Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-302
gg 302 országos ülés november 20. 1880. már óhajtottam tenni tegnap, azon alkalommal, midőn Strazimir Károly t. képviselő ur ez irányban felszólalt. Én teljesen méltánylom Irányi t. képviselő urnak azon érzelmeit, melyek vezérlik felszólalásaiban és a melyeknek már sokszor voltunk tanúi, midőn éppen horvát-szlavón testvéreinkről volt szó. Én nem habozom kimondani, hogy azon tapasztalatok alapján, melyeket az utóbbi időkben szerezhettünk, azon igen jogos érzelmek lehetnek egyénileg teljesen indokoltak, a sympathiak lehetnek teljes mértékben jogosultak, de azt kívánni, hogy azokat a mi részünkről ugyanazon mértékben jogosaknak tartsuk azon viszony alapján, melyet horvát testvéreink velünk az utolsó időben szőni óhajtottak, azt kívánni nem lehet. Nagy figyelemmel kisértem az utóbbi időben azon úgynevezett nyelvkérdést is; méltóztassék számba venni, azon mérséklet daczára, mely ez ' irányban Magyarországon mindenkor nyilvánul, micsoda benyomást tehet ránk horvátszlavón testvéreink az iránti nézete, midőn Strazimir Károly t. képviselő ur, a kit különben személyesen is igen jól ismerek, azon borzasztó csapásoknál, melyek az utolsó időben HorvátSzlavonorazágot érték, sokkal nagyobbnak tartja azt, melyet a magyar nyelv által a pénzügyminister vagy a kormány bármely tagja a horvátszlavón testvérek jogérzületén ejtett. {Tetszés.) Már bocsánatot kérek, hogy ha valamely viszony alakul és főleg azon viszony alakul, melyre t. képviselőtársam czélozott, lényegesen attól függ, hogy kölcsönösen a két egymással szövetségben álló fél micsoda érzelmet, micsoda vágyakat kelt egymás keblében. Bocsánatot kérek, akkor Magyarország képviselőházában előállni ilyen kívánsággal és azon viszonyt melegebbé és azon érzelem terjesztésére alkalmasabbá tenni nem lehet. (Helyeslés.) Egyébiránt nézzük, hogy azon óriási földrengés által okozott károknál nagyobbnak tartott csapás miben áll. Én csak két esetre fogok hivatkozni, melyekről nekem tudomásom van, mint ezen képviselőház egyik szerény tagjának, másfelől, mint katonának. Az mondatik, bogy a pénzügyminister azon rendeletével, melyben lényegesen a pénzügyi tisztviselőktől kívánja a magyar nyelv megtanulását, sértette az 1868-ki kiegyezési törvényt és azok szellemét. Én kénytelen vagyok e tekintetben—- eltekintve azon jogosult nyilatkozattól, melyet a pénzügyminister ur egyébként is tenni méltóztatott — kijelenteni, hog) r ebben törvénysértést nem látok, nemcsak azért, mert ez nincs parancsolólag kimondva, hanem azért, mert ennek szükségét a viszonyok teljesen indokolttá teszik. A közös pénzügyi kezelés nem tartozik az ország belügyéhez; ott tisztviselők vannak alkalmazva, a kik nem elégedhetnek meg azzal, hogy előmenetelük pusztán Horvát-Szlavonország területén legyen biztosítva, hanem a pénzügyi kezeléssel foglalkozó tisztviselők számot tarthatnak arra is, hogy Magyarországban is mindenütt nyerhessenek előléptetésre kilátást. Jogosulatlan kívánság, jogosulatlan intézkedés, törvénysértő intézkedés-e az, hogy ha a minister ur módot kíván azoknak nyújtani, hogy elsajátítsák az állam hivatalos nyelvét, a melyet lényegesen még akkor is tartoznának a törvény szellemével ellentétben nem állónak tekinteni, ha nem is állana fenn tulajdonképpen azon viszony, melyet a t. pénzügyminister ur a magyar nyelv oktatása által elérni akar; mert azt hiszem, hogy ez a közös kezeléshez tartozik. Mi megkívánhatjuk, hogy minden egyes tisztviselő az állam nyelvét tudja. Ha erről lemondunk, mondják meg a t. képviselő urak azon a túloldalon, mily irányban követeibetjük tehát az állami nyelv érvényesítését? Hiszen nincs tér, a melyen ez irányban meg nem támadtathatnánk, nincs tér, melyen föl nem lépne ellenünk egyikmásik nemzetiségi túlzó és ne mondaná, hogy sértve érzem magamat jogaimban. Hogyan és miért? Szerintem nem fogja senki tagadni, hogy abban valóban semmi sérelem nincs, hogy ezen tisztviselőknek, kik nem is köteleztetnek, csak mód nyujtatik a magyar nyelv megtanulására. Ezt, ugy hiszem, mindenki, a ki objective itél, meg fogja engedni. De menjünk tovább, t. képviselőház. Eltekintve azon véghetetlen, hogy ne mondjam, ellenséges, de mindenesetre barátságtalan érzelmektől, melyet Horvát-Szlavonország e tekintetben irántunk táplál, átvitték a panaszokat a honvédség terére és megjegyzem, hogy ebben a horvát-szlavón kormány vereséget szenvedett magában az országgyűlésben. És miben áll ez a dolog? Horvát-Szlavonország honvédsége magyar királyi honvédség; kiterjedését, alkalmazását, hivatását, viszonyát törvény szabályozza ; tisztjei előbaladással bírnak az összes magyar királyi honvédségben, azzal szakadatlan érintkezésben állanak, annak elválaszthatatlan kiegészítő részei. Ennek következtében mi koveteltetik? Az, hogy a honvédtiszt tudjon magyarul. Miért? Mert lehet, hogy előlépés, vagy az osztályozás folytán szükségképen áthelyeztetik egy magyarországi zászlóaljhoz, tehát a magyar királyi honvédség azon részéhez, melynél a magyar szó a vezényszó, melynél a tisztnek a magyar nyelvet tudni kell; (Élénk helyeslés a jobboldalon) hát sértés-e az, ok-e az a panaszra, hogy a magyar királyi honvédség tisztjétől megköveteljük, hogy magyarul tudjon? (Élénk helyeslés.) Hiszen a közös hadsereg iránt mennyi
