Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-333

333. országos ülés január 20. 1881. 5^3 adómentességéről, nem kellően gondoskodott és igy a kettős adózás lehetőségét, mint a ministeri indokolás nyíltan meg is mondja, ki nem zárta; és e két tényezőből csakugyan a forgalom némi megzavarása, elterelése keletkezhetett volna, mely a főváros rovására, az osztrák emporiumok előnyére válhatott volna. Azonban a szakkörök felszólalására, a kormány készséges hozzájárulásával, a pénzügyi bizottságban, úgy a különböző adótételek megszüntetve lőnek, mint a forgalom teljes adómentességéről gondoskodva lőn, sőt az adótételek is úgy leszállittattak, hogy a szállítási költségekhez képest azokban semmi inger nincs arra nézve, hogy a szokásos üzleti összeköttetések megszakittassanak és a forgalom, akár az országon belül, akár kívülről befelé útjait és összeköttetéseit a legkevésbbé is változtassa. Ezt azért tartottam szükségesnek előrebocsátani, mert a közvélemény minden nyilvánulásában, a mi különben természetes, a kritikának először kiadott jelszavai ismételtetnek és igy, midőn a kritika tárgya lényegesen és nagy részben épen a kritika kívánalmai szerint változott: akkor is ugy szól äz és ugyanazon vádakat és aggodalmakat fejezi ki, mintha semmi részben tekintetben nem vétetett volna, mintha a megbírált, megtámadott törvényjavaslaton semmi változás nem történt volna. Pedig ezt, a szakértőkkel folytatott tanácskozás és a pénzügyi bizottság tárgyalásai után, az előttünk fekvő törvényjavaslatról mondani épen nem lehet, mert az lényeges változásokon ment át, a mint röviden volt szerencsém említeni és a mint a pénzügyi bizottság jelentésében tüzetesebben ki van fejtve. Méltóztassanak tehát e törvényjavaslatot, a bizottság szövegezésében tárgyalás alá fogni és a kritikát konkrété erre alkalmazni. Mi volt a feladat? Nagy deficittel küzdünk, azt állandóan kölcsönnel nem fedezhetjük. Fedezetről kell goudoskodni. Államháztartásunk eddigi fejlődése bebizonyította, hogy a fogyasztási és általában a közvetett adókból távolról sem nyerjük azt a jövedelmet, melyet nem csak más államok nyernek, mert a külföldi viszonyok fejlettsége miatt ezt az összehasonlítást nem használhatjuk irányadásul — de nem nyerjük még azt sem, melyet saját egyenes adóink és államháztartásunknak csak az utóbbi 4 évtizedben tapasztalt fejlődése mellett is, nyernünk kellene, tehát nem csak a jövedelemszaporítás pénzügyi érdeke, nemcsak a teherviselésnek arányosabbá tétele indokolta a képviselőház tavalyi határozatát, mely a fogyasztási adók jobb kihasználatát mondta ki, de még pénzügyi fejlődésünk is, a múlt tapasztalatai szerint, melyek tanúsága bizonyítja, hogy a 40-es években egyenes adóink közvetett adóinknak csak egy harmadát tevék: sőt az ötvenes években is két annyi volt közvetett adóink összege, mint egyenes adóinké: míg most az egyenes adókat oly mértékben fokoztuk, hogy csaknem ugyanazon arányban viselik az állam terheit, mint az összes közvetett források. Azonban nemcsak a múlt tapasztalata int az áj irányra, mert még a régi arányoktól is eltértünk és Európa más államainak fejlődésével merőben ellenkező irányban haladtunk az utóbbi időben; de a JÖTŐ érdeke is parancsolja ezt, mert állami terheinket és versenyképességünket csak úgy leszünk képesek fenntartani, fejleszteni, ha a fogyasztási és közvetett adó forrásait iparkodunk szaporítani és ezek segítségével iparkodunk jobb arányokat behozni államháztartásunkba és azt a kulturállamoknak megfelelőbb alapokra fektetjük. Különben is, a mi különösen a fogyasztási adókat illeti, azok a szó valódi értelmében alig fordulnak elő államháztartásunkban. Mert a só és dohány-monopoltól eltekintve: a czukor-, sorés szeszadó, termelési adó, tehát csak a konjekturális áthárítás utján juthat a fogyasztó vállaira, a mit egyébiránt a restitutionális rendszer és a verseny tetemesen akadályoz; bor- és húsfogyasztás! adónk inkább megfelel a névnek, de a kiszabási mód ezeket is megváltoztatja. Az előttünk fekvő törvényjavaslat tehát minden tekiatetben új irányt jelez államháztartási viszonyainkban. És ennek van fontossága, nemcsak azért, mert valódi fogyasztási adótárgyakat választ adó alapul és pedig oly szerencsével, hogy átalános fogyasztási tárgyakat és még sem nélkülözhetetlen, szükségleteket von adó alá; de azért is, hogy legalább részben, a tulajdonképeni fogyasztási adót honosítja meg. Lehet annak módja és részletei iránt eltérő nézet, magam sem tartom minden tekintetben megállapítottnak azt, még az élet tapasztalatait, új mutatásait kell bevárnunk ez irányban; de azt hiszem, hogy a fogyasztási adók szaporítását és e törvényjavaslatban adó alá vont tárgyakat adóalapul elfogadni csakugyan lehet. Igaz, hogy azon különvélemény szerzői, mely a pénzügyi bizottság jelentése mellé van csatolva, még e tekintetben sem tudtak maguk köztt megegyezésre jutni. Es ez jellemzi a javaslat minden ellenzőit. Hárman irták alá a különvéleményt és hárman se tudtak megegyezni, még az adózás szüksége és az adó alá vonandó czikkek felett sem; a módozatot pedig meg sem kísérlik; tehát csak negatióban értenek egyet, bár a fedezet szükségét nem tagadják. De ezen kérlelhetetlen szükséggel szemben, sem negatió, seni folytonos és kizárólagos kölesönkötés nem segít és a ki positiv tervet nem ad. a helyzet követelményének meg nem felel. De, hogy legelőször erre reűec-