Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.
Ülésnapok - 1878-334
334 országos ülés január 21. 1881. 245 szetes fokozása nem elegendő, nem marad egyéb hátra, mint az, hogy mindig új meg áj eszmékkel foglalkozzunk és igy eszme eszmét, terv tervet, chimere ehimerát hajt és a magyar pénzügyminister urnak azon szerencsétlen szerep jutott, hogy alig szavaztatott meg neki egy évi költségvetése, már is kell gondoskodnia új adónemről, melylyel az új költségvetést a ház elé terjeszsze, mely természetszerűleg az időközben szaporodó kamat terhe folytán, nagyobb hiányt fog felmutatni.Minthogy nekünk már előre megállapított, előre látható következményében is kellőleg és gondosan megbírált, a mérvadó tényezők által legalább nagyjában elfogadott pénzügyi és adóügyi politikának nincsen, (Ugy van! a baloldalon) a dolog természeténél fogva ezen eszmék csakis ötletszerű jelleggel bírnak és maguk között harmonicus összeköttetésben nincsenek. (Ugy van! balfelöl). Ha megpendittetnek kedvező körülmények között, visszhangra találnak és elfogadtatnak, ha ellenben kedvezőtlen körülmények között hozatnak fel, visszatetszést szülnek és elvettetnek és azt, hogy milyen eszmék fognak megpendittetui, milyen sorsuk lesz, nálunk előre senki sem tudhatjs. (Igaz! Igaz! balfelöl) Ezen — megengedem — sok tekintetben nem nekünk felrovandó viszonyoknak igen káros következménye azonban nemcsak az, hogy hazánk polgárai, adójuk minőségére és adójuk mérvére nézve folytonos bizonytalanságban vannak, hogy lázas izgatottságban vannak mindig arra nézve, minő új adónemeknek vannak kitéve és hogy ezen bizonytalanság gazdasági viszonyainkra, a vállalkozási szellemnek érvényesülésére, a kereskedelem és ipar eonsolidására, népesedési viszonyainkra, birtokunk értékére, a hitel állandósítására dermesztőleg hatnak; hanem még az is káros következményű, hogy a fedezetnek rögtöni szüksége folytán nincs elég idő arra. hogy az eszmék érlelődjenek, hogy kellően és behatóan tanulmányoztassanak, hogy a kellő adatok is megszereztessenek azoknak komoly és helyes megbirálására és igy gyakran történik, hogy téves eszmék gyorsan elfogadtatnak, hogy az elfogadottak rövid néhány esztendő múlva ismét visszavétessenek — exempla sünt odiosa — s hogy a legjobb, a legszerencsésebb eszmék is téves alkalmazás által menthetetlenül compromití áltatnak. Ha még hozzá teszszük azt. hogy azon közjogi kapocsnál fogva, melyben a birodalmi tanácsban képviselt országokkal és tartományokká 1 vagyunk; azon körülménynél fogva, hogy sok törvényt Ausztriával egyetértőleg kell hoznunk, azon szerződés folytán, mely közttünk és Ausztria köztt létezik; hogy azon adótörvényhozási függőségi és függetlenségi mixtum eompositum folytán, mely nálunk létezik, mi a külföld mintáit egyszerűen le nem másolhatjuk, azokat nem acceptálhatjuk; hogy itt minden törvényjavaslatnál komolyan meg kell gondolni, mi lesz annak kihatása épen ezen politikai viszonyunkra, mi lesz anyagi kihatása az ezen politikai viszony által sokkal érzékenyebbé vált gazdasági orgaoismusunkra; ha mindezt megfontoljuk, átfogjak látni, hogy mi ily fontos adójavaslatokat rögtönözve, beható, komoly tárgyalás és megfontolás nélkül alig fogadhatunk el. (Helyeslés a baloldalon.) Az előttünk fekvő törvényjavaslat, ezen viszonyok szülöttje, bír mindazon kellékekkel, melyeket felhoztam és az átalam jelzett módon jött létre. Megpendittetett egy eszme — megengedem, a mint t. barátom Heify előbb mondta, talán általam pendittetett meg — a pénzügyi bizottságban egészen más kiindulási ponttal, egészen más feltevések mellett. Az eszme az akkori körülmények köztt a bizottságban is visszhangra talált s a bizottság bizonyos formában, moly tág kört nyújtott a megvalósításra, pártolókig terjesztette a ház elé s a ház, elfogadván a határozati javaslatot, azzal bízta meg a tiszt. pénzügy minister urat, hogy az indirect adók tökéletesebb kihasználásának kérdését, esetleg az adóreutlszer megváltoztatásával kapcsolatban, tanulmányozza és tegyen jelentést a háznak. A t. minister ur egész buzgósággal, szokott erélyével hozzáfogott a munkához s minthogy rögtön, már az idén érvényesíteni akarta ezen eszme pénzügyi eredményeit., törvényjavaslatot nyújtott be, melyre nézve — minden tisztelet mellett a minister ur nagy tehetségei iránt — azt kell mondanom, hogy alig volt rá elég ideje, hogy e dolgot eléggé komolyan, behatóan, tanulmányozhassa, hogy annak egész kihatását az összes gazdasági viszonyokra kellően megbírálhassa. Hogy ez — nem vádképen akarom felhozni — hanem hogy tényleg ugy van, eléggé bizonyítja az a körülmény, hogy a pénzügyi bizottság, a t. minister urnak igen szíves és igen készséges hozzájárulásával, egészen módosította, megváltoztatta, felforgatta, alapeszméjében mássá tette a törvényjavaslatot. Ez, azt hiszem, eléggé bizonyítja azt, hogy kellően m gérlelt kérdés előtt nem álltunk és nem állunk. (Elénk tetszés a bal- és a. szélső baloldalon). A pénzügyi bizottság, melynek magam is tagja vagyok, — ne tessék öndicséretnek tekinteni, nem magamra vonatkozik —- a pénzügyi bizottság fáradhatatlan buzgalommal foglalkozott ezen törvényjavaslat megvitat;)sával és én a bizottság tevékenységét a legnagyobb készséggel elismerem, ugy a bizottság, mint a minister ur törekedett, a javaslatot javítani és elfogadnatóbbá