Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-302

76 302. orsEágos ülés november 20. ISS9. Arról is beszél a t. ministerelnök ur, hogy mosolyogva tért napirendre a ház e kérdés fölött. Sajátságos dolog az a mosolygás. Emlékezhetik a t. ministerelnök ur ellenzéki korára. Hány helyes indítványa volt akkor, — a mely most történetesen nem az övé, hanem a miénk, mert mi nem változtunk meg — mely nevetéssel fogadtatott az akkori kormánypárt által. Csak a napokban voltunk tanúi, hogy azok, a kik akkor mosolyogtak a ministerelnök ur fölött, most megváltozván helyzetük, siratják ugyanazt, a mi fölött akkor mosolyogtak, mert ők kikerültek a ministeri székekből, a ministerelnök ur pedig beült azokba. Csak igy van ez, fordul a világ kereke, egyszer a mosolygóké, másszor a siróké a többség. Nem fogadhatom el, hogy az, a mit mondottam, nem helyes. Jól ismerem a törvények rendeleteit és tudom azon kötelességeket, melyeket reám, mint a nemzet egy képviselőjére és mint egyes emberre a törvény ró. Nekem mindaddig, mig a király és az ő tanácsosai azon alkotmányt, melyre esküdtek, megtartják, eszem ágában sincs sem megengedett, sem meg nem engedett eszközökkel bolygatni a dolgot. De biztosíthatom a t. házat, hogy igenis elmegyek a királylyal a végső határokig, a mig az alkotmáuyra tett esküjét és az alkotmány iránti hűségét megtartja; de a mely pillanatban a törvényeket meg nem tartja, azokat rám nézve sem ismerem el kötelezőknek. Pártolom Csanády t. barátom indítványát. Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve. Következik a szavazás. Tisza Kálmán ministerelnök: Be van zárva a vita? (Fölkiáltások: Be van zárva!) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! Egyáltalában nem szándékozom az előttem elmondottakra reflectálni. Kiki tudja, hogy mit tegyen. Ha valaki túlmegy azon a határon, a meddig bármely alkotmányos és törvényeken alapuló országban mennie szabad, a kormány is fogja tudni kötelességét, hogy vele mit tegyen. (Tetszés.) Különben pedig figyelmeztetem arra is a t. házat, hogy ha jól emlékezem, egy í878-ban hozott törvény alapján áll ma a legfelsőbb háztartás költsége, tehát azt egy budgethatározáttal még csak alkotmányos szempontból sem lehetne megváltoztatni. Kérem azért a t. házat, hogy az összeget megszavazni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Irányi Dániel: (Fölkiáltások jobbfelö'l: A viia be van zárva!) T. ház! Azt mondotta, úgy hallottam, a t. elnök ur, hogy a szólásra senki feljegyezve nincs, de hogy a vita be van zárva, azt nem mondotta. (Zaj. Felkiáltások a jobboldalon : Meg is kérdezte- a ministerelnök ur!) Elnök: A t. ház határozhat arra nézve, hogy megengedi-e Irányi Dániel képviselő urnák a szólást. Én csak azt vagyok bátor kiemelni, hogy olyankor, midőn egyes tételekről volt a szó, a ház eddig nem azt az eljárást követte, melyet a házszabályok határozatai értelmében minden nagyobb tárgy fölötti vita befejezésekor követett, hogy t. i. a szavazás előtt kérdést intézteti az előadóhoz, kivan-e szólási jogával e'lni? Ilyen egyes tételek tárgyalásánál az eljárás sohasem volt oly teljesen praecis, mint mikor általánosságban tárgyaltunk. Tisza Kálmán ministerelnök : Éa csak annyit akarok megjegyezni, hogy egyenesen megkérdeztem: be van-e a vita zárva? másfelől igaz az is, hogy a t. elnök ur ezen szavakat, hogy „a vita be van zárva" nem mondotta ki. Ennélfogva nem is tennék az ellen kifogást, hogy a képviselő ur szólhasson. Kérem azonban a t. elnök urat arra, hogy habár eddig nem is volt szokásban, de nehogy ily félreértések legyenek, legyen szíves máskor ezen szavakat is: „a vita be van zárva" kimondani. (Helyeslés a jobboldalon.) Irányi Dániel: Ha hallottam volna, illetőleg, ha az elnök ur kimondotta volna, hogy a vita be van zárva, nem állottam volna föl s még csak azon kérelemmel sem járultam volna a t. házhoz, melyet néha-néha magamnak megengedtem, hogy méltóztassék kivételkép meggedni, hogy e kérdésben felszólalhassak. Én azonban ez alkalommal sem akarok kivételt tenni, annálfogva elállók a szótól, ha a t. elnök ur kijelenti, hogy ő a vita befejezését kimondotta. Elnök: T. ház, én azt mondtam, hogy a szólásra senki sem lévén feljegyezve, következik a szavazás, hanem azt, hogy a vita be van zárva, nem mondtam ki; nem mondhattam ki azért, mert erre mindjárt felállott a ministerelnök ur és szólani kezdett. Minthogy pedig azt, hogy a vita be van zárva, határozottan ki nem jelentettem és a t. ház senkit szólási jogában nem szokott megakadályozni, azt hiszem, most sem lesz kifogása, ha a t. képviselő ur szólásjogával élni akar. (Helyeslés.) Irányi Dániel: T. ház! A t. ministerelnök ur azon indok alapján kérte Csanády t. barátom iodítványának elvetését, mert — mint monda — a törvényhozás 1878-ban további — gondolom — 10 esztendőre megállapította a királyi udvartartás költségeinek mennyiségét. Ha a t. barátom indítványa nem azt foglalná magában, miszerint a kormány utasittassék hogy kérje meg ő Felségét az iránt, hogy tekintve az ország súlyos anyagi helyzetét, saját jószántából motu proprio méltóztassék elengedni az udvartartási költségből egy milliót: akkor a t. ministerelnök urnák tökéletesen igaza volna,