Képviselőházi napló, 1878. XVI. kötet • 1880. deczember 13–1881. január 28.
Ülésnapok - 1878-330
330. országsa ülés jr.nuár 17. 1881, jgg körébe-tétessék át. Ezt foglalja magában ezen törvényjavaslat, mert midőn a közbiztonsági szolgálat szervezése, a katonai államok, a katonai status egyik osztályává tétetik, neveztetvén az csendőrség! állománynak: épen ugy, a mint vau lovassági állomány, azt hiszem, ez kétségkívül nem egyéb, minthogy rendőrségünk a katonai absolut államok módjára és a rendőri állam bevezetésének első fejezetéül áttétessék a katonai, a hadi hatalom birtokába. Katonailag szerveztetik, a honvédelmi minister a feje, toborzás a katonai szabályok szerint történik, törvénye, esküje az, a mi a katonáé. Tudom, azt fogják mondani, hogy a polgári hatóság rendelkezése alatt áll. Megengedem, de én azt kérdezem erre, hogy vájjon mi, a rendőrség szervezése szempontjából^ rendőrcégi ügyünknek helyesebb alapokra fektetése szempontjából, egyedül arra vagyunk-e utalva, hogy katonai absolut államok példáját vegyük elő? Arra vagyunk-e utalva, hogy a mit a Bach-rendszer 1848/49 után, az ország leveretése után a legelső institutióként hozott be: hogy a katonai rendőrség honosiítassék meg Magyarországon az 1881. esztendőben? Vagy arra vagyunk-e utalva, hogy Magyarország, ha szükségét érzi rendőrségi ügye javításának, azt csak ezen az utón érheti el? Én, t. képviselőház először is azon szempontot fogom felvenni, hogy vájjon a czélszerűséget tekintve, helyes-e ezen törvényjavaslat; másodszor, hogy a közigazgatás, a rendőrség szempontjából czélszerfí-e ez a törvényjavaslat 5 és harmadszor, hogy az alkotmány rendje, az önkormányzat rendje megengedi-e azt, hogy ily kivételes eset idéztessék elő Magyarországon? Mindenekelőtt bátor vagyok ezen ügynek történeti előzményeire vetni egy pillantást. (Halljuk! Halljuk!) Már a t. előadó ur említette hogy Magyarországon több oldaról több rendbeli panasz emeltetett az iránt, hogy rendőrségi ügyünket rendeznünk, szerveznünk kell. Én azt megengedem, hogy midőn a megyék szervezkedtek, de későbben is a megyék kebelében e szervezkedés szüksége mindig élénken nyilatkozott. Meg is kisértették a megyék ezt saját keretükben véghes: vinni, de mit tehettek, a midőn csak azért is, hogy mikor már a rablók hátultöltő fegyverekkel támadtak és a rendőrség közegei még mindig elöltöltő fegyverekkel működtek, csak azért is, hogy ezekkel szemben egyenlő fegyver nyeressék, egy pár év kellett, mig a ministeriumtól ugy az engedély, mint a szükséges költség megérkezett. Hiszen a megyéknél rendkívüli esemény, ha a ministerium egy írnoki állás szervezését jóvá hagyja. A megyék kezei tehát meg vannak kötve. A megyék a maguk kezdeményezéséből, a maguk buzgalmából a rendőrségi ügyek szervezéséhez nem fogtak. KÉPVH. NAPLÓ 1878—81. XVI. KÖTET. j Ez az oka annak, hogy panaszok emelkedtek itt-ott. De ha panaszok emelkedtek, oka annak még az 1870-iki törvény is, mely a rendőrségi főnökök kinevezését a főispánok kezeibe tette le, minek folytán a főispánok a rendőrség szervezésénél és a kinevezéseknél nem a becsületességet vették irányadóul, hanem a legtöbb megyében korteseszközül használták fel. Ez az oka annak; és igy az 1870-diki törvény intézkedése igen káros volt és nem ellenünk bizonyít, hanem igenis bizonyít a mellett, hogy a törvény ezen intézkedését módosítva, az önkormányzat hatalmát kell bővíteni. De végre is, midőn a megyék a maguk kebelében nem tehetvén, természetesen az országos áramlatnak következtében, országos tárgyalás alapját képezte már ez ügy most egy éve, akkor, midőn a közigazgatás általános vitatása folyván minden oldalról, a rendőrségi ügy is az úgynevezett közigazgatási javítás kérdéseinek körébe bevonatott. Én bátor vagyok az akkor folyt vita jellemére vonatkozólag, egy akkor tartott beszédre hivatkozni. (Halljuk!) Nevezetesen a t. micisterelnök és belügyminister ur, a február végén tartott beszédében érintvén a közigatásnak átalános, általa behozandó reformjait, a többek között azt mondotta: „Sok tekintetben, sok irányban a javítás szüksége forog fenn a qualificatió szempontjából, fennforog a rendőrség helyesebb, czélszerűbb szervezete szempontjából stb. Ezt nem theoriából kell elintézni, hanem a gyakorlati embereket kell meghallgatni" s igéri, hogy ezt tenni fogja. Hát vájjon a t. belügyminister ur megtartotta-e azon igéretét, hogy gyakorlati férfiakat fog kihallgatni ? Tudjuk, hogy az őszön egy enquéte tartatott, hanem azon ígéretét a t. belügyminister ur, hogy a rendőrség gyakorlati szempontjából ezen szakférfiakat meghallgatta volna, nem tartotta meg és én azt gondolom, hogy a t. belügyminister ur a ház előtt, a parlament érdekében erről felvilágosítást adni tartozik. Ezen vita folyamában a ház ezen oldalán Szilágyi Dezső t. képviselőtársam márezius í-sején tartott beszédében szintén megemlékezik ezen ügyről, mondván: „a rendőri hatalom gyakorlását kinevezett közegek részéről kívánja; másodszor a rendőri erőknek szervezését kívánja, még pedig olynemu szervezését, mely a katonaihoz analóg, de a loealis érdeket megóvja." Ezt ismételten is körülírja a t. képviselő ur és én azt gondolom, hogy ugy a t. képviselő ur, mint azok, a kik akkor ezen nézetet pártolták, ezen eszméket, melyeket ezelőtt egy év vei jónak láttak, alig fogják ezen törvényjavaslatban feltalálni. Ezen törvényjavaslat tisztán katonai intézmény. (Ugy van! a szélső balon.) Ok pedig kívánták olynemü szervezését a rendőrségnek, a mely a 20
