Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.
Ülésnapok - 1878-333
214 333. arszágos ülés jannár 20. iSSl. táljak, azt mondják, ha nem enyésztetjük el a 24 millió deficitet: mit ér abból 3 millió fedezése, mint a mennyit esetleg e törvényjavaslat eredményezne. Ez nem segit. (Helyedés jobbfelöl.) Ez hamis és veszedelmes okoskodás. Mert deficitet rendes eszközökkel r és utón soha egyszerre el nem enyésztettek. Es hitelünk, valamint az államháztartás reodezése szempontjából lényeges dolog már az, hogy a tervezett adóval — mely különben alapjaiban és érvényesülésében fejlődhetik és igy annak pénzügyi eredménye is növekedhetik — ismétlem, ha a tervezett adóval csak azt érjük el. hogy az évi deficit kamatterhe fedezve legyen és ezt már az első évben elérjük: már ez által jelentékeny eredményt értünk el, mely magában indokolja és igazolja azt. De, hogy az élet fejlődése és útmutatása szerint e jövelmi forrás még fejlődői fog, arról más országok tapasztalatai és az adóink köztt levő aránytalanságok után, mint egy kényszerűBégről vagyok meggyőződve. (Igaz! jobbfelöl.) Ha tehát a pénzügyi eredmény a jelenben és a j'ivő fejlődés szempontjából egyaránt indokolja ez adó behozatalát, csak ara kell figyelemmel lenni, hogy annak mértéke és módozata, valamint alapja, u«y legyen megválogatva, hogy a forgalomra, a termelésre és versenyképességre káros hatással ne legyen; illetőleg minden más adók között legkevésbbé terhelje ebeket Azt hangsúlyoznom kell, hogy minden más adók között ez legkevésbé súlyos, mert komoly párt és komoly politika, ugy hiszem, nem térhet ki azon kényszerűség elől, hogy a deficittel szemben bizonyos mértékben a fedezetet szaporítsa és igy nem a teher nélküli fedezet és a teher között, hanem a többé-kevésbé súlyos terhek, illetőleg azok módozata és mértéke között van csak választásunk, (Élénk helyeslés jobbfelöl.) És ezért állítom azt, hogy a ezukor-, kávéés söradó azon mértékben, melyben azt a pénzügyi bizottság javasolja és azon módozatban, melyben azt javasolja, elfogadható. Mert a lehető adók között a legkevésbé terhes: ugy a fogyasztásra, mint termelégre és forgalomra. (Helyeslés jobbfelöl.) A kritikát ezen kategoirákra szeretném szorítani. Szeretném, ha, vagy kétségbe vonnák az ily fedezetről való gondoskoskodás szükségét; vagy erre kevésbé terhes adókat tudnának javasolni, mei't ez esetben meghajolnám a kritika előtt; különben a javaslatot tartom indokoltnak. (Igaz! jobbfelöl.) De lássuk a már érinteti kifogásokat. A különvélemény szerzői is elismerik, hogy a pénzügyi bizottság módosításai, melyek különben — mint volt szerencsém említeni — a kormány hozzájárulásával, sőt olykor kezdeményezésére jöttek létre, lényeges javításokat tartalmaznak, midőn az egész országra egységes j adótételeket hoztak be. Midőn e tételeket többnyire épen a szakértők által * javasolt mértékekre reducálták; midőn a restitutió és transitó raktárak általánosításával a forgalmat könnyíték; midőn minden íiqueur- és pezsgő-gyár czukorfogyasztását adó mentessé tették. És ha vizsgáljuk azon kifogásokat, melyeket a javaslat ellen még most is hangoztatnak; ha azokat eredeti indokolásukra és keletkezéstikre visszük vissza: rá fogunk jönni, ugy szólván chronologice tudnám ezt kimutatni, hogy a törvényjavaslat azon intézkedéseiből keletkeztek azok, melyeket az érintett módosítások teljesen, vagy legnagyobb részben meghiúsítottak. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Méltóztassanak a kérvényeket megtekinteni. Nem-e a főváros megrontását, vagy a forgalom elterelését, a különböző adótételekkel és a restitiónak csak kivételes megadásával indokolták? Ez most megszűnt. Nemde a magas tételekből származtatták a forgalomnak Ausztria felé fordulatát és nem azon tételekből, melyeket értők kértek, a pénzügyi bizottság javasol és melyek a szállítási költségeket alig érik fel. Nemde egyes kereskedők kivételes kedvező állását hozták fel; mely most a restitutió és raktárak általánosításával megszűnt. Nemde a Íiqueur-, a ezukorka- a pezsgő-gyártás megrontásáról beszéltek és ezek most adómentes ezukrot és kivitelt nyernek. Igen, a vádakat elfogadja és hangoztatja a közvélemény akkor is, midőn az okok és intézkedések, melyek miatt azokat annak idején a szakértők fölemeltek, vagy teljesen, vagy legnagyobb részben megszűntek. Viszhang ez, mely akkor szólal meg, midőn már eltávozott az, ki a hangot adta és ismétli a hangot, sőt sokszorosítja azt ugy, ha a hangadó maga csodálkozik: mennyi hang került ki belőle, vagy körülötte, (Élénk tetszés a jobboldalon. Mozgás balfelöl.) De nem megyek túlzásba. Hisz előttem a különvélemény; az is, bár nagyon redukált alak ban, ismétli a régi vádakat az új forma ellen is. Lássuk mikép egyeztethetők e vádak ezzel össze. Azt mondja a különvélemény, hogy a törvényjavaslat, következtében nem lesz egyenlő ag adózás a nyílt és zárt városok között; mert itt fix tételekben, amott pedig általán szerint lesz az adó kivetve. Ebből következteti, hogy a forgalom szokott útjairól elterelve lesz. Ebből a főváros kereskedelmének megrontását jósolta, mig másfelől, nem épen következetesen, a vidéki kereskedelem megrontását is bebizonyítottnak veszi az által, hogy az általánozási rendszerrel a fogyasztókra az adót áthárítani nem lehet. Mindezen állítások eleinte a különböző adótételekből származtak és hozattak fel, most ezek
