Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-334

228 884. ersságos ülés január 21. 1881. jellegét képezi összes pénzügyi politikánknak, hogy a mi adókezelésünk egész Európában, összehasonlítva Európa valamennyi államáéval, az emészti fel aránylag a legnagyobb százalékát az adónak és ha ki akarnék terjeszkedni más irányban, a mit ez alkalommal nem akarok tenni, csupán az utolsó műveletről akarok szólani, melynek ügyetlen vezetése által a pénzügyminister sokkal inkább megkárosította az állam érdekét, mint a mennyit használhat ezen adónem behozatalával — ez adónem egy évi jövedelmét véve fel — ha mindezeket elgondolom és megfontolom: kénytelen vagyok ismételni, hogy igenis a pénzügyminister úron igazolva látom, hogy egész működésén végig vonul pénzügyministersége eredetéuek-jellege. Ismétlem, a pénzügyminister urnak más hivatása van, mint a kabinet bármely más tagjának, mert ő hivatva van ellenőrizni társait, nemcsak ellenőrizni, hogy az állam jövedelmeivel lehető legtakarékosabban bánjanak el, de felfogásom szerint a pénzügyministernek épen magának érdekében áll, hogy az állam jövedelmei természetszerűleg mentül inkább szaporodjanak; kötelessége oda hatni társaira, hogy forrásokat nyissanak a nemzet számára, hogy adóképességét emeljék. Ha a pénzügyminister a helyett, hogy a földbirtokost az adókon kivül sajtja olyan müveletek által, hogy egyszerre egy nagy tömeg állambirtokot dob a piaezra, a mi által kétségtelen, hogy a magán-földbirtok értékébői vészit, a helyett oda hatna a foldmívelési és kereskedelmi ministernél, hogy kövessen el mindent az irányban, hogy a földbirtokos tétessék azon helyzetbe, hogy jövedelme minél inkább szaporodjék és a földbirtok értéke mentül inkább emelkedjék; ha kereskedelmi miníster társára oda hatna, hogy az kövessen el mindent, hogy a mi iparunk és kereskedelmünk a szomszéd Ausztriával szemben mentül inkább versenyképes legyen; iparkodjék, hogy minden akadályt, a mely az ipar fejlődésének útjában áll, mentől előbb elhárítson és hogy ezen utón szaporodjék a kincstár jövedelme; ha mondom a minister ur nem állna elő olyan javaslatokkal, melyek azt fogják eredményezni, hogy a fejlődés ezer akadályaival máris küzdő iparunk és kereskedelmünk még inkább legyen megakadályozva, akkor mondom, be van bizonyítva, hogy ä minister ur nem felel meg hivatásának, hogy nagyon könnyedén fogja fel a pénzügyminist érnek missióját. De minden ékesszólás, minden érven túl, a mit felhozhatnék, ugy hiszem, legkeményebben sújtja a t. pénzügyminister urnak összes pénzügyi politikáját, maga a pénzügyi bizottság többsége előadójának tegnapi beszéde; annál sűjtóbb Ítéletet én nem képzelhetek pénzügyminister ellen, mint a minőt Hegedűs Sándor t. képviselő' ur tegnapi előadói beszédének bevezetésében mondott. O ugyanis bevezetőleg mindenekelőtt arra kérte a házat és országot, hogy ezen törvényjavaslatnál tartsa folytonosan szem előtt a jelen szövegezést, ugy, a mint azt a pénzügyi bizottság szövegezte és nem azt a szöveget, melyet a kormány nyújtott be. És ezt következőleg indokolja: „Méltóztassanak azt azon alakjában szem előtt tartani és tárgyalni, melyben a pénzügyi bizottság benyujtá és nem azon eredeti alakjában, melyben a kormány beterjeszté. Szükségesnek tartom ezt hangsúlyozni, mert ugy vettem észre, hogy a kritika — mint lesz szerencsém kimutatni — még mindig az eredeti törvényjavaslat hatása alatt áll. Ezért beszélnek egyenlőtlen terheltetésről, kettős adózásról, a forgalom eltereléséről. Mert mindez összefüggésben lehete, —- bár nem oly mértékben, mint állítják, — az eredeti javaslattal, a mennyiben ez csakugyan különböző adótételeket szabott meg az ország különböző városaiban; a forgalom adómentességéről nem kellően gondoskodott és igy a kettős adózás lehetőségét, — mint a ministeri indokolás nyíltan meg is mondja — ki nem zárta; és e két tényezőből csakugyan a forgalom némi megzavarása, elterelése keletkezhetett volna, mely a főváros rovására, az osztrák emporiumok előnyére válhatott volna". Ugyan, kérdem, mit lehessen tartani egy ministerről, (Ugy van! Ugy van ! a szélső baloldalon) a ki képes oly törvényjavaslatot benyújtani, melyről a többség előadója igy, hivatalosan constatálja, hogy tönkre akarta tenni a kereskedelmet ? (Igaz! Ugy van! a sr.élsä baloldalon,) a ki egy szomszédállamnak akarta kiszolgáltatni a haza érdekeit? (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Nem a legnagyobb könnyelműséget kell-e bélyegként rásütni az ilyen politikára? De én szót fogok fogadni a t. előadó urnak: nem fogom szem előtt tartani a t. kormány által benyújtott törvényjavaslatott ; megjegyzéseimet kizárólag azon törvényjavaslatra fogom basirozni, a melyet a pénzügyi bizottság elibénk terjesztett. (Halljuk! Halljuk!) Hát én beismerem azt, hogy a pénzügyi bizottságnak sikerült nagyerőlködések után, a kormány által benyújtott törvényjavaslat némely hiányain nemik ép segíteni. De mit bizonyít ez? Azt talán, hogy most már ezen törvényjavaslat jó? Ez csak újból azt bizonyítja, hogy a kormány egy olyan rémségesen rósz törvényjavaslatot nyújtott be, a minél már roszabb nem lehetett, és hogy az most valamicskével kevésbé rósz; de hogy rósz, azt ugy hiszem, bennsejében, saját lelkiismeretében maga a t. előadó ur sem tagadhatja. Hát nem tagadható, a pénzügyi bizottság némely pontot megváltoztatott 5 nevezetesen megszüntette azon anomáliát, hogy az adózás maga két részre volt osztva, meg volt