Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-302

302. országos ülés november 20. IS80. gj t. ház, hogy a működési pótlék nem a nyugdíjat pótolja, azt gondolom, mindnyájan tudjuk. Ha a működési pótléknak a hiányzó nyugdíjat kellene pótolnia, kérdem a ministerelnök úrtól, miért nincs a többi ministerek, vagy államtitkároknak is működési pótlékuk? miért legyen csak a ministerelnök urnák fenntartva oly összeg, a melyből elvégre nyugdíjalapot is képezhetne magának. És ha a ministerelnök ur, a mit ő is, de pártja bizonyosan óhajt, élte végéig foglalná el azon széket, akkor azon eset állna elő, hogy hivatalos fizetést és leplezett nyugdíjt is húzott, daczára annak, hogy hivatalban volt. A működési pótléknak nem ez a czélja; a működési pótléknak rendeltetése az, a mit más országban representationális költségek fedezésének neveznek, az, hogy ha a ministerelnök ur az országba jövő kitűnő, nevezetes idegeneket fogadni akarja, azt ne saját erszényéből, hanem az ország által e végre megszavazott pénzéből tehesse. Erre a czélra pedig, azt gondolom, t. ház, különösen tekintetbe véve a mi körülményeinket, 12,000 frt sok és 4000 frt elégséges. Hogy a képviselők s illetőleg a főrendiház tagjai maguknak esetleges megvendégelésre bármit is megszavazzanak, azt én máskor is, de különösen a mostani helyzetünkben megengedhetetlennek, mert illetlennek tartom. Ugyanazért, t. ház, kérem méltóztassék a következő módosítványt elfogadni: „A ministerelnök működési pótléka 4000 frtban állapittatik meg." {Helyeslés a szélső baloldalon) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház ! Egyáltalában nem szándékozom az összegről szólni. A t. ház bölcsessége fog felette dönteni. De engedjen meg a t. képviselő ur, hogy ezen működési pótlékot a nyugdíj hiányával indokoltam volna, vagy én nagyon roszul fejezhettem ki magamat, vagy a képviselő úr emlékezik rosszul. Szó volt általában a ministeri fizetésekről, a ministerelnökéről első sorban; szó volt, hogy mi szegényebbek vagyunk és minek adjunk ugyanannyit, vagy talán némelykor többet, mint Ausztriában. Ezen összehasonlítással szemben mondhattam, ha mondtam, hogy az a különbség pedig megvan a mi előnyünkre, hogy ott a ministerek nyugdíjt húznak, másutt pedig nem. Legyen meggyőződve a t. képviselő ur egyfelől arról, hogy hacsak igen hamar meg nem halok, élethossziglan ezen széket elfoglalni nem fogom; de legyen meggyőződve arról is, hogy sem én, sem egyetlen egy volt és leendő ministerelnök azon pótlékból magának nyugdíjalapot bizony félre nem tett és félre tenni nem fog. (Helyeslés jobbfelöl.) Madarász József: T. képviselő ház! (Felkiáltások jobbfelöl: Szavazzunk!) Azt hiszem, hogy a közbeszóló képviselő urak figyelmezhetnének arra, mikép én magánál az általános vitánál nem szólaltam fel, pedig sok ok lett volna, melyek miatt majdnem kötelességem lett volna bizonyos tekintetben szólni, de a ház idejét nem kívántam tovább előadásomra igénybe venni. Most azonban, midőn egyes tárczáknál fel kívánok szólni, arra kérem a t. képviselő urakat, legyenek szívesek a szólásszabadság iránti tekintetből (Felkiáltások jobbfelöl: Senkisem akadályozza!) nem zúgni a felszólalás ellenében. Nagyon jól tudom, hogy ezen jog és tiszt a ház t. elnökéé és ő, tudom, teljesíteni is fogja ezt. (Felkiáltások jobbfelöl: Senkisem akadályozza a szólást!) Bocsánatot kérek, nekem a t. képviselő urakat megnevezni, ha csak ők magukat meg nem nevezik, nem jogom, nem kötelességem; de mivel a most közbeszólt képviselőtársam most ií azt mondta, nem akadályoz, hát megmondom, ő is egyike volt azoknak, a kik zugásukkal zavartak előadásomban (Derültség) és vették el azt az időt, a melyet a tárgy előadására fordítottam volna. Én nem is Irányi t. képviselőtársam előadásához kívánok szólni, hanem, hogy figyelmeztessem a kormányt és felhívjam a t. ministerelnök figyelmét arra, hogy az ország súlyos anyagi helyzetében mégis vegye egyszer fontolóra a ministerekről szóló 47/48-iki törvényeket. Hegedűs Sándor: Most már saját pártja nem hallgatja. (Derültség.) Madarász József: Tudom, ismerem azt a szokást, a mely itt dívik, hogy mindenki azt hiszi, hogy ha ő beszél, csak akkor kell figyelmesen hallgatni. (Általános derültség.) íTudom ezt, de e jogot magamnak is és másoknak is megkívánom. Az 1848: III. t. ez. 10. §-át ajánlom a t. ministerelnök urnák becses figyelmébe, nem a jelen esetre vonatkozólag, mert most hiába adnám be javaslatomat, hogy a ministerelnök fizetése töröltessék, ez a törvény alapján nyugszik és talán nem méltóztatnának javaslatomat figyelembe venni. Az említett törvénynek, illető §-a azt mondja: „A ministerium áll egy elnökből és ha ő maga tárczát nem vállal, kívüle még 8 ministerből. Tehát ha ő tárczát vállal, vele együtt 8 ministerből: belügyministerből, pénzügyministerből, közmunka- és közlekedési, földmívelési, vallás- és közoktatási, igazságszolgáltatási és honvédelmi ministerből, a nyolczadik az ő Felsége személye melletti minister. {Felkiáltások: Hát a horvát minister 1) No, ez ezen kívül van. En hát csak arra kérem fel a t. ház figyelmét, méltóztassanak az ország nyomorult helyzetét tekintetbe venni és kérem a t. kormányt is, ha megtörténik az, a mit nem óhajtok, hogy még a jelen kormány maradna meg — e kívánság nem bűn, ez politikai jog — legyen szives a kormány a jövő költségvetésnél 12*