Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.
Ülésnapok - 1878-331
192 331. országos ülés jarniár 18. 1881. hogy ezeknek az alapelveknek ne feleljen meg. j Fel kell tehát róla tennem, hogy midőn ezt kidolgoztatta és benyújtotta, meg volt róla győződve, hogy, ha ez életbe lép, a szigorú katonai fegyelem és szervezet meg lesz. S most nézzük meg, hogy minő fegyelmi hatóságokat rendel a törvényjavaslat a fővárosi rendőrségre nézve és minő bíróságoknak rendeli alá bűnügyekben a fővárosi rendőrséget. A fegyelmi hatóságot elősorolja a 47. §. E szerint a fegyelmi hatóság a főkapitány éa végső fokban és mellőzve egyebeket, a belügyminister. Itt tehát nem látjuk, hogy a katonai hatóságok volnának a budapesti rendőrség fegyelmi hatóságai gyanánt rendelve. Nézzük már most, hogy bűnügyekben minő bíróságoknak rendeltetik alá a fővárosi rendőrség. Kivétel nélkül a polgári bíróságok alá. Maga tehát a minister ur adta jelét annak, hogy a katonaihoz hasonló fegyelmet és szigort, vagy a mint ő nevezi, a szigorú fegyelmet és a katonai szervezetet lehet egyesíteni Pulszky t. képviselőtársamnak mindkét indítványával. Lehet egyesítem azzal, hogj bííuüg} ékben alá legyenek rendelve a polgári hatóságoknak, lehet egyesíteni azzal, hogy fegyelmi ügyekben a szervezetükből nem vett idegen katonai hatóságnak ne rendeltessenek alá. A mit itt lehetőnek tartott a minister ur, mutatis mutaudis, annak lehetőnek kell lenni önfelfogása szerint a másik szervezetben is. (Helyeslés balfelol.) Ámde ez csak érv a minister ur ellen. Lehet olyan is, a ki azt mondauá, hogy gyászosan tévedett a minister ur, a mikor a fővárosra nézve ezen törvényjavaslatot ily szépen körül irva beadta. (Tetszés balfel'ól.) Én azonban bátor vagyok mindenkinek komoly figyelmét azon okokra felhívni, a melyeket Pulszky t. képviselőtársam kifejtett. (Halljuk! Halljuk!) 0 kifejtette, hogy a csendőri erőnek rendeltetése más, szolgálata is más, mint a hadseregé. Kifejtette, hogy a csendőri erő ezer érintkezésben áll a polgárok magánéletével, forgalmi életével és politikai tevékenységével. A hadsereg ettől el van különítve. A hadseregnek békeállapoía és életének berendezése folytonos előkészület és training a háborúra. A csendőrségnél ez máskép van. Ennek állapota a folytonos tevékenység a polgári élet közepete. A minister ur ezeket a kívánalmakat, a melyeket felállítunk a budapesti rendőrségnél lehetőnek tartja. Lehetőnek iartja a szigorú katonai fegyelmet, a külön fegyelmi hatóságot és a polgári törvényszékek bíráskodását egy oly rendőrségnél, a melyről tegnap azt mondotta, hogy sokkal kényesebb viszonyok közti működik, mint a vidéki csendőrség, hogy annak fontos teljesítésén — majd nem ezek szavai — majd nem perczenkínt megújuló kényes kötelességeket kell teljesíteni. Ugyan kérem ezt a különbséget a véderő és a csendőrség köztt, miért nem vette a ministerelnök ur ennél a javaslatnál is figyelembe ? Már most nézzük meg hát van-e szükség azon biztosítékokra, a melyeket a büntető törvényekben és azok foganatosításában rejlő jogvédelem nyújt? Igen is uraim van. Mert ha valami féken tartja az embereket a visszaéléstől, a mely visszaélésre a csendőrségnél már foglalkozásuknál fogva bizonyos inger van, ha valami képes őket kötelességük öntudatával folytonosan megtölteni, ez azon tudat is, hogy ők egy szigorú, de igazságos bíróra fognak biztosan találni. Már most, ha azon felfogásból indulunk ki, hogy mi a dolog természete ellenére, a csendőrséget mindig összezavarni azonosítani akarjuk a katonasággal és katonai törvényeket és katonai hatóságokat és törvényszékeket rendelünk nekik — mint egy oda visszük és taszítjuk a dolgot, hogy valahányszor a polgárok és csendőrség tagjai köztt összeütközés történik, a katonai törvényszék mindig azt látja, hogy az ő rendjébe tartozó egyén á'l szemben a polgársággal és hogy mit várhatunk ily esetben, azt tapasztalásból a minister ur is tudja! (Ugy van! Élénk helyeslés balfelol.) Van-e okunk nekünk idegen szellemmel megtölteni akarni— hogy félre ne értessem, megjegyzem, hogy én az „idegen" alatt nem a külföldit hanem azt értem, a mi az intézmény természetétől, czéljától, rendeltetésétől idegen, — van-e nekünk okunk, polgári rendeltetésével öszhangban nem álló szabályok alá vetni a csendőrséget, midőn az ezen rendeltetésével megegyezők önnön természetéből kifejthetők? (Elénk helyeslés balfelol.) T. barátom Pulszky teljes joggal utalt arra, hogy valahányszor a polgárok szabadsági jogainak, politikai szabadságának, magánjogainak, háza sértetlenségének, testi bántatlanságának megvédéséről van szó — ez kényes dolog; a katonai bíróság már összalkotásánál fogva a függetlenségnek, a szabadság iránti érzék azon biztosítékát nem nyújtja, mint a polgári biró — arra gondolom, nem kell bővebben utalni. Vegyük csak az elsőt; midőn a polgárok jogvédelméről van szó, melyik az a fórum, mely azt a jövedelmet nyújtja? Ha már azután azzal szemben feláll valaki s azt mondja, nekünk nem kell jogvédelem, mi taszítjuk a csendőrséget a katonai szervezetbe s midőn egyrészt oda taszítjuk, másrészt csonkítjuk azon garantiákat, melyeket a polgári bíróság magában foglal — nem mintha a jóakarat nem volna meg a katonai, illetőleg honvédbiróságban, de nekik nincs meg az a képzettségök, mint a polgári bírónak, nincs meg az a független állásuk, nincs az a bírói habitudejük, a mi a polgári bírónak legerősebb biztosítéka súlyos kötelessége teljesítésére. (Élénk helyeslés bálfeldl.)