Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-302

302. országos ülés noYemtier 20. 1880. 75 Őrlött esutkakenyéren táplálkoznak és olyan lisztet esznek, a milyent máskor az állatoknak szoktak adni, mikor az emberek százankint vándorolnak más hazát keresni, mert itt az inség és nyomorúság miatt nem képesek megmaradni; sajátságosnak tartom, ilyen körülmények között, hogy a királyi udvartartásra egy ilyen összeget szavazzunk meg. És pedig ezen Összegnek egy része csak bizonyos alkalomra volt oda ajánlva, a mely egy milliót teszem Ugyanis 1873-ban, mikor a bécsi világkiállítás volt, az mondatott, hogy a királynak igen sok vendége lesz, külföldi udvarok jelennek meg, azért a nemzet sokkal többre emelje a dotatiót, mint rendesen. Azonban tudtomra 1873 óta semmi ily alkalom nem volt s már maga az elegendő ok volna arra, hogy az az egy millió frt ne szavaztassák meg. De közgazdasági szempontból is helytelennek tartom a dotatió ily magas mérvét; mert ha azon összeg itt költetnék el Magyarországon, nem volna oly érezhető az a haza polgárainak, de annak legnagyobb része Bécsben költetik el. Méltóztassék meggondolni ; t. ház, hogy ez már 67 óta, tehát 13 éve történik. Az a 13 esztendei évenkénti 4 és fél millió forint oly összeget képez, a mely már külföldön van és nem Magyarországon, mely az idei deficitünket bizonyosan elemésztette volna, mert az 40 millió forinton felül van. Ez a nagy összeg Ausztriáben költetik el, nem Magyarországon; Bécsben, nem Budapesten, Magyarország fővárosában. Én ennél fogva nemzetgazdasági szempontból sem tartom helyesnek ezen összeg elfogadását, azért sem, mert Francziaországban, mely hatalmasabb állam, mint mi, hol nem kell deficitekkel küzdeni, mindezek daczára a köztársasági elnök fizetése nem több, mint 1.200,000 frank; Americában az elnöké a 50,000 dollár. Ezekből kiindulva, nem fogadhatom el ezen előirányzatot, hanem csatlakozom t. barátom Csanády Sándor határozati javaslatához. De van még egy tárgy, a melyre reflectálni kivan ok, bocsánatot kérve a t. háztól, hogy betegségem miatt nem szólalhattam fel rögtön, mikor a t. ministerelnök ur e pártot elemeire szándékozott szétbontani. Engedje meg, t. ház, hogy erre nézve az eddigi parlamenti szokás szerint néhány észrevételt tehessek. (Halljuk!) A t. ministerelnök urnak, azon, pártunk szétbontására irányzott törekvése nem sikerült, nem sikerült pedig a chemiának egy igen egyszerű törvénye szerint, mert elemeket szétbontani még eddig a világ egyetlen chemikusának sem sikerült és nem fog sikerülni a t. ministerelnök urnak sem. Mi bennünk lehetnek ugyan különböző árnyalatok, de azért a czélunk és elvünk mindig egy: Magyarország önállósága és függetlensége. Említette a ministerelnök ur azt is, hogy ebben a pártban vannak olyanok is, a kik üdvösségüket a köztársaságokban találják és akkor egyik barátom itt felhozta, hogy csak egy van. Miután én magam voltam az egyedüli, ki a köztársaságot a házban szóba hoztam, tehát magamra kell vennem, engem értettek alatta. Azonban tegnap Németh Albert t. képviselőtársam megfelelt erre nézve, nekem tehát e részben nagyon kevés mondani valóm van. Én igenis, aem szokván elveimet változtatni, midőn a függetlenségi párthoz csatlakoztam, tettem azon meggyőződésben és ragaszkodom ehhez most is, hogy azon programmot. melyet e párt irt zászlójára, híven fogom követni. És ez nem alterálja azon másik törekvést sem, a mely későbbre gondol ugyan, nem jelenlegi törvényes állapotok megváltoztatására törekszik; mert hiszen, gondolja el a t. képviselőház, mi lenne az országból, ha köztársasági erények nélkül akarna valaki köztársaságot felállítani. Én részemről épp ugy nem gondolom azt, hogy köztársaság létezhessék köztársasági erények nélkül, a mint nem képzelhetem Tisza Kálmán ministerelnök urat politikai elvtagadás nélkül. {Zaj. Derültség.) Azért volt ez a kérdés idedobva, hogy némely félénkebb elriasztassék e párttól, mely nyíltan hordja zászlóját s melynek nem szükséges a sötétben bujkálni. Hisz a mi a köztársasági törekvéseket illeti, ott van Csernatony és Jókai képviselő ur, a kik 1849-ben a függetlenségi nyilatkozat pártján voltak s azóta Jókai t. képviselő ur számtalanszor kinyilvánította, hogy ő köztársasági. Nem tudom tehát, hogy miért csinálnak most abból olyan nagy dolgot és miért akarják ezzel is pártunk embereit elriasztani. A mi czélunk tiszta, elveink nyíltak és semmi néven nevezendő takargatásra szükségünk nincs. Azt mondotta a t. ministerelnök ur, hogy mi a népet nem annyira fölvilágosítani törekszünk, hanem inkább félrevezetjük, mert a házban és azonkívül minduntalan köztársaságról beszélünk. Bocsánatot kérek, nézzünk körül más országokban, pl. Francziaországban. Nem sajátságos dolog-e az, hogy mig nálunk folytonosak az adóemelések és deficitekkel küzdünk, Francziaországban 40 millió, sőt a legutóbbi időben 60 milliónyi adóleszállítás történt. Vájjon akkor, a midőn erre hivatkozom, a nép előtt is, félrevezetek-e valakit? vagy igazat mondok? Én azt hiszem, ez nem félrevezetés. Mert ez nem azt jelenti, hogy rögtön vegyünk kardot és vágjunk le minden felsőbbséget, vagy legyünk királygyilkosok; hisz ez esze ágában sincs egy józan embernek sem; de mindenesetre feltűnő, hogy mig a monarchiák folytonosan szegényednek, a köztársaságok gazdagabbak. 10*