Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.
Ülésnapok - 1878-333
220 333 országos ülés január 20 IS81. eredményeit szintén nem, mert hisz a só, vagy dohány vidékenkénti fogyasztását, a ezukor, vagy kávé fogyasztásánál alapul venni nem lehet. És ismétlem, hogy a hús, vagy borfogyasztás analógiája sem talál. Hova vezetne az, ha a bor fogyasztását vennők alapnl ezen czikkek fogyasztásának megállapításánál? De hivatkozhatnék Takki a húsfogyasztási adóra, a mely adónem már három év tized óta áll fenn. Hivatkozhatnék talán arra, hogy a pénzügyi administratió e részben már több évtized tapasztalataival, adataival bir. Mondhatná valaki, hogy a mely háztartás húst fogyaszt, minden valószínűség szerint fogyaszt kávét és czukrot is; hogy tehát azon tapasztalatok, a melyekkel ezen adónem tekintetében a kincstár már bír, azon adatok, megbízható alapot nyújthatnák ezen újabb adónem kirovásánál is. Azonban t. ház, én azt tartom, hogy ha a húsfogyasztás megadóztatásának alapjául szolgáló adatok vétetnek alapul ezen új adónem kirovásánál, ez a legnagyobb anomáliákra fog vezetni, mert maguk ezen adatok bizonyítják leginkább a tervezett adórendszer helytelenségét. Ki fogom mutatni állításom igazságát — és bocsánatot kérek a t. háztól, ha egy kissé hosszasabban időzöm (Halljuk! Halljuk!) ezen kérdésnél és magánál a húsfogyasztási adónál, mert azon adatok, melyeket a tapasztalat ezen adónemre vonatkozólag nyújt, nézetem szerint legvilágosabban bizonyítják az ezen törvényjavaslatban foglalt adórendszer helytelenségét. A húsfogyasistási adó, ugy a mint az náhnk ma fennáll, nem hü kifejezője a valóságos húsfogyasztásnak. A hol az esélyek kedvezőbbek voltak a kincstárra nézve, a hol a kincstár előnyösebb megváltásokat létesített, a hol a községek érdeke pl. inkább kívánta, hogy ezen adó beszedését maga a község vegye át, a hol nagyobb volt a bérlők concurrentiája, azon városban ezen adóból a kincstárnak nagyobb jövedelme van. A hol azonban mindezen föltételek hiányoztak, ott a kincstárnak kisebb a bevétele. Élénken illustrálják ezt azon adatok, melyeket a péazügyminister ur szíves volt a pénzügyi bizottságban a bor- és húsfogyasztási adóra vonatkozólag rendelkezésünkre bocsátani, a mely adatokból azon meggyőződést merítem, bogy maga ezen húsfogyasztási adó tekintetében az országban a legeltérőbb eredmények tapasztalhatók. Ugyan azon viszonyok köztt létező községek és városok húsfogyasztási adójában a különbség 1000 irtokban számítandó. Itt van például a kimutatásban foglalt első három község: DévaYánya, Kis-Ujszállás és Paks. Ezeknek népessége 10,100 és 10,300 lélek köztt változik s DévaVánya húsfogyasztási adója 550 frt, Kis-Ujszállásé 1450 frt, Paksé 5650 frt. Az adó összege tehát 500 egyénnél 5000 frtig hullámzik. De nem ismerem annyira ezen községek viszonyait, inkább ismerem az erdélyi városok viszonyait, s e tekintetben hivatkozhatom három erdélyi városra: Maros-Vásárhely 12,000 lakossal fizet 10,000 frt húsfogyasztási adót; NagySzeben 18,000 lakossal fizet 30,000 forintost; Kolozsvár 26,000 lakossal fizet 31,000 frtot. Ezen három város viszonyai — eltekintve a népesség számától —• meglehetősen egyformák és mégis Nagy-Szeben, mely csak 7 3-dal népesebb mint Maros-Vásárhely, 3-szor annyi húsfogyasztási adót fizet és Kolozsvár, melynek lakossága 7000 lélekkel nagyobb és mely a törvény szabványa szerint azonkívül magasabb adókategóriába is esik, csak 1000 írttal fizet többet, mint NagySzeben. Ezen aránytalanságok mindenesetre kell, hogy más körülményben is találják magyarázatukat, de mégis részben bizonyítják ezen adatok azt is, hogy a husadó terhe nem a valóságos húsfogyasztás szerint oszlik meg, hanem hogy ezen adó is az adó kihasználhatásának egyik vagy másik feltétele szerint alakul. Szóval magának a húsfogyasztásnak megállapítására nézve is hiányzik a helyes alap s ez csak combinatió utján állapíttatik meg, más körülmények közre hatása mellett, mint a községek, vagy az ipar űzők magánérdeke, a bérlők concurrentiája stb. szerint. Ezen egyenlőtlen megadóztatás nyilvánul azután a hús áraiban is. Nem mondom, hogy csakis e miatt, de részben ezen egyenlőtlen megadóztatás miatt is, a hús ára különböző az ország majdnem minden községében. Azt hiszem, hogy ezzel csak egy oly tényt mondottam, melyet nem fog senki kétségbe vonni; s legyen elég hivatkoznom e tekintetben a honvédelmi minster urnak nem rég megjelent rendeletére, a melvben a húsárak a katonaságra való tekintettel, az ország különféle városaiban megállapittatnak ; és ezen hivatalos áraknál kilónkint 10—15 kr. differentia mutatkozik; elég hivatkoznom az erdélyi kereskedelmi kamarának legutolsó jelentésére, a melyben megtaláltam az 1876-ki húsárakat egy kamaraterület városaira nézve; ezen árak kilónkint 10—20 kr. köztt változnak. Ha már egy kamarai kerület városaiban ily nagy a differentia, természetes, hogy az árkülömbség annál nagyobb az egész országban és tekintve a vidéki városokban és a fővárosban szokásos árakat. Ezek tehát tények t. ház, és ez az árkülömbség, a mely egyes vidéki városok és a főváros köztt kilónkint 20—30 krral váltakozik, az országos forgalomban tekintetbe nem jő és zavart nem okoz, mert a fogyasztók a húsnál, ezen czikk természeténél fogva, már a helyi beszerzésre vannak utalva s hiába olcsóbb az egyik másik városban, azt onnan, vagy a fővárosból hozatni nem lehet; de
