Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.

Ülésnapok - 1878-331

184 331. országos ölés január 18. 1881. és szentesítendő törvényczikk számának, a mely utólag bele iktattatni fog. Elnök: T. ház! Az előadó ur indítványa szerint a 6. §. 2-ik bekezdésében beiktatandó volua a csend őrségi legénység állományának kiegészítéséről szóló majdan megalkotandó törvényczikk száma; tehát a §. függőben hagyandó addig, mig a nevezett törvényjavaslat letárgyaltatván, törvényczikké válik. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Talán nem kellene azért függőben tartani. Kern értettem jól a t. elnök ur előadását. Elnök: Az előadó ur azt kiváuja, hogy a mennyiben még azon törvényczikk, a melyre hivatkozás történik, megszavazva nincs, addig ezen 6. §. 2-ik pontja, a hol az illető hivatkozás van, tartassák függőben, hogy azután az illető törvényczikk száma beiktatható legyen. Tisza Kálmán ministerelnök: Bocsánatot kérek, t. ház, talán nem volna czélszerű a függőben tartás addig, mig az illető törvényczikk száma beiktathatnék. Legczéiszerűbb volna csak annyit mondani, hogy a törvényczikk száma később fog beiktaííatni, annyival inkább, mert a törvénynek számát még akkor sem fogjuk meghatározni, ha a törvényjavaslat elfogadtatik. Más hasonló alkalmakkor az volt az eljárás, hogy azért átküldetett a javaslat a főrendiházhoz és mikor mindkét törvény már meg volt szavazva és megállapittatott, hogy a törvénytárban melyik számot kapja, akkor Íratott be a szám. Nehogy megakadjon most a tárgyalás és a főrendekhez való átküldés, igen kérném, méltóztassanak ezen eddig is már gyakorlott módon eljárni. {Helyeslés) Elnök: Tehát az eddigi gyakorlatnak megfelelőleg függőbeu uagyatik a szám beiktatása és az illető idézett törvényczikk száma később iktattatik be az illető helyre. Azt hiszem tehát, meglehet a 6. §-t most szavazni ezen fenntartással. (Helyeslés.) Kérdem tehát a t. házat, méltóztatik ezen §-t ezen megjegyzéssel elfogadni? (Elfogadjuk!) Tehát a 6. §. az emiitett megjegyzéssel elfogadtatik. Antal Gyula jegyző ( olvassa a 7. §-t, mely változatlanul elfogadtatik. Olvassa a 8. § -f). Pulszky Ágost: T. ház! Már tegnap az általános tárgyalás alkalmávalmegérintette Szilágyi Dezső t. barátom, hogy e pontra vonatkozólag e padokról módosúvány, illetőleg indítvány fog a t. ház elé terjesztetni. Bátor vagyok ezen módosítványt, illetőleg; indítványt, mely két külön kérdésre vonatkozik, a ház elé terjeszteni. Mindenekelőtt bátor vagyok megjegyezni, hogy a szöveg ugy, a mint e szakaszba fel van véve, általában és semmi körülmény köztt meg nem állhat. A szakasz ugyanis azt mondja, hogy a csendőrség által elkövetett fegyelmi és bűnügyekben kizárólag a magy. kir. honvédbiróságok illetékesek. Itt két tgészen külön kérdésről van szó, t. i. a fegyelmi és a bűnügyek kérdéséről, melyek meggyőződésem szerint egymással semmibelsőconnexióban nem állanak s az észrevétel, melyet bátor voltam tenni, hogy a szöveg ugy, a mint a szakaszban foglaltatik, meg nem állhat, épen az első kérdésre, t. i. a fegyelmi kérdésre vonatkozik. Ha jól fogtam fe.l, az, mit, ugy hiszem, a minister ur és a közigazgatási bizottság a jelen szakaszban a csendőrségre vonatkozó fegyelmi eljárás tárgyában ki akart fejezni, abban áll, hogy a fegyelmi ügy itt épen ugy kezeltessék, mint a honvédségnél. Ámde ezt nem az által fejezzük ki, hogy fegyelmi ügyekben kizárólag a honvédbiróságok illetékesek, mert sem a honvédségnél, sem a közös hadseregnél, sem bárminemű katonai, vagy katonai módon szervezett testületnél nem kizárólag az illető bíróságok illetékesek fegyelmi ügyekben, hanem egészen külön fegyelmi hatósága van már az őrmesternek, a hadnagynak, a kapitánynak, az őrnagynak és ezredesnek s csak egyes súlyosabb esetekben kerül ily kérdés u, bíróság elé. Már pedig ha igy fogadnók el a szakaszt, a mint szövegezve vau, épen azon tervezet volna meghiúsítva, melyet a minister elérni akar és épen a fegyelmi hatalom, melyre nézve minden ily szervezetnél elkerülhetetlenül szükséges, hogy az elöljárók kezében legyen összpontosítva, nem lenne teljesen biztosítható, ha a szakasz ugy maradna, a mint itt mondva van, hogy t. i. a fegyelmi hatóság kizárólag a magyar királyi honvéd bíróságok kezébe tétetik le. Ennyit a szövegre. Egyébiránt a fegyelmi hatalom kérdésére vonatkozólag a szövegben elfogadottól elvileg eltérő nézetemet bátor vagyok a ház előtt indokolni. Nevezetesen meggyőződésem szerint nem czálszerű az, hogy fegyelmi ügyekben a honvédbiróságok legyenek a felebbezési fórumok kérdésében és súlyosabb esetekben illetékesek. Igaz, hogy a katonai fegyelem és azon fegyelem, a mely a csendőrség kebelében szükségeltetik, igen analóg; de még sem ideníicus természetű és épen ennélfogva nem tartom helyesnek, hogy első sorban, vagy kizárólag, eltekintve még az egyes állásokhoz kapcsait fegyelmi hatalomtól, a honvédbiróságok legyenek fegyeimi esetekben a csendőrségre üézve kizárólag illetékesek. Ugyanis, ha van is analógia a két testület fegyelme köztt, van és szükségképen kell hogy legyen tetemes különbség, mely két tekintet által van indokolva: egyrészt a szolgálat különbözősége által, mert lényegesen különbözik a eseuderségi a honvédségi szolgálattól és nem lehet várni, hogy a magy. kir. honvédségnél fennálló szabályok szerint alakult fegyelmi hatóságok és bíróságok teljesen ti&ztában legyenek mindazon szabályoKkaí és feltételekkel, melyek a csendőrségnél