Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-334

334. orsüságos ülés január 2!. 1881. 227 alkalmam lesz kifejteni, ezen törvényjavaslat nem önmagában álló kiegészített valami, hanem egy hosszú láncznak első gyürüjeként jelenik meg előttünk. Óhajtom tehát, hogy ezen törvényjavaslat ne csak visszautaaittassék, hanem mondassák ki általában, hogy ez időszerint Magyarországon semminemű adóemelést megengedhetőnek nem tartunk, {Helyeslés a szélső balon.) T. ház! Mondom, nem egy törvényjavaslattal, nem egy intézkedéssel állunk szemben, hanem szemben állunk, mint ezt kiemelte tegnap maga a í. pénzügyi bizottság t. előadója is, egy új iránynyal, egy új adózási rendszer inaugurátiójával, azon adórendszeren felül, mely máris túlságos mérvben nyomja népünk vállait. Én nem tagadom, hogy ezt a t. kormány nem teszi jókeuvd)ő!, aláírom azt, a mit a t. előadó ur mondott: hogy állandó ehronikus deficittel állván szemben, valahára gondoskodni kell annak fedezetéről. De én azt hiszem, hogy mielőtt annak fedezetéről gondoskodnánk, mégis kötelességünk mindenekelőtt kutatni, vájjon mi az oka ezen állandó deficitnek? Az adóemelés, t. ház, egy idő óta a képviselőháznak állandó foglalatosságává vált. Hisz méltóztassék csak reá emlékezni, hogy rövid idő, alig egy év leforgása alatt, mily nevezetes, terhes uj adókat hoztunk már be. Behoztuk nem rég a hadmentességi díjai, álig néhány hete a t. többség megszavazta a szállítási adót s hogy ha nem hozatott be egy harmadik adónem, a II. osztályú kereseti adó, az nem a t. kormány érdeme, a becsületes szándék meg volt arra nézve is, daczára annak, hogy maga is beyallorta, constatálta, a mint constatálta a pénzügyi bizottság t. előadója, hogy az egyenes adó emelésére józanul gondolni Magyarországon ez időszerint nem lehet. De azért a t. kormány mégis gondolt rá és ime itt vagyunk egy negyedik adojavaslaí előtt és ez nem magában álló valami, hanem egy hosszú, nagy adórendszer kezdete. Kimutatom, t. ház, hogy mi az oka annak, hogy a folytonos adóemelés mi nálunk kényszerűséggé vált. Én ezen kényszerűségnek kútfejét — eltekintve azon állandó nagy áldozatoktól, melyek közjogi alapunknál fo^va törvénybe vannak iktatva — találom azon rendkívüli könnyűségben, hogy ne mondjam könnyelműségben, melylyel a mi t. pénzügymiuisterünk beleegyezik, minden újabb meg újabb költekezésbe. Én nagyon sajnálom és előre kijelentem, hogy a mit mondandó leszek, ez vonatkozni fog a pénzügyminister urnak pénzügyi politikájára, személye iránt a lehető legnagyobb tisztelettel viseltetvén. A pénzügyminister ur irtózik legnehezebb feladatától, mely minden pénzügyministerre háramlik. Ha a t. pénzügyminister ur inkább ragaszkodnék pénzügyministeri hivatásához, mint a pénzügymiuisteri tárczához, akkor oly könnyedén azokba a költségekbe bele nem egyeznék. (Igaz! ügy van! a szélső balon.) A pénzügyministernek egyik legfontosabb, beismerem, legnehezebb feladata az, hogy szigorúan ellenőrizze collégáinak budgetjét és a lehető legerélyesebben zabolázni igyekezzék költekezési törekvéseiket. A pénzügyminister ur, ügy látom ezen rendszert nem követte és nálunk valóban igazolva látom egy hires franczia államférfiú azon mondását: „aueun pouvoir ne neut se dépouilles de Fempreinte de son origine" — egy hatalom sem vetkőzheti le eredetének jellegét. Nyilvános titok, hogy a pénzügyminister ur pénzügyérségének miben áll az eredete. A% ő t. elődje nem vélte lelkiismeretével összeférőnek, hogy feleiősséget vállaljon azon iránynyal szemben, melybe a bosnyák okkupatió a magyar pénzügyeket sodorta, akkor fel leit saólítva a mostani pénzügyminister ur és o bátran, minden nabozás nélkül kijelentette, hogy ő igenis össze tudja egyeztetni e két dolgot. Bátorította a közös kormányt, hogy csak folytassa azon politikát, ő majd gondoskodni fog pénzről. Ha s. pénzügyminister ur ezen bátorítást azon szándékából merítette, hogy a mennyiben a pénzügyi helyzet azon politikát meg nem engedi, ő akként fog azon segíteni, hogy valahányszor hiány fog mutatkozni az állam pénztárában, ő újabb és, újabb adóemelést fog indítványozni: ehhez nem kell pénzügyi politika, ehhez utóvégre pénzügyminister sem kell. (Igaz! ügy van! a szélső balon.) Mert ha a nemzet arra akarja magát elhatározni, hogy valahányszor hiány lesz a háztartásban, mindannyiszor újabb és újabb adóemeléssel fog a bajon segíteni, akkor kitörölheti í budgetjéből a pénaügyministert, akkor egy ministeri tanácsos is bátran vezetheti a pénzügyministeri tárczát. (Közbeszólás a szélső balon: Most is ugy van!) Ha én elgondolom, hogy a pénzügyminister milyen könnyűséggel egyezik bele még oly dolgokba is, a miknek kényszerűségét, sürgősségét semmiképen sem lehet bizonyítani, ha elgondolom, hogy milyen könnyen egyezeti bele a bosnyák vasút építésébe, a miről pedig lehetetlenség, hogy legyen magyar ember a hazában, a ki meg legyen arról győződve, hogy ez a vasút szükséges a magyar állam érdekében, ha elgondolom, hogy néhány nappal ezelőtt milyen könnyen egyezett bele egy új intézmény megalapításába, me^y milliókba fog kerülni, aminek sürgős voltát szintén senki sem képes e házban bebizonyítani, t. i. a zsandár-intézmény behozaI tálába, ha egyáltalában elgondolom azt, a mi £9*