Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.
Ülésnapok - 1878-333
333. országos ülés január 20. Iü8l. 217 számos kérdés vethető fel e törvényjavaslattal szemben. {Halljuk! Halljuk!) így mindenekelőtt felvethető az a kérdés: vájjon az ország jelenlegi közgazdászat! viszonyai iiöztt meg van-e átalában engedve és lehetséges-e nagyobb mérvű adóemeléshez nyúlni; (ügy van! balfelöl) és vájjon a gazdasági viszonyoknak számos téren észlelhető hanyatlása, az iparnak és kereskedelemnek az olcsóbb tőke daczára el nem tagadható pangása, a keresetforrásoknak és az üzleti vállalkozásnak észlelhető csökkenése nem inkább azt bizonyítják-e, hogy a nemzet teherviselési képessége iránti feltevéseinkben talán már is túl mentünk azon határokon, melyeket egy egészséges közgazdasági és pénzügyi politika élénkbe kell, hogy szabjon? De én csak megérintettem e kérdést, melyne.c jogosultságát nem tagadhatom; az előttünk fekv törvényjavaslatot azonban nem akarom ezen sze pontból tárgyalni. És azon másik kérdéssel iem íoglalkozom, hogy vájjon az ezen javasla + an megadóztatás alá vett czikkek helyesen vannak megválasztva? pedig e tekintetben is felhozhatnám, hogy például a kávé vámja nem rég — két évvel ezelőtt — jelentékenyen felemeltetett, hogy a czukoradó 1877-ben, 78-ban ismételve, 1880-ban is jelentékeny összeggel felemeltetett. Utalhatnék arra, hogy daczára annak, hogy az állíttatott, hogy ezen ismételt adó-emelések czukor-gyártásunkra nézve kedvezőtlen befolyással nem lesznek; eddig létezett 17 ezukorgyárunk közül is már azóta az aranyoa-maróthi beszüntette működését, a nagysurányi 600,000 frt deficzittel dolgozott s az edelényi czukorgyár is talán ott áll, hogy beszüntesse működését. Ezen megdöbbentő tények még inkább bizonyítják azt, hogy czukorgyárfásunk megadóztatása teljesen helytelen alapokra van fektetve s hogy ezen adónak közgazdasági és pénzügyi tekintetekből gyökeres reformjára volna szükség. Az előttünk fekvő törvényjavaslat azonban haláltusáját vivó czokorgyártásunkon nemcsak nem segít, sőt annak helyzetét még súlyosabbá teszi. És a mi a másik megadóztatandó czikket, a sörr illeti, erre vonatkozólag is hivatkozhatnál arra, hogy ezen fogyasztási czikk után, a meglehetősen nagy gyártási adón kivül, még az ország különféle városaibau jelentékeny, hectoliterenkint 2—5 früg változó helyi pótlék szedetik és hogy szakértők nyilatkozata szerint ezeu fogyasztási czikk a további adóemelést alig bírja, felvethetném azt a kérdést is, hogy vajon a többi megadóztatott czikkek, a czukorkák, czukros gyümölcs, csokoládé-gyártmányok, tekintve azt, hogy eltűnő csekély mennyiségben jönnek az általános fogyasztásba, vájjoa megérdemlik-e a megadóztatást? Vájjon ezen czikkek megadóztatása nem fog-e sokkal több költségbe, KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XVI. KÖTET. kellemetlenségbe kerülni, mint azon fiskális haszon, melyet kilátásba helyez? De ezen kérdéseket is, t. ház, csak megérintem és nem időzöm ezeknél tovább és én a kormány pénzügyi politikájának eddigi sikertelenségéből sem akarok érvet meríteni a törvényjavaslat ellen. Pedig azt hiszem, teljes joggal volna felvethető az a kérdés, hogy hol és miben vannak a garantiák arra nézve, hogyha ezen törvényjavaslat elfogadása által újabb három milliónyi adóterhet rovunk a nemzetre, elérjük-e azt a czélt, a melyet ez ideig elérni nem sikerült? Hiszen 1875 óía a törvényhozás alig tett egyebet, mint folytonosan emelte az adókat, fokozta az állam bevételeit, vagy áthárította a terheket az önkormányzatra, vagy a községekre. Alig van ország, mely egy kitűzött czél érdekében nagyobb áldozatot hozott volna, mint újabb időben Magyarország. Összes nagy érdekeit kereskedelmének, mezőgazdaságának, iparának, a jó közigazgatásnak, igazságszolgáltatásnak feláldozta éveken át a fiskális szempontoknak, a pénzügyi helyzet kényszerűségének; és ma, annyi adóemelés, oly nagy áldozatok után, hol vagyunk? Ott, hogy kénytelenek vagyunk constatálni, hogy a pénzügyi rendezkedés politikája meghiúsult. {Vgy van! a baloldalon.) Mert ma már az egyensúly helyreállításáról a kormány is és a pénzügyi bizottság is lemondott, ma már. — a mint az előadó ur is jelezte — nincs többé az egyensúly helyreállításáról szó, hanem összes törekvésünk oda irányul, hogy legalább az évenkinti deficzitek fedezésére felveendő kölcsönök kamatait fedezhessük újabb adóforrások, újabb adóbevételek által (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Az egyensúly helyreállításáról a kormány is, a pénzügyi bizottság is lemondott. Államháztartásunk viszonyainak javulását a jövőtől várják. De hol van a garantia, hogy ezen adóemelés nem jut a régibb adóemelések sorsára és miből merítsünk mi megnyugvást, kik a nemzet előtt a terhek megszavazásáért felelősek vagyunk, hogy ezen 3 milliónyi újabb adóemelés által meg fogjuk közelíteni azon czélt, melyet az eddigi körülbelül 30 millió adófokozás daczára megközelíteni nem sikerült? Ismétlem azonban, t. ház, én ezen szempontból sem akarom a törvényjavaslatot bírálni. Ki fogják fejteni e kérdésekre a választ valószínűleg mások, nálamnál erre hivatottabbak; én tisztán a tárgyilagos bírálat mellett akarok maradni és a javaslatot saját belső tartalma, értéke szerint teszem bírálatom tárgyává. Hogy azonban bírálatomat tisztán tárgyila28
