Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-302

gg 302. országos ülés november 20 1889. gáltatni kívánom; de mindenesetre egy országnak lehető sérelméről van szó: ámde ezt kérvény útjára utasítani nézetem szerint nem helyes és nem lehet. Azt méltóztatott mondani a t. pénzügyminister ur, hogy itt van az interpellátió útja is. Az interpellátiók elintézésének két módja van, t. i. vagy egyszerűen tudomásul veszi a ház az illető ministernek nyilatkozatát, vagy pedig tárgyalást rendel. Én azt hiszem, hogy itt a dolog fontosságánál fogva mindenesetre tárgyalásnak lenne helye, ha interpellátió tétetett volna. Midőn tehát a t. pénzügyminister ur a priori kimondja, hogy a fennforgó kérdés az interpellátió terére tartozik, ugy látszik, hogy ő ezt a kérdést egy egyszerű tudomásvétellel kívánná elütni, ha t. i. interpellátió történnék e tárgyban. Mert ha az ügy rendes tárgyalására volna hajlandó interpellátió esetében, úgy miért nem egyezik bele a küldöttség kirendelésébe már most, mert hiszen ily bizottság tárgyalhatná azután a dolgot legczélszerűbben. Ha tehát a t. pénzügyminister ur már a priori kívánja elzárni a vizsgálatot, akkor azt vagyok kénytelen feltenni, hogy a képviselőháztól azt kívánja, hogy az lehető interpellátió esetében nem máskép intézkedjék, hanem egyszerűen vegye tudomásul majdan az adandó feleletet. Engem nem capacitált Bánhidy Béla br. képviselőtársamnak azon indokolása sem, mely szerint ő azt mondta, hogy ha initiáltatott volna horvátországi képviselők által egy bizottság kiküldése, akkor helyén lenne az talán. Tekintve a tárgy fontosságát, nézetem szerint kell, hogy itt politikai tekintetek döntsenek. Az, hogy Horvátország részéről nem initiáltatott egy bizottság kiküldése, nem tartóztat engem attól vissza, hogy az iniciativát én tegyem meg, sőt éppen magunkat tartom arra hivatottaknak, hogy mi initiáljuk azt. Mert először mi vagyunk vádolva, másodszor mi vagyunk az erősebbek s éppen ez indít engem arra, hogy ámbár nem initiáltatott Horvátország részéről e bizottság kiküldése, a mit elmulasztottak ők, azt megtegyük mi. Mi a teendő? A teendő szerintem kettő: először a panaszlott tényállás kiderítése, a panasz jogos va

SJ jogosulatlan voltának tisztába hozása; másodszor a kedélyek megnyugtatása — s ez a fő politikai tekintet, melyet én figyelemmel nem mellőzhetek. (Helyeslés a szélső balon.) Mikép éretik ez el? Vájjon akkor, ha a két felet egymástól ellökjük, egyiket az egyik, a másikat a másik pólus felé, hogy egymással soha ne találkozzanak? Ily eljárás mellett a a panaszok megvizsgálása és a tényállás kiderítése sem lehetséges; de nem lehetséges, mire én politikai tekintetekből nagy súlyt fektetek, a kedélyek megnyugtatása sem. Miután tehát a tényállás kiderítése, a panasz megvizsgálása, a kedélyek megnyugtatása nem lehetséges máskép, mint azon utón, melyet Irányi t. képviselőtársam indítványozott, én részemről hozzájárulok az ő indítványához s azt pártolom. (Helyeslés a szélső balon.) Szontagh Pál (nógrádi) : T. ház! Nem azért töltöm immár a 16-ik évet az ország képviselőházában, hogy bizonyos felszólalásokat ne tudjak kellően méltányolni és mérlegelésükben legalább némi tapasztalást ne szereztem volna. Azért én az opportunitás tekintetéből emelt szó jogosultságát elismerem s olyannak tekintem a jelen felszólalást is. A dolog meritumára nézve azt hiszem, felesleges munkát cselekedném s feleslegesen rabolnám a t. ház idejét, ha azok után, miket oly tárgyilagosan mondott Baross Gábor barátom és collegám hogy szintén csodálatra ragadott engem, miként szólhat fiatal koránál fogva e tárgyban ennyire objeetive, mondom, ha azok után, a miket ő mondott és még inkább azon helyes rectifieatió után, melyet ez oldalról Beöthy Ákos t. képviselőtársamtól hallottunk, nem tartoztatnám magamat attól, hogy a meritumra nézve bővebben nyilatkozzam. Én szavazatom indokolásánál követni akarom Beöthy Ákos t. barátom példáját s miként ő, ugy én sem fogadhatom el Irányi igen t. képviselőtársam határozati javaslatát, mert azt semmiféle érvvel indokolva nem látom. Azon nagy érdekeltség, mellyel Irányi t. képviselő ur felszólalása a háznak legszélsőbb padjain ülő tagjai részéről fogadtatott, engem egyátalán meg nem lep. Előre kijelentem, hogy a miket e tekintetben mondó vagyok, legkevésbbé sem vonatkoztatom Irányi t. barátom és eollegám személyére, mint a kiről tudom, hogy őt egyedül a tárgyilagos igazság szeretete vezeti; de azon általános nagy érdekeltség, nielylyel ezen javaslatot az említett oldalról fogadják, bennem azon meggyőződést keltette, hogy a beszédem elején kiemelt opportunitás szempontja vezeti őket ebben, mert hát ha azon elveknek és férfiaknak, a kik meghódították Debreczent, sikerülni találna meghódítani Horvátországot is. (Elénk tetszés és nagy derültség a jobboldalon.) Horvátország valamivel nagyobb ugyan, mint Debreczen, de éppen ezért a vállalathoz csak szerencsét lehet nekik kívánnom, de a határozati javaslatot nem pártolom. (Elénk tetszés a jobboldalon^) Madarász József: T. ház! Nem szólaltam volna fel e tárgjdioz, ha az általam igen tisztelt, előbb felszólalt képviselőtársam, Szontagh Pál felszólalása nem történt volna meg. Én is megszoktam már régi parlamenti tapasztalataimat összegezni és megfontolni, mi parlamentáris és mi nem parlamentáris dolog. És ha az én t. barátom, a háznak igen tisztelt alelnöke, különösen előttem szólott t. képviselőtársam, Beöthy