Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.
Ülésnapok - 1878-330
154 33 °- országos ülés január 17. 1881. katonaihoz analóg, de nem egy állományú azzal. De a mire akkor a t. képviselő urak súlyt fektettek, t. i. a localis jelleget, hogy miként fogják e törvényjavaslatban feltalálni, azt ;én felfogni nem tudom. Szilágyi Dezső t. képviselőtársam ugyanezen beszédére, a t. belügyminister ur, a márczius 6-iki ülésben a következőleg nyilatkozott: „Ki az, a ki el nem fogadhatja, hogy legyenek szakértő közigazgatási közegek és ki az, a ki el nem fogadhatja, hogy a rendőrség szabályoztassék államilag, de tekintettel a vidék ismeretére és a vidék érdekeire?" Egyszóval, a belügyminister ur kijelentette, hogy az ezen oldalról hangoztatott nézeteket a maga részéről is elfogadja. Azt kérdem már most a t. mínister úrtól, vájjon a vidék érdeke e törvényjavaslatban hol van figyelembe véve? Rátérek már most az általam említett három pont elsőjére: hogy a közigazgatás érdeke szempontjából ezen törvényjavaslat elfogadható-e. S azt kérdem mindenekelőtt, hogy Magyarország, mely 1867 óta birja — annyiban a mennyibea — az alkotmányos állapotot, melyet azóta a csapások egymásután érték, évek hosszú során át majd aszály volt, majd árvizek pusztítottak, az adók pedig mértéken felül szaporítottak és igy minden közreműködött arra, hogy az ország elszegényedésre jusson s elerkölcstelenedjék, közremunkáltak az elemek, közre munkált az államnak institutióit vezető kormány : (Ugy van! Ugy van ! a szélső baloldalon) kérdem, hogy midőn az ország tiz esztendő óta ily irtóztató helyzetben van, mi történt, micsoda tünemények voltak azok ez országban, melyek az ország morális helyzetének megingását bizonyítanák ? és a mely megingása a morális helyzetnek indokolná azt, hogy Magyarországon a rendes politikai hatalommal boldogulni nem lehet? Ha Bulgáriában ma ily katonai mstitutiót szerveznek a közbiztonsági szolgálatra; ha Oroszországban, vagy Törökországban történik ez, annak lehet értelme, ha Irlandban ily rendkívüli intézményhez folyamodnak, annak is lehet értelme. De Magyarországon, a hol a nép türelemmel viseli, békével hordozza igáit, {ügy van! Ugy van! a szélsb' baloldaloii) türelemmel viseli az elemek csapását és ily viszonyok köztt Európában példányszeríí morális rendet képes felmutatni, ugy a közbiztonság tekintetében, mint egyéb tekintetben is: akkor azt kérdem, t. ház: mondják meg, miért fordulnak önök az alkotmány házából ki és miért mennek el az absolut kormány által használni szokott eszközhöz? Miért mennek azon eszközhöz, a melyet csak katonai államok szoktak alkalmazni s még ezek is meggondolatlanul, a düh és a vas-kényszer j első perczeiben? Magyarországon, a mely évszázadokon át megszokta az alkotmányos önkormányzat élvezetét, soha sem fogják ez intézményt meghonosítani, soha sem fogják a magyar nép előtt ez intézményt tűrhetővé tenni. Utalnak önök Erdélyre, a mint utalt a t. előadó ur is, mondván, hogy ime Erdélyben minő állapotokat teremtett ez. De arra figyelmeztetem a t. előadó urat, hogy jó lesz egy kissé az erdélyi viszonyok statistikai kimutatásaiban is bele tekinteni. Az erdélyieknél a morális állapot — legyen az ő dicséretökre mondva — évek, évtizedek, sőt évszázadokon át mindig a legpéldásabb volt és én azt kérdem, hogy ha Erdélyben a bűnügyi statistika ma nem mutatja halmozottan a maga rémeit: az tahin az ott fennálló zsandárság dicséretére szolgál? Erdélyben, ha a magyarországihoz hasonló rendőrség működött volna is, ezen állapotok ugyanazok maradtak volna. Ne ugy állítsa fel a t. előadó ur a kérdést, hogy kérdezzük meg az erdélyieket, vájjon ők a maguk zsandárságát, a mi, általam is ismertetett, sok tekintetben hibás és némely helyen igen rósz rendőrségi intézményünkkel kivánják-e felcserélni ; hanem azon kérdést intézem az erdélyi képviselő urakhoz: kivánják-e ők, hogy rendőrségük a katonai státusnak kiegészítő része legyen? kivánják-e ők az alkotmányt, a polgári intézmények egész körét, a mely mindent magában foglal? kivánják-e ők a rendőrségi közegeknél azt a kivételes állapotot fenntartani, a mely kivételes állapot ma hozzánk is átültettetvén, igazán a jogállamnak botránykövévé, igazán Európának gúnyjává kell hogy legyen? Egyébiránt az erdélyi viszonyokra nézve vagyok bátor a t. házat és a t. előadó urat még egy más körülményre is figyelmeztetni. Hivatkozom Horváth Mihály történetére, a mely az erdélyi viszonyokat „Huszonöt év" történetében igen szépen ismerteti. Leszek bátor ez ismertetésnek egy pontját a t. háznak bemutatni. (Halljuk!) Elmondván, hogy 169i-ben, végre I. Leopold uralma alá hozatott Erdély, azt mondja: „ezek után a központi bécsi kormány Erdélyben sokkal több hatalom-foglalást tett, mint Magyarország közigazgatásában, minek következtében az alkotmányi jogok többé-kevésbbé csak árnyékká silány irtattak; a szabadabb insíitutiókat, egyiket a másik után lassanként mind megfosztotta eredeti érvényöktől, a kormány által a megye megkérdezése nélkül, kijelölése nélkül kinevezett, a központi bürokratismustól függésbe jutott tisztviselők kezelik a közigazgatást, az országgyűlés maga is kormányilag kinevezett hivatalnokokból áll." Végre Vesseiényire megy át és azt mondja, „hogy Vesselényi a nagy hazafi, midőn fellépett, mily aggodalmakban volt Erdély
