílt községekre, — a zárt városokról később szólok. Ezen törvényjavaslat szerint az adó nem sújtja sem a fogyasztás tényét, sem nem sújt oly egyént, a ki azt biztosan a fogyasztóra átháríthatná. S engem a t. pénzügyminister urnak e tekintetben csak odavetett észrevételei az ellenkezőről nem győztek meg. Azt mondtam, nem háríthatja át biztosan, mert az adó a törvényjavaslat szerint csak a közvetítőt sújtja; de oly közvetítőt, a kitől a fogyasztó csak esetleg vásárolja az árút, mert nem köteles, hogy ott vásárolja. A fogyasztó mindig annál fogja venni a fogyasztandó czikket, a ki adót nem fizetett és a ki azt ennélfogva rajta nem fogja megvenni s nem fogja a czikket azon kereskedőnél venni, a ki fictione juris érette az adót megfizette és esetleg rajta megvenné. {Nyugtalanság a jobboldalon, helyeslés a baloldalon.) így történhetik, hogy lesz fogyasztó, a ki adót nem fizet és lesz közvetítő, kereskedő vagy iparos, a ki adót általányozás alapján fizetett, a nélkül, hogy valakin megvenné. A kereskedők és az iparosok nem tekinthetik ennélfogva az általuk fizetett adót előlegnek, melyet ők a fogyasztó számára kiadtak és melyet visszatérítve megkapnak a fogyasztótól, hanem kell, hogy tekintsék oly általános üzleti kiadásnak, melyet esetleg egész üzletüknek jövedelméből meg kell szerezniök, ha üzletük eredménye kedvező; és melyet nem szereznek meg, ha üzletük eredménye kedvezőtlen. Ennélfogva, ha szigorúan vesszük a dolgot, ezen egész általányozási rendszer mellett, ezen a kereskedőre és iparosra kivetett adó nem jelent egyebet, mint a kereseti adó bizonyos határozatlan pótlékát, {Ellenmondás a jobboldalon) melyet ugyanazon joggal és eredménynyel, ngy mint a fűszerárusokra, minden más kereskedőre is kivethetjük, a vas- és fakereskedőre ép ugy, mint a gabonakereskedőre. {Ugy van! a, baloldalon. Mozgás jobb felől.) Ez képezi a törvényjavaslat másik lényeges hibáját. Midőn &zt mondjuk, hogy direct adókat már nem lehet és nem szabad behozni, tehát menjünk át az indirect adókra, mi itt újra direct adót teremtünk. Mert az a pénzügytan, a nemzetgazdaság egyik axiómája, hogy indirect adót bevallás és bizottsági kivetés alapján beszedni nem lehet. Abban a perezben, a melyben itt a bevallás és bizottsági kivetés módja már is alkalmaztatok, minden körülmények köztt f és minden tekintetben, direct adóvá válik. És a direct adók legrosszabban, talán légii elytelenebbül kezelt, legigazságtalanabb és legaránytalanabbiil kivetett része: a kereseti adó, mert a t. pénzügyminister ur is, azt hiszem, maga be fogja vallani, hogy minden direct adónk köztt egy sincs annyira igazságtalanul, aránytalanul és helytelenül kivetve, mint ép a dolog természetéből kifolyólag, a kereseti adó. Ép a kereseti adónál azt tapasztaljuk, hogy a bizottságok és felszólamlás! bizottságok daczára, az egyik magát tökéletesen és nagyrészt kivonja az adózás kötelezettsége alól, mig a másik vérlázító és azt lehet mondani, minden jogérzetet sértő módon megadóztatik, minden jogorvoslás nélkül, mert hiszen a t. pénzügyaiinister ur, az adókezelésről szóló javaslat indokolásában, maga is azt mondja, hogy a pénzügyminister maga is rendesen helyben hagyja a felszólamlási bizottság határozatát. Jogorvoslatnak tehát helye nincs; s én magam is meggyőződtem néhány esetben, hogy oly emberek, kikre a kereseti adó nagy összegben kirovatott, daczára annak, hogy koldusokká váltak, daczára annak, hogy érdekükben magam is a legkellőbb felvilágosításokat adtam, nem voltak képesek kieszközölni, hogy ez adóösszeg leszállíttassék. Ha az egyszerű kereseti adónál már ily visszaéléseket és ily ferdeségeket tapasztalunk, a szóban levő adónál a viszonyok nem fognak javulni, mert az átalános kereseti adónál legalább is nem érdekelt kereskedők és polgárok is ott lehetnek a bizotságban, ennél pedig csakis érdekeltek vehetnek részt, olyanok, kiknek érdekében áll nagyobb összegeket róni másokra, mert minél nagyobb összegeket rónak másokra, annál kevesebbet kell nekik maguknak fizetniök. így, felfogásom szerint határozottan a legnagyobb igazságtalanságot, a legnagyobb aránytalanságot fogjuk tapasztalni. A végeredmény tehát az, hogy az indirect adónak előnyeiről lemondunk, valamint a kivetés és behajtás könynyüségéről, teremtve direct adót, ezen adónem minden hátrányaival, nehézkes kivetési móddal, a foglalások és hátralékok nagy seregével. A törvényjavaslatnak ezen két hibája némileg elméleti és meglehet, nem fog sokat nyomni azok előtt, kik egyáltalában az elmélet és tudomány követelményeire nem igen sokat szoktak adni a törvényjavaslatoknál és nem igen fogják zokon venni az egyeseken ejtett sérelmeket és