Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-334

£32 " :í4- 'rsaágos ül rendszerről beszélni, még pedig beszélni erről akkor, midőn constatálva van, hogy jelenleg a fogyasztási adók legnagyobb része egy idegen állam kincstárába foly, ezt én a hazafisággal összeegyeztetni nem tudom. {Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Az önálló vámterületről, vagyis zárvonalról beszélve, lehetetlen nem érintenem azon körül­ményt, hogy midőn a pénzügyi bizottságban a jelen törvényjavaslat fölött? tanácskozás meg­indult, épen a t. előadó ur volt az első, a ki a fogyasztási zárvonal eszméjét hangoztatta, akkép nyilatkozott, hogy ő csak akkor tudna általában azon alakban, a mint a kormány előterjesztette, ezen törvényjavaslat vitatásába nyugodt lélekkel bebocsátkozni, ha a kormány azt a fogyasztási zárvonal felállításával kötné össze és meglehetősen hosszan folyt a tanácskozás a pénzügyi bizott­ságban a fogyasztási zärvonal felállítása kérdésé­ben. A pénzügyi bizottság jelentésében, a t. elő­adó ur annyit legalább kötelességének tartott egy sorban felemlíteni, — de csak ugy en passaat — hogy ő ugyan arról van meggyőződve, hogy ezen adórendszer jövedelmezővé tételének legalkalmasabb módja a fogyasztási zárvonal fel­állítása lenne és ez előfordult a pénzügyi bizott­ságban is, de opportunitási okokból mellőztetett. Én megvallom, ezen opportunitási okokat a pénz­ügyi bizottságban nem hallottam és azt hiszem, hogy midőn a képviselő ur itt előadói tisztét teljesiti, kötelessége lett volna e tárgygyal tüze­tesen foglalkoznia és megismertetni a házzal, melyek azon opportunitási okok, melyek miatt a bizottság a fogyasztási zárvonal eszméjétől el­állott. Én t. ház, ezt csak azért említem fel, mert a pénzügyi bizottságban előfordult, mert — mint mindjárt jelezni fogom — ez képezi tulajdon­képena törvényjavaslat érdemét, mert én a magam részéről sem ilyen, sem olyan alakban fogyasz­tási zárvonal alakjában sem fogadnám el; mert meggyőződésem, hogy ez idő szerint Magyar­ország népeinek állapota semminemű adóemelést el nem tíír. {Ugy van! a szélső baloldalon.) De mondom, a törvényjavaslatnak érdemét tulajdon­képen ezen eszme képezi. Én nem feledhetem el s megvallom, nagyon örvendek azon, hogy utánam ez oldalról Wahrmann képviselő ur fog következni, mert ő nem fogja tagadhatni, hogy ezen törvényjavaslat, ha ma a házban előfordul, habár az ő szándékával ellentétesen, mégis az ő lelkét nyomja. {Halljuk! Halljuk!) Igenis, ő körülbelöl két évvel ezelőtt — és el­ismerem, a lehető legjobb szándékkal — azon eszmét vetette fel a pénzügyi bizottságban, hogy ő a fenn­álló kereskedelmi és vámszövetség daczára, azon meggyőződésben van, hogy Magyarország fogyasz­tási adójáról önállólag rendelkezhetik és fogyasz­•s január 21. 1881. tási zárvonalat állíthat fel a nélkül, hogy Ausztria ez ellen jogosan tiltakozzék. És ezt akkor igen terjedelmesen, szakszerűen fejtegette és midőn a kormány akkor e kérdés részletes vitatásába belebocsátkozni nem akart, felkérte a kormányt és a bizottságot, hogy noha e perczben, mint maga monda, ily fontos kérdésben határozatot nem kivan, de igenis felkéri ugy a kormányt, mint a bizottságot, hogy e kérdéssel foglalkoz­zék, mert csak ezen utón lehet a magyar kincstár számára új jövedelmi forrást nyitni és a fogyasz­tási adórendszer hasznait kizsákmányolni. Én akkor, midőn t. barátom ezen eszmét megpendí­tette, rögtön figyelmeztettem rá a bizottság kebelé­ben, hogy belátom ennek helyes voltát a jelen viszonyok közit, mig a kereskedelmi szerződés tart, mégis sajnálom, hogy t barátom ezt fel­hozta, mert bizonyos vagyok benne, hogy a pénzügyminister egyik részét felhasználja, t. i. hogy a fogyasztási adót valamely alakban be­hozza, de nem fogja elfogadni a másik részét, hogy a fogyasztási zárvonal felállításával össze­kösse. Igaz, hogy vannak ugyan a t. kormány­pártnak egyes tagjai, kik elég bátrak, vagy helyesebben mondva, elég ügyesek e körülményt kizsákmányolni és kerületökben hirdetni, hogy ők azért hajlandók e törvényjavaslatot elfogadni, mert ők ugy látják, hogy ebből nagy titokban majd ki fog fejlődni a fogyasztási zárvonal felállí­tása. Engedelmet kérek, ha egy szerintem inparla­mentális, de a ministerelnök ur által sanctionált kifejezéssel élek: ez csakugyan népámítás. Mert ha Önöknek legtávolabbról is szándéka lenne a fogyasztási zárvonal felállítása, akkor a törvény­javaslatnak egyetlen szakasza sem maradhatna fenn és mindezen intézkedések elesnének; ka az felállíttatnék, akkor nem kellene különbséget tenni nyilt és zárt város köztt. Én az ilyen nyilt ámítás ellen határozottan tiltakozom. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon,) Minthogy, a mint bevczetőleg mondtam, meg vagyok győződve egyfelől arról, hogy az adó­törvényjavaslat ha elfogadtatik, nem lesz egy berekesztett valami, hanem első gyűrűjét fogja képezni egy hosszú új adóláncznak; minthogy meg vagyok győződve, hogy ez idő szerint Magyarországon adóemelésre gondolni csakis a legnagyobb észszerűtlenséggel és lelketlenséggel lehet; minthogy teljesen meg vagyok győződve, hogy ha a t. kormány most az országgjnilés végszakában, ugy szólván a választások küszöbén 3 milliónyi adóemeléssel mer előállani, kétséget nem szenved, hogy a választások után, majd ha ugyan a nemzet elég bárgyú és gyáva lesz önök­nek többséget adni, legalább is ÍO millióval fogják az adót újból emelni, én ennek folytán nem fogadom el a törvényjavaslatot, hanem bátor vagyok a magam és elvtársaiul nevében követ-

Next

/
Oldalképek
Tartalom