Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-334

' ' •'• '" • '•:-•• • • • • ' • 834. országos ülé nélkül, hogy magok az érdekeltek valaha oly fdjajdulásban törtek volna ki, mint. a milyen zaj és háború keletkezik mindannyiszor, valahányszor csak arról van szó, hogy a kereskedelem, hogy az üzleti, vagy tőkepénzes világ nem új áldozatot, nem új terheket, hanem csak némi kellemetlenséget vállaljon el a közügy érdekében. (Ugyvan! Vay van', jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) Saját parlamenti életünkből nem egy példára hivatkozhatom, hogy valahányszor arról volt szó, hogy az üzletvilágnak és a tőkepénznek nem kár és nem jogainak, vagy tőkéjének csonkítása okoztassék, hanem csak némi kellemetlenséggel járó intézkedés történjék, akkor azonnal sikerült fellármázni nem csak az ország közvéleményét, hanem a külföldét is, holott a legközelebbi években, túlságos nagy mérvekben positív terhekkel terheltük a mezőgazdaságot s az azzal foglalkozókat a nélkül, hogy ezt másnak tekintették volna, mint köteles és legfeljebb méltányos áldozatnak. A jelen esetben is, mert nem a földmíves népről vau szó, hanem arról, hogy más foglalkozással biroknak nem kárt, csak némi alkalmatlanságot okozzunk; azonnal a legnagyobb ijesztgetéssel állunk szemben, — mint Lukács t. képviselőtársam kifejezi magát — tönkre teszszük az existentiákat, eltereljük a forgalmat, tönkre teszszük nemzetgazdaságunkat s elhitetjük önmagunkkal azt, hogy kereskedőink itt hagynak bennünket s elmennek, ki Triesztbe, ki máshová. Hát, t. ház, épen ez a jellemző különbség a kettő között. A kereskedő, ha aránytalanul nagynak érzi a terhet, itt hagyhatja az országot, gyakran meg is teszi s hazafiságának rovására szabadulhat terheitől. A . fóldmíves s a földbirtokos ezt nem teheti mert nem viheti magával földbirtokát, mint amaz, üzletét és ha aránytalanul nagy terhet rakunk vállaira, annál "biztosabban kénytelen tönkre menni; s ne méltóztassanak megfeledkezni arról sem, hogy a föld- s házbirtokos nem vallhat kevesebb jövedelmet, mint a mennyi van, sőt ellenkezőleg arra kivettetik az adó s az illető, akár vau termése, akár nincs, akár van jövedelem, akár nincs, évről-évre kénytelen az egyszer kivetett adót megfizetni, {ügy van! jobb felöl). Én nem kicsinylem a kereskedelem, az üzlet nemzetgazdasági fontosságát az országban, nem is kívánom, hogy azzal mostohábban bánjunk, mint az ország bármely más tényezőjével, de azt hiszem, eljött ideje annak, hogy gondolkozzunk legalább arról, hogy az aránytalan különböző teherviselés valahára egyensúlyba hozassék, Ideje legalább is annak, hogy a földmíves népet, mely az ország lakosságának túlnyomó nagy része, ne tekintsük az ország mostoha gyermekének, kinek rovására mindent gondosan el kell kerülni, mi az ország más foglalkozású lakósaiKÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XVI. KÖTET. 5 január 21. IS81 g4 j j nak a legcsekélyebb mértékben netalán kellemetlen S a kik az ellenkező irányt hirdetik, kik ilyen I irányban igyekeznek elkeseríteni a népet, azok t nevezik magokat a nép barátainak. (Mozgás a I szélső balon. Tetszés jobbfeWL) Epei) oly joggal, mint a hogy elnevezték a három • Scipiót afrikainak, ázsiainak és numaníiainak, azért mert tönkre tették Karthágót, megsemmisítették Antiochus seregét és romba döntötték Numaotiát. (Tetszés jobbfelM) T. ház! A javaslatnak azon egyes intézkedései, melyek ellen alapos és méltányos panaszok emeltetnek, lényegesen javíttattak, ezt bőven kifejtette a pénzügyi bizottság t. előadója, valamint a t. péiizügyminister ur. De ma^át a lényeget feláldoznunk nem lehet. Legkönnyebb, legnépszerűbb, és legkellemesebb volna egyátaláu új adó behozására nem is gondolni; de akkor ne követeljék a parlamenttől, ne követeljék a kormánytól, hogy az országot cultur állammá emelje. Ez a válasz egyúttal a Helfy t. képviselőtársam által felvetett kérdésre is: mi az oka deficitünknek? Vannak annak számos okai. De leglényegesebb oka az, hogy mi, különösen az újabb időkben követeljük, hogy állami létünk minden ágában emeljük culturéletünket és ezen czéíból nagy befektetéseket tegyünk. Magam is azokhoz járultam, kik idejét látták megszüntetni az egyoldalú pénzügyi politikát, melynek hátrányait Lukács t. képviselőtársam tegnap oly élénk színekkel ecsetelte, melynek azonban meg volt a maga idejében szüksége és haszna. Most azonban épen mert azon hátrányokkal jár, melyeket Lukács t. képviselőtársam kifejtett, tovább folytatni azt, igénytelen nézetem szerint is káros volna. Magam is hozzájárultam azoknak sürgetéséhez, a kik kieszközölték, hogy a múlt évek költségvetéseinek kiadásai milliókkal és milliókkal emeltettek, hasznos beruházások és befektetések érdekében. Az ország szükségét látta, hogy a földinívelésnek és iparnak emelésére, hitelügyunk rendezésére, közlekedésügyünk jobbítására, vasutak építésére és vételére, nevelésügyünk előmozdítására, Szeged reconsTructiójára, Tisza szabályozására és számtalan más üdvös és halaszthaílan czélokra milliókat és milliókat vegyen föl költségvetésébe; a t. elíeuzék maga járt elől ezen kiadások sürgetésében és még niucs kimerítve az áldozatokat igénylő teendők nagy halmaza; közigazgatásunk sürgetett reformja, közlekedési ügyünk annyi még fennt levő égető hiánya és összéleíünk minden ágában fölmerülő, annyi jogos és méltányos,, követelés vár még áldozatokra, hogy ezekkel szemben elutasíthatlan becsületbeli kötelességünk, az elvállalt terheknek legalább kamatjait és törlesztési részleteit saját jövedelmünkből fedezni; ezekkel szemben ismét bocsánatot kérek, de nem tarthatom egyébnek 31