Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-333

333. országos ülés jannár 28. 1881. 221 egész másként áll a dolog, t. ház, a czukornál s a kávénál, melyek sokkal könnyebb forgalmi czikkek. (Helyeslés balfelöl,) E czikkeknél ennél csekélyebb ár-differentia is már mintegy provokálja azoknak oly helyről való beszerzését, a hol azok jutányosabban kaphatók. S itt bátor vagyok megjegyezni, hogy a szállítási költségekre való azon utalás, melyre a t. előadó ur kimutatásai alapján hivatkozott, itt egészen helytelen, mert azokat a szállítási költségeket az illető ma sem takaríthatja meg, mert azon helyi kereskedő, a szállítási költségeket a Triesztből hozatott kávé után a fogyasztónak ma is felszámítja, (ügy van! balfelöl); a fogyasztó, ha közvetlenül hozatja ezen czikkeket, azokat a gyárban, vagy az illető nagyobb piaczokon mindenesetre olcsóbban fogja kapni. Az adóra és a szállítási költségekre való hivatkozás tehát ezen alapon egészen hibás, helytelen érvelés. Bátor vagyok arra is hivatkozni, hogy ma ezen czikkeknek, t. i. a czukor és kávénak ára az egész országban meglehetősen egyenlő. A mi differentia van az árban — nem szólok a minőség és súly rovására elkövetett egyes fogásokról — az legtöbbnyire ép a szállítási költségekben és a nagyban és kicsinyben való eladás köztti külömbségben találja magyarázatát; mihelyt azonban az ezen törvényjavaslat alapján tervezett megadóztatás életbe lép, ezen megadóztatás kihatással lesz és mert fogyasztási adót akarunk, kell, hogy legyen az árakra s mihelyt a megadóztatás egyenlőtlen, az árkülömbség is e czikknél annál nagyobb lesz. Az egyenlő megadóztatás pedig ezen rendszer mellett, a mint bátor voltam már kifejteni, teljes lehetetlenség, és a megadóztatásnak ezen hibája nyilvánulni fog azután a czukor, kávé és ezen czikkek különféle áraiban is. Az egyik helyen, a hol olcsóbban, előnyösebben válthatták meg magukat az illetők az adó alól, ott e czikkek ára kisebb lesz, ' egy más helyen pedig, a hol az adó kevésbbé előnyös feltételek mellett váltatott meg, ott ezen czikkek mindenesetre drágábbak lesznek. És miután utóvégre is minden egyes fogyasztóra reá parancsolni azt, hogy ezen czikkekből való szükségleteit honnan szerezze be, nem lehet és miután a már megadóztatott czikkekkel a forgalmat az országban szabadon kell hagyni, a forgalmi és az eddigi üzleti viszonyoknak oly nagymérvű megzavarása következhetik be, a melyről ez ideig még fogalmunk nincs. (Igaz! ügy van! halfelöl és a szélső baloldalon.) Én tehát abban a véleményben vagyok, hogy daczára annak, miszerint a pénzügyi bizottság a változó adótételt elejtette, daczára annak, hogy egyenlő adótételt állapított meg az egész országra nézve, magának a megadóztatásnak i alapjául vett adórendszer helytelenségénél fogva, | a megadóztatás az egész országban egyenlő a pénzügyi bizottság módosítása daczára sem lesz. (Igaz! a bal- és széhö baloldalon.) Áttérek, t. ház, a javaslatnak többi hiányaira. Utaltam már a külön véleményben a kettős megadóztatás veszélyére, mely az ezen törvényjavaslatban foglalt megadóztatási rendszernek szintén egyik elkerülhetetlen, szükségképeni, de káros következménye. A kormány eredeti javaslata egyáltalában nem volt tekintettel arra, hogy azon iparos, kereskedő, a ki oly helyről szerzi be ezen czikkekből szükségletét, a hol azok már megadóztatás tárgyát képezték, ismét másodszor is, esetleg még többször is újabb megadóztatás alá fog vonatni. A pénzügyi bizottság igyekezett ezen a hiányon lehetőségig javítani. A pénzügyi bizottság ajánlja azt, hogy az adóátalány megállapításánál vétessenek figyelembe, illetőleg számíttassanak le azon czikkek, a melyeket az illető adókötelezett oly helyekről szerez be, a hol azok már megadóztatás tárgyát képezték. Ezen módosítás azonban az eredeti kormányjavaslatnak hibáját, nézetem szerint csak elméletileg, csak a papíron javítja, de a gyakorlati életben nem. Ugyanis minálunk a kereskedelem meglehetősen primitív keretek köztt mozog. A kereskedelmi üzleteknek igen csekély százaléka emelkedik túl a szafócsság körén; a kereskedelmi árúk legnagyobb részben csak közvetve szereztetnek és aránylag igen kevesen keresik fel directeanagy piaczokat, vagy gyárakat. Igen nehéz feladat leend tehát adóval ott érni utói ezen czikkeket, a hol azok valósággal a fogyasztásba mennek át. Hiszen nézzünk csak szét, miként van nálunk orgauizálva a kereskedelem és látni fogjuk, hogy mily sok kézen megy keresztül azon kiló czukor vagy kávé, mig azon utolsó kereskedő kezébe kerül, a ki azt valósággal a fogyasztónak adja át. Itt érni utói ezen czikket az adóval igen nehéz, mondhatnám, leküzdhetlen feladat lesz; mert ez oly ellenőrzési apparátusnak felállítását teszi szükségessé, mely ezen czikkeknek természeténél fogva is lehetetlen. Azt kérdem, miként fog keresztül vitetni a pénzügyi bizottságnak ezen különben helyes intencziója, hogy az egyszer már megadóztatott czikk újabb megadóztatás alá az illetőnél ne vonassék ? Hát valószínűleg csak bizonyos ellenőrzési intézkedések, biztosítékok mellett, mert hiszen mentére hagyni a dolgot nem leh^t, mert akkor a fiscális eredmény volna koczkáztatva; ezen ellenőrzési intézkedéseket rendeleti utón a p é nz ügy mini ster állapítja meg. Kívántatni fog valószínűleg az üzleti összeköttetésnek és magánforgalomnak oly tágkörű ellenőrzése, valószínűleg külön könyvvezetés, elszámolás, külön ellen-