Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.
Ülésnapok - 1878-331
331. országos ülés jaimár 18 1881. 185 gyakorlandó fegyelemre vonatkozólag múlhatatlanul fennállanak. A másik különbség a kettő köztt i\z által áll elő, hogy lényegesen és szükségesképen különböznek a büntetések, már azon egyedüli oknál fogva, mert van egy büntetés, mely a csendőrségnél mindenesetre alkalmazható, de mely a katonaságnál, különösen a legénységre nézve, sőt a tisztekre nézve is bizonyos időn belül, vagyis a kötelezettség tartama alatt nem alkalmazható, t. i. az elcsapás büntetése; másodszor vannak büntetések, melyek a katonaságnál mulhatlanul alkalmazandók, de a melyek a csendőrségnél nem alkalmazhatók, mert ha azon esetek beállanak, midőn oly büntetések lennének alkalmazandók, már ezek maguk az illetőket alkalmatlanokká teszik arra, hogy csendőri szolgálatot végezzenek. Azon kivül a fegyelem és pedig minél szigorúbb, annál inkább megköveteli, hogy a fegyelmi hatóság azon testület kebelében legyen szervezve, melynek szolgálatáról és fegyelméről van szó. A csendőrség a honvédelmi ministerium alatt áll a kinevezésre és a szolgálati viszonyokra vonatkozólag; de a csendőrség és honvédség nem azonos testület és miután most a második csendőr-kerület fog felállíttatni, elég nagy lesz ezen testület arra, hogy kebelében külön fegyelmi hatóságot szervezni lehessen, legalább az alsóbb rendű tisztekre és legénységre nézve és a kisebb fegyelmi vétségeket illetőleg. A mi pedig a felsőbb fokozatokat illeti, azokra nem találom elégnek a honvédbiróságokat, már csak azért sem, mert felfogásom szerint múlhatatlan kell, hogy bizonyos fegyelmi hatósággal bírjon e tekintetben maga a miuister, ki a csendorséggel rendelkezik s kinek a csendőrség szolgálati teendőit illetőleg alá van rendelve, t. i. a bel és honvédelmi miuister. Tehát a kérdés ez első részére vonatkozólag, módosítványt vagyok bátor beterjeszteni, hogy ezen szók helyett: „kizárólag a magyar honvédbiróságok illetékesek a fegyelmi ügyekre vonatkozólag," az vétessék fel: az elkövetett fegyelmi vétségekre nézve külön fegyelmi hatóságok szervezessenek. Nem akarom kimondani, hogy kizárólag a csendőrség kebelében, mert felsőbb fokozatban szükséges lehet akár a honvédbirósághoz, akár más külön megállapítandó fegyelmi hatósághoz utasítani az ügyet. De a szöveg jelen szerkezetében nem állhat meg s az itteni rendelkezések e kérdésre vonatkozólag nem kielégítők. Egyébiránt magam is nagyobb súlyt fektetek a másik kérdésre, mely itt' ugyanazon egy mondatban oldatik meg &z előzővel, de a melyre vonatkozólag külön indítványt leszek bátor beterjeszteni, azért, mert itt a belügvnjínister úrétól elvileg egészen eltérő álláspontra kell állanom. Indítványomnak lényegét t. barátom tegnap már jelezte, midőn kifejtette, hogy szükségesnek KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XVI. KÖTET. tartjuk, hogy közbííntényekre nézve a csendőrök a polgári bíróságoknak legyenek alárendelve. A t. minister ur tegnap már előzetesen és mellékesen említette, hogy e kérdés részletes vitatkozásába nem akar bocsátkozni s azt monda, hogy miután a csendőrség katonailag szervezendő erő, az, a mit mi kivárniuk, csak azon esetben volna lehető, ha a katonák is bűnügyeikre vonatkozólag polgári bíróságoknak volnának alárendelve. S megjegyezte, hogy az ő tudomása szerint ez alig követeltetett bármely részről s addig, a mig ez nem történik, addig ezen intézkedés sem változtathatik meg. De ezen egész okoskodás meggyőződésem szerint alapjaiban téves felfogáson, hogy ne mondjam, babonán alapszik; azon felfogáson, hogy mivel a csendőrség katonailag van szervezve és mivel talán némely más országban a csendőrség határozottan a véderő kiegészítő részét képezi, azért szükségkép mindazon tekintetek alkalmazandók reá, a melyek különben a véderőre alkalmazandók. Ezen felfogásban pedig éa egyátalában nem oszíozhatom. A csendőrség — ezt mindenek előtt constatálom — nem kiegészítő része semminemű tekintetben a véderőnek; csak ezélszerűségi szempontból van szolgálati viszonyaiban alárendelve a honvédelmi minísternek, de sem a honvédséggel, sem a közös hadsereggel semminemű kapcsolatban nem áll. Sőt eltérőleg azon szabályzattól, mely más országban helyet foglal, itt is és pedig az intézmény előnyére, a be f erjesztett törvényjavaslat értelmében a csendőrség és a csendőri legénység még háború esetében is semmi tekintetben nem vonható a hadsereg kötelékébe. Itt tehát tökéletesen elválasztott két külön testületről van szó. Miért vaunak már most a katonák bűnügyekben külön bíróságoknak alárendelve? Azért, mert a katonák feladatukat háborúban teljesítik s az egész békeszolgálat csakis a hadiszolgálatra való előkészület jellegét viseli s lehetőleg minél közelebb hozza életmódban és felfogásban a katonát ahhoz, a mit a háborúban követni tartozik. Háborúban a polgári törvényszék beavatkozása a katonaság ügyeibe lehetetlen. A körülmények olyanok, hogy a polgári bíróságokhoz való fordulás teljesen ki van zárva és mivel béke idején a fegyelem és eU>kés£>ilet, valamint a hadsereg összetarfozandóságáuak szempontjából tökéletesen analóg, akarjuk rendezni a most Európában dívó felfogás szerint a hadsereget, ezért tehát a katonai szellem szempontjából kellett a katonát béke idején is külön katonai bíróság alá helyezni, valamint azon szempontból, mert minden katona által elkövetett bűntény egyszersmind katonai bűntény jellegével bir. Ámde a csendőrségnél ezen körülmények és viszonyok egyátalán nem forognak feni. A csendőrök szolgálata nem előkészület a háborúra, nem 24
