Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-333

333. országos ülés január 20. I8S1. 223 felhatalmazza, mint már érintettem, a kormányt arra, hogy az ország 36 legjelentékenyebb, legvirágzóbb városát fogyasztási adóvouallal körülzárolhassa, nem csak e ezikkekre, de a bor- és húsfogyasztásra nézve is és hogy esetleg ezen zárt városokra is a megváltási rendszert alkalmazza. A javaslat 35. §-a felhatalmazza a kormányt, hogy ha a javaslatban foglalt megadóztatási mód gyakorlati alkalmazása ellenébeu nehézségek merülnének fel, ezek iránt a kormány saját hatáskörében — utólagos jelentéstétel mellett — intézkedhessek. Forgalmunk életérdekébe ütköző igen számos kérdés, nevezetesen a zárt városokból való kivitel esetében, az adó visszatérítés, az adómentes behozatal, illetőleg az adóhitelezés és ezzel kapcsolatban az átmeneti raktárak felállítása, a javaslatban még csak főbb vonásaiban sincs szabályozva, hanem minden a pénzügyminister urnak belátására és tetszésére van bízva. Ily tágkörü felhatalmazás megadását nem tartom helyesnek, nem személyes, hanem tisztán tárgyilagos okból, mert bármily helyes közgazdasági érzéke legyen is a pénzügyministérnek, vagy az illető pénzügyi közegeknek, ezek első sorban az állam íiscális érdekeinek érvényesítői és őrei. Valamely városnak fogyasztási adóvonallal való körülzárása és az ezzel kapcsolatban álló ellenőrzési zaklatások és nehézségek, képesek azon városnak legfontosabb anyagi érdekeit és polgárainak keresetforrásait a legkártékonyabban megtámadni. Ily nagy érdekeket tisztán íiscális szempontoknak és aránylag csekély haszonnak feláldozni nem szabad. Pedig ezzel a felhatalmazással az ország legvirágzóbb városai ki lesznek szolgáltatva az egyoldalú, merev íiscális szempontoknak, {ügy van! balfelöl). Fontos közgazdasági érdekek, a melyek támogatást és védelmet igényelnek, rá vaunak bízva és ki vannak szolgáltatva a pénzügyi hatóságoknak, a melyek bár mennyi jóakarat és helyes érzék is legyen bennök, első sorban az állam fiscális érdekeinek érvényesítésére vannak hivatva és mindent a pillanatnyi fiscális haszon szempontjából ítélnek meg. {ügy van! halfelöl). És itt t. ház befejezhetném előadásomat, {Halljuk! Halljuk!) de talán meg lesz nekem engedve, hogy néhány átalános megjegyzést tehessek magára a javaslatra és hogy én is történelmi reminisceíiákra és külföldi példákra hivatkozhassam. Én is figyelemmel kisértem más államok tételes adótörvényhozását és tételes adórendszerét és azon meggyőződésre jutottam, hogy azon adónen;, a mely ezen javaslatban foglaltatik, unicum a maga nemében és hogy ilyen nincs széles e világon, {ügy van! balfelöl.) Én azt hiszem, hogy nem puszta véletlen az, hogy még azokban az államokban is, a mezekben nem ilyen, hanem némileg* hasonló adónemek állanak fenn, a czukor és a kávé nem vonattak bele a megadóztatási rendszer keretébe. Hiszen e czikkek fogyasztása például Ausztriában és Francziaországban sokkal régibb és átalánosabb és mégis sem azon geniális franczia pénzügymimsternek, a ki az octroyák rendszerét 1816-ban következetes egészszé alakította, a mely alapelveiben ma, egy félszázad múlva is, a megadóztatás alapját képezi sem azon osztrák államférfiakuak,kik mintegy ennek mintájára 1829-ben Ausztriában a fogyasztási adórendszert behozták, azután hazánkban is megállapították, a mely fogyasztási adórendszer a monarchia mindkét felében, a megadóztatásnak ma is, egy félszázad múlva is, alapját képezi, egyiknek sem jutott eszébe a megadóztatás ezen rendszerét kiterjeszteni a czukor és kávéra. És a mit ők elmulasztottak, azt nem tette utánuk senki, sem Francziaországban, sem Ausztriában, pedig azóta mind a két államra nehéz pénzügyi válságok súlyosodtak, a midőn bizony szükség volt az államjövedelem szaporítására. S ilyenkor felemelték a kávé-vámot, kifejlesztették a czukornál a termény adórendszert, igénybe vettek más adóforrásokat, de ezen adórendszert ezen ezikkekre nem alkalmazták. En azt hiszem, hogy ez több mint puszta véletlen, azt hiszem, ha czélszeríínek, helyesnek bizonyult volna, bizonyára alkalmazták volna ezt más államok, a melyek minket a haladás számos más terén és a megadóztatás tudományában is már megelőztek. Eötvös Károly: Abban nem! {Derültség) Lukács Béla: És én azt hiszem, t. ház, hogy talán több mint puszta véletlen, hogy a megadóztatás azon kettősreudszere, t. i. zárt városoknál egy módon és a nyílt helyeken más módon való megadóztatása, együttesen még azon államokban sem alkalmaztatik, ahol különben ehhez hasonló adónemek már fennállauak. A t. előadó ur hivatkozott Franeziaországra, hivatkozott a franczia octroy-ra. Igaz, Franeziaország kifejleszté az octroy rendszert, a városokban igen számos czikket vont a megadóztatás keretébe, de a nyilt helyeken ugyanazon czikkek a megadóztatás keretéből ki vannak zárva. Bécsben, illetőleg Ausztria zárt városaiban igen számos czikk jő a sorompóknál fogyasztási megadóztatás alá, de ugyanazon czikkek — a bor és hús kivételével • nem jönnek megadóztatás alá a birodalom többi részeiben. Ez a vegyes megadóztatási rendszer az említett kivételekkel —• a bor és hús — kivételével sehol sincs alkalmazásban. Azt hiszem, ez is több mint puszta véletlen, mert hiszen, ha ez a vegyes rendszer czélszeríínek bizonyuk volna, másutt is alkalmazták volna. De azon álláspont, t. ház, a melyet a törvényjavaslat elfoglal a megadóztatási tudományban — nézetem szerint — egy túlhaladott álláspont, ez a törvényjavaslat ma csakugyan