Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-301

301. országosttlés november 19. 1880, 09 alkalmatok van nemcsak Horvátországban, hanem Magyarországban is alkalmazást nyerni, a kiknek kötelességtek a magyar törvényeket tudni, nektek most mód és alkalom nyujtatik arra, hogy e nyelvet megtanuljátok, a nélkül azonban, hogy erre kény szeri ttetnétek" — mondom, hogy ebben valami sérelem volna, hogy ez törvénytelen intézkedés volna, azt én belátni képes nem vagyok. (Általános élénk helyeslés.) A jó egyetértést fenntartani, a törvényt tiszteletben tartani, ez a magyar kormánynak és igy nekem is kötelességünk. Erőszakot használni, hogy akár az összes horvátok tanuljanak magyarul, akár a horvát tisztviselők kényszeríttessenek erre: sem nem tettem, sem tenni nem szándékozom. A törvényt megsértem sem én, sem a kormánynak bármely tagja nem akarhatja, de nem is tettük. Másfelől azonban kötelessége a kormánynak arra ügyelni, hogy a törvény más irányban oly magyarázatot ne nyerjen, mely a törvénynyel meg nem egyezik s kötelessége meg nem engedni az oly gyakorlat meghonosítását, mely a törvénynek nem helyes alkalmazására vezetne s e részben törvényes kötelességünket ezentúl is teljesíteni feladunknak fogjuk ismerni. (Élénk helyeslés.) De kérem a t. képviselő urat — s megvagyok róla győződve, hogy e részben nemcsak a kormány, nemcsak a háznak egyik oldala, hanem a ház túlnyomó többsége nevében szóihatók — kérem a t. képviselő urat, hasson oda, hogy oly őszinte ragaszkodást érezzeu minden horvát honfi Magyarország iránt, mint a minő őszinte rokonszenvvel vagyunk mi Horvátország irányában (Elénk helyeslés) s ez esetben meg lehet róla győződve, hogy az egyetértés, a melyet ő is kivan, én is kívánok, teljes mértékben fenn fog állani. (Élénk tetszés.) Ezek után arra kérem a t. házat, hogy a költségvetést elfogadni méltóztassék. Helfy Ignácz: T. ház! Ugy a t. előadó, mint a ministerelnök ur felszólalásaikban ismételve említették, hogy a vita folyamában alig volt szó a költségvetésről. Bocsánatot kérek, ez ellen én az igazság érdekében tiltakozom. Igen tüzetesen hozzá szólottak a költségvetéshez rajtam kivül Lukács Béla, Eötvös Károly és Bittó István t. képviselőtársaim s a többi szónokok is; hozzászólottak, még pedig tüzetesen a költségvetéshez magához, mert én nem hiszem, hogy a költségvetési viía alatt a t. előadó ur azt értse, hogy itt nagy rakás számot kellene elősorolni, hogy arról beszéljünk, hogy hány ministeri tanácsos van egyik-másik ministeriumban; mert ez a részletekhez tartozik, ha valakinek van észrevétele, azt ott megteheti. Mi kiindultunk azon kérdésből, melyet elénk tűntet a költségvetés, illetőleg az arra vonatkozó átalános jelentés, megnyugvást szerezhetünk-e hazánkra nézve, avagy kell-e keresni és találni más módot a kibontakozásra? Más feladata az átalános költségvetési vitának, a pénzügyi kérdéssel szemben nincs. Hanem igenis én jogosan megfordíthatom a kérdést és én azt mondom, hogy mindazon felszólalásokból, melyeket a t. túloldalról volt szerencsénk hallani, de különösen a ministerelnök ur felszólalásából, de sőt a pénzügyminister urnak kétszer történt felszólalásából is arra a főkérdésre, melyet a költségvetéssel szemben felvetettünk, egyetlen szóval is választ nem nyertünk. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon.) A kérdés t. i. az, hogy miután itt constatálva van, hogy a hiányt fedezni saját jövedelmeinkből képesek nem vagyunk, miután constatálva van, hogy a hiány nemcsak csökkenőben, de a múlt évekhez képest ellenkezőleg növekedőben van: kibontakozásra nézve mit tud tanácsolni a kormány, mit szándékozik tenni, mit tervez? Ez szerintem a fő kérdés és erre sem a ministerek részéről, sem az előadó ur részéről választ nem hallottam. Én pedig ismételve mondom, a mit első felszólalásom alkalmával volt szerencsém mondani, hogy én éppen ugy most, mint 1875 elején, a helyzetet a pénzügyi kérdés által látom dominálva. Vágj

7 képesek vagyunk azt lebonyolítva, rendezni az államháztartást: akkor van ez országnak politikai jövője; vagy nem vagyunk képesek s akkor ezen ország léte koczkáztatva van. Én és elvtársaim bebizonyítva látjuk, hogy pénzügyeinket ezen alapon rendezni nem lehet s tanácsot adunk s módot indicálunk arra, a mely mód szerint ezen országnak politikai jövőjét biztosítani lehet. Arra nézve, hogy a hiány növekedőben van, a mit én igyekeztem számokkal bebizonyítani, a t. pénzügyminister ur azt méltóztatott tegnapelőtti felszólalásában mondani, hogy én nem mondtam e tekintetben semmi újat; ő elismeri az én adataim helyes voltát, csakhoz azok ugyanazon adatok, melyeket ő maga is exposéjában elismert. Hogy t. i. én azt mondtam, 14 és 7a millióval szaporodott a jelen kabinet kormányzata alatt az adó, a mit ő is constatál. Igaz, a pénzügyminister ur ezt mondta; de én nem ezt mondtam, hanem éppen ezt czáfoltam. Én azt mondtam, hogy 14 és V* millióra megy fel, számításom szerint egyedül az egyenes adószaporulat, mit a pénzügyminister ur 12 millóra tett; hozzá kell venni azután ezen 14Ys millió egyenes adóhoz még a hadmentességi díjból származó két-három milliót: ez már 17 és 7a millió. Méltóztassék azután hozzászámítani azon fokozódást, a mely 1875 óta a mai napig a fogyasztási adókban végrehajtatott. Felemlítem hamarjában azt a kis fractiót, melyet kijavítottunk a