Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-333

216 333. orsBágos ülés január 20. 1831. kérdését. Tehát constatálva van, hogy az adó a zárt városokban áthárítva lesz. De hisz ezek szabják meg a czukor és kávé árát, mert ha a vidéki kereskedő tudja, hogy olcsóbban nem kapja fogyasztója másutt sem a czikkeket, az adót nem fogja viselni, hanem áthárítja arra és igy arról beszélni, hogy a vidéki kereskedőre fog az adó súlyosodni, nem lehet, (ügy van! Ugy van! jobbfelöl, .Egy hang a szélső' baloldalon: De hát a közönség!) Nem lehet, mint a külön vélemény teszi, az adó önkényes megszabásáról sem beszélni. A tételek a zárt városokban egyszerűen alkalmaztatnak; nyilt városokban pedig 1) az érdekelt felek ellenőrzése, 2) az üzleti forgalom ezek által ismert mennyisége és 3) az adótétel három olyan tényezőt képeznek; hogy ezek mellett a polgárokból álló felfolyamodó bizottság kapcsában, főleg miután az érdekeltek maguk bármikor bérbe vehetik az adót, a pénzügyörök appreciatiójának önkényéről és — megváltás után — zaklatásáról beszélni alig lehet. (Ugy van! jobbfelöl.) Ezek a különvélemény főbb kifogásai; mint láthatja a t. képviselőház, azok vagy épeu nem állanak, vagy oly mértékben túloznak kis nehézségeket, hogy azok miatt a törvényjavaslat elvetését javasolni egyátalában nem lehet. De van még egy fontos érv. Fontos, mert egy fontos érdekünkről szól. És ez versenyképességünk ugy Ausztriával, mint a külfölddel szembea. A termelés és gyártás megdrágulását és versenyképességünk megromlását származtatják le a törvényjavaslatból. Ez is egy nagy túlzás. A gyártás, mint volt szerencsém említeni, adómentes ezukrot kap szükségletére. A pótkávégyárak eddig aránytalanul kedvező helyzetben voltak és most is csekély adóval terheltetnek; melyet az osztrák behozatal után is megvesznek, ugyanez áll a sörre nézve is. Tehát a ezikkek előállítására és fogyasztására a magyar és osztrák termékekre nézve, az esélyek nem változnak. Csak Ggy átalános vád marad fenn és ez: az életviszonyok drágulása. De ez oly minimális és az osztrák, valamint külföldi munkás- és drágább életviszonyok mellett oly elenyésző különbség, hogy e miatt annyival kevésbé lehet ez adóktól eltérni; mert ez esetben az egyenes adókhoz lennénk kénytelenek folyamodni és ezek emelése igazán terhes és versenyképességünkre, vagyoni viszonyainkra sokszor rosszabb hatású lenne, mintha 3 krral a czukor, 8 krral a kávé kilója, vagy 1 krral a sör literje drágul: hisz ezek sra adó nélkül és egy pár év előtt is magasabb, különösen a kávé és czukor ára tetemesen magasabb volt és akkor senki sem beszélt a termelésnek és forgalomnak a miatti megromlásáról. Ugy hiszem, hogy csak azért, mert most nem a kereskedelem, de az állam veszi e krajczáro| kat tőlünk igénybe, nem fogjuk azokat veszedelmesebbeknek és túlzottabbaknak tartani, mint az előtt, tudom, hogy teher ez; de azt is tudom, hogy kényszerűség. Egy történelmi reminiscentia jut eszembe. A franczia forradalom a fogyasztási adókat eltörölte, még a városi octroikat is eltiltá. De egy pár év múlva kénytelen volt visszaállítani azokat, hogy fokozatos fejlődésükben azon bámulatus eredményt mutassák fel, melyet most tartalmaz a franczia költségvetés. Midőn először a XI. év 24 frimaire törvényével vett részt az állam a fogyasztási adók jövedelmében, azt azzal indokolták, hogy a katonáknak kenyér kell a levesükbe. Véletlenül nálunk is a folyó évben kapnak először levest a katonák és most hozzuk be a fogyasztási adókat. Egyik, mint másik eset nem indok, csak incidens; de jelzi az államháztartás kérlelhetlen szükségeit, melyek elől kitérni nem lehet sem egy köztársaságnak, sem semmiféle pártnak, melyekkel szemben csak a terhek fajai köztt van választás. Nehéz a teheremelés, az igaz, sőt alkalmatlan lehet a forgalomra bizonyos mértékben, de az élet elsimítja ezt és a hazafiságnak is kell bizonyos részt viselnie, (halljuk! Halljuk!) Anglia kereskedői egykor a hitelvesztett angol bankjegyek elfogadására gyűlést tartottak és arra kötelezték magukat — nagy koczkázattal, nem hiszem, hogy a magyar kereskedőosztály hazafisága arra se terjedne ki, hogy az ország érdekében egy kis alkalmatlanságon túl tegye magát és ne igyekeznék azt legyőzni. (Élénk helyedés jobbfelöl. Mozgás bal/elöl.) Mert hitem ez. És minthogy érezzük annak szükségét, hogy legalább bizonyos mértékben fokoznunk kell bevételeinket; kell ezt tennünk: hitelünk, szükségeink, fejlődésünk consolidatiójának jól felfogott érdekében; minthogy a törvényjavaslatban tervezett adónemek nem túlságosak és nem vészesek, (Ellenmondások balról. Halljuk! Halljuk!) sőt államháztartásunkba jobb arányokat hoznak be: (Zaj balfelöl) mert mintegy kényszerítve vagyunk arra, hogyha a mívelt nyugot után fejlesztők szükségeinket és kiadásainkat; ennek nyomán fejleszszük bevételeinket is; és mert e törvényjavaslat ez_ irányban nyit utat, ajánlom azt elfogadásra. (Elénk helyeslés és éljenzés jobbfelöl.) Elnök: Következik a külön vélemény indokolása. Lukács Béla: Midőn az előttünk fekvő törvényjavaslattal, a pénzügyi bizottság véleményével és az előadó ur ajánló beszédével szemben a különvéleményt indokolom (Halljuk! Halljuk!), nem tekinthetem feladatomnak, hogy kiterjeszkedjem mindazokra a kérdésekre, a melyek ezen törvényjavaslattal kapcsolatban állanak. Mert