Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-334

S34 országos ülés jannár 2!. 1SS1. 231 törexedjünk, hogy e hazának fiai, béke idején legalább, jólétben élvezhessék munkájuknak gyümölcsét; azért élvezhessék békében és gyüjthessenek sokat, hogy majdan, mikor eljő a perez, melyben a hazának kötelessége és joga lesz áldozatra felhívni a népet; akkor lehessenek, de legyenek is meg az eszközök, a melyekkel ezen áldozatkészséget teljesíthesse. [Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De abban én nem látok hazafiságot, hogy béke idején kimerítsük népünk erejét, hogy elöljük benne a munkakedvet; mert arra a meg' győződésre kell előbb jutnia, hogy nem megáért dolgozik hanem egy gépezetért, melyet államnak szoktak nevezni, de a hol a ezél nagy ritkán felel meg ép az állam érdekének. Igen sok példát lehet felhozni — s azt hiszem, hogy azt a példát, melyet az előadó ur tegnap is felhozott azon angol kereskedőkről, kik a bukott banknak jegyeit teljes értékben elfogadni magukat hazafiságból kötelezték, nagyon helyén volt volna e házban idézni akkor, mikor az önálló magyar bank felállításáról volt szó. (ügy van! a szélső baloldalon.) S a mikor a t. előadó ur és társai bebizonyították, hogy disagio lesz a magyar és az osztrák bankjegy köztt, akkor szerettem volna, ha a t. előadó ur előállott volna ezzel: reméljük, hogy a magyar kereskedő osztály ugy fog eljárni, mint az angol. [Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Azon esetre, én egy más példát tudok az angol történelemből, a mely sokkal közelebb áll ehhez. Tudom azt a példát, midőn a thea után egy fél penny adót akartak vetni és a következmény egy nagy forradalom volt. (Mozgás.) Hogy viszatérjek e pénzügyi bizottság előadójának beszédére, ő dicsekedett azokkal, a miket a pénzügyi bizottság a kormány rósz törvényjavaslatán változtatott. Ugy hiszem, sikerül bebizonyítanom s még inkább sikerült Lukács Béla t. képviselő urnak tegnapi beszédében részletesen bebizonyítania, hogy mire redukálódnak ezen úgynevezett javítások. De igenis van két javítás, melyet a t. bizottság többsége e törvényjavaslatba hozott s a miért ugy hiszem, az ország nagy köszönettel tartozik. E két javítás — szerintem rosszabbitás — Mér mindazzal a mit azon javított. A pénzügyi bizottság nem elégelte azt az egy felhatalmazást, melyet a t. kormány kért, hogy t. i, hátaimaztassék fel arra, hogy ezen adónem alkalmazásához képest több nagyobb várost zárt városokká átváltoztathasson. Erre jött a pénzügyi bizottság és azt mondotta: „evvel én be nem érem s indítványba hozott még egy felhatalmazást, t. i. azt, hogy ne csak az a hatalma legyen meg a ministernek, hogy a nyilt városokat zárt városokká átváltoztassa, azért, hogy ott is az adózásnak tételes rendszerét alkalmazhassa, hanem, hogy eventualiter, ha ez neki nem tetszik, a tapasztalás folytán látja, hogy ez nem alkalmas, ismét átváltoztathassa nyilt várossá, ugy hogy Magyarország legnevezetesebb városai, tulajdonkép siniplán kiszolgáltatnak a minister önkényének, tegyen velük, a mit akar, tegyen oda pénzügyőröket, vagy ha ez nem elegendő, talán zsandárokat; ha pedig jól fogja magát viselni, ha jó kortese lesz a kormánynak, ha jobb oldali képviselőt fog választani, akkor kilátásba helyezi, hogy fel fogja őt szabadítani ezen láncz alól. Ily felhatalmazást adni egy kormánynak, ez nincsen a parlamentarismus történetében. (Ügy van! bal/elől.) Még egy más tágasabb körű felhatalmazást hoz indítványba a pénzügyi bizottság, t. i. azt, hogy egyáltalában mindazon intézkedésekre nézve, a melyek e törvényjavaslatban tartalmaztatnak, a mennyiben a pénzügyminister az első év folyamán meggyőződött arról, hogy az a kincstár érdekének meg nem felel, vagy egyáltalában nem helyes, azt az országgyűlés együtt nem létében, önkényileg, belátása szerint megváltoztassa ugy, hogy tulajdonképen ezen indítvánnyal a pénzügyi bizottság az egész törvényt feleslegessé teszi, hanem egyszerűen felhatalmazza a kormányt, hogy járjon el a kincstár érdeke szerint, bánjon el a kormány a városokkal kénye kedve szerint. Ezek azon javítások, a melyekkel az előadó ur a pénzügyi bizottság többsége nevében dicsekedhetik. T. ház! Beszédem végére érek. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Én nem állítom azt, hogy Magyarországon nem kell foglalkozni azon eszmével , hogy alkalmas időben és alkalmas körülmények köztt a fogyasztási adók rendszerét miként lehessen meghonosítani; de ezt én két főfeítételhez kötöm. Az első feltétel az, hogy Magyarország rendelkezzék önálló vámterülettel (Helyeslés a szélső balon), hogy tudja, hogy az az adó, a mi befoly, hogy az a jövedelem igazán a saját kincstárába folyik be és hogy az egyenlően fogja terhelni mindazokat, a kik az illető czikkeket élvezik. A másik feltétel, hogy abban az arányban, a melyben fejleszteni kezdik fogyasztási rendszerünket, abban az arányban szállítsuk alá az egyenes adók túlságos mértékét. (Helyeslés a szélső balon.) Önök sok példát hoznak fel, de sohasem idéznek példát oly országból, a mely olyasmit cselekszik, a mit cselekedni önök nem akarnak. Németországra hivatkoztak többször, hogy ott is a fogyasztási adórendszer kihasználásához folyamodtak; igen, de utána nyomban az egyenes adók tetemes részének leszállításához fogtak. Meghagyni egyrészről az egyenes adókat teljes nagyságukban, másrészről a fogyasztási adó-