Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-301

70 301. országos ülés november 19. 1?80. sóadónál, mely által mindenesetre több pénz folyt be a kincstárba, még nem tudom határozott összegben kifejezni; emeltük a dohány némely nemét — nem tudom, melyik szivar-, melyik dohánynemmél — de hogy tetemes jövedelmi szaporulat származott belőle, azt, ugy hiszem, a pénzügyminister ur sem fogja tagadni. Ott van a szesz-, a czukoradó, a vámok emelése; mindez milliomokra megy, ugy

? hogy hihetőleg még a valón alul maradok, ha ezen összegeket együttvéve 5 millióra teszem. Tehát 1772 millió frt az egyenes adók fokozása, hozzáadva 1881-re a hadmentességi díjat, az összeg 17 millióra emelkedik ; méltóztassék azután hozzá veuni 5 milliót a fogyasztási adókból, s ott van 22 millió frtnyi szaporulat. Ezt méltóztassék egybevetni az 1874-diki állapottal és ha a t. előadó ur annyira insistált azon 14 millió frtnyi beruházáson, akkor méltóztassék tekintetbe venni másrészről azt, hogy 1874 végén 24 millió frtnyi beruházás volt, tehát még 8 millió az összehasonlítás javára szolgál. Ha igy méltóztatik a számokat Összeadni, — pedig ez a száraz, elvitázhatatlan igazságot fejezi ki, — akkor meg fog győződni az igen t. pénzügyminister ur és a t. képviselőház is, hogy szomorú igazságot mondunk, midőn azt állítjuk, hogy a költségvetés, hogy egyátalában a pénzügyi helyzet ezen utóbbi években nemcsak hogy a rendezkedés felé nem közeledik, hanem tetemesen rosszabbodik. Előáll tehát most ezen számokkal bebizonyított tényekkel szemben az a kérdés, hogy tehát mit tegyünk? és én azt hiszem, hogy evvel kell komolyan foglalkozni. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Br. Sennyey t. képviselőtársam, a kinek felszólalását, mint rendesen, nagy kíváncsisággal vártuk, nagy nyíltsággal beszélt; (Halljuk!) constatálta jeles beszédének mindjárt elején, (Halljuk! Halljuk!) hogy bennső hite és meggyőződése szerint a múltban elkövetett hibák után az államháztartás egyensúlyát nemcsak rögtön, de még csak a közel jövőben is helyreállítani lehetetlenség, azt senki magára nem vállalhatja. Evvel tehát constatálta azt, a mit constatált az én határozati javaslatom is, hogy a helyzet rosszabbult és hogy a jelen viszonyok köztt azon segíteni nem lehet. A második kijelentése, szintén mindjárt| beszédje elején, az volt, hogy az általános politika javítása nélkül ma a pénzügyi téren annyira szükséges és óhajtott javítást elérni nem lehet. Ezt mondom én is. Az általános politika megváltoztatása nélkül ezen a pénzügyi helyzeten nincs ember, nincs párt, a mely segíteni képes legyen. Én tehát az igen t. képviselő urnak a praemissáját aláírom, elfogadom, de nem értem azután, hogy evvel szemben miként tudott beszédének végén arra a conclusióra jöuni, hogy 8 a közjogi alap és a pénzügyi helyzet között semminemű összeköttetést nem lát, sőt, hogy ő nem hiszi, hogy sikerülne nekünk bebizonyítani azt, hogy azon rendezkedés mellett, melyet mi akarunk, olcsóbban lehetne a háztartást fenntartani, mint az Ausztriával való szövetségben. A mi először azon szövetséget illeti, őszintén azon kérdéssel fordulok az igen t. képviselő úrhoz, hogy ő államférfiúi előrelátással, a mit senki meg nem tagad tőle, komolyan hiszi-e, hogy ez szövetség. Hisz a nemzetközi szövetségnek egyik alapfeltétele, hogy az egyik nemzet is, a másik is független legyen, hogy bizonyos pontokra nézve, bizonyos közös érdekű pontokra nézve legye.i szövetség közöttünk. Szövetségnek lehet-e azt mondani, mikor a nemzeti létnek, az alkotmánynak biztosítéka, alapbiztosítéka, a haderő a szövetségesnek kezében van. (Helyeslés a baloldalon.) A többiekre nem is terjeszkedem ki. Én sértésnek tartanám, ha az igen t. képviselő urnak bebizonyítani akarnám, hogy ezt szövetségnek nevezni nem lehet. Igenis szövetség lenne az, a mint ezen párt akarja. Méltóztassék hozzá járulni, hogy érvényesüljön minél előbb azon programm, mely mellett én és t. elvbarátaim küzdünk. Igenis, mi is belátjuk, hogy nagyon indikált és szükséges äz, hogy geographia fekvésüknél és régi érintkezésünknél fogva ezen hozzánk legközelebb álló szomszédunkkal szövetséget kössünk. De az legyen aztán szövetség, mely fennáll két önálló független nemzet között. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Szövetségnek nem lehet nevezni az olyan viszonyt, a hol az egyik fél azzal a meggyőződéssel közeledik a másik félhez, hogy az Ötét ki akarja zsebelni. Hiszen méltóztassanak meguézni azon tárgyalásokat, azon alkudozásokat, a melyek az úgynevezett közös kérdésekre nézve Ausztria és Magyarország között folynak. Én alig tudok példát ilyen szenvedélyes, ilyen gyűlöletes tárgyalásokra. Miért? Mert megvan a kölcsönös bizalmatlanság. Mi meg vagyunk győződve, hogy Ausztriának czéíja Magyarországot kizsákmányolni és ők is ugyanezt állítják. Ez nem szövetség. Az a kérdés, hogy drágább lenne-e vagy olcsóbb, a mint azt a t. előadó ur is hangsúlyozta. Bocsánatot kérek, ez oly kérdés, melyre nem hiszem, hogy hosszadalmasan, tüzetesen kelljen válaszolnom. Egészen más az, a mit a t. előadó ur később felhozott. Felhozta ugyanis a védelmi erőt. Erre én azt jegyzem meg, hogy nagy különbség az, ha egy ország tisztán védelmi szempontból rendezi és szervezi a maga haderejét és egészen más az, ha nagyhatalmi szempontból rendezi, hogy szükség esetén támadó politikát követhessen. Ez egymagában már óriási különbséget tesz még számokban is. De feltéve,