Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-301

5g 301. országos ülés november 19. 1880. gazdasági szempontból nem volt szükséges intézkedés, de hogy nem lett volna investitió és pedig — szerintem — hasznos investitió, azt tagadni nem lehet. (Helyeslés jobbfelöl.) Éppen úgy áll, t. h általa fölemlített budapest-zimonyi vasút ügye. Én, t. ház, megengedem és gyakran hangsúlyoztam is azt, hogy ezen vasút nem fogja azonnal és talán több éven át nem fogja meghozni azon tőkéknek jövedelmeit, melyek ezen vasutba fektettettek. De ennek daczára is ezen vasútnak létesítését nemesak a fővárosi kereskedelem, hanem az egész ország kereskedelmének szempontjából kívánatosnak és szükségesnek tartom. A keleti kereskedést itt lehetőleg összpontosítani és ideterelni, a keleti vasúti hálózatot részint a Dunával, részint más vasútvonallal összekötni, ez oly fontos közgazdasági és kereskedelmi érdek, hogy azt mellőzni és arról kicsinylőleg beszélni, mint azt a képviselő ur tette — felfogásom szerint •—• nem helyes. De a t. képviselő ur ezen kérdés felemlítése alkalmával élczelt is s azt mondta, hogy vagy vannak a keleten bonyodalmak s akkor ez a vasút nem fog jövedelmezni, vagy nincsenek bonyodalmak. Már engedelmet kérek, ezen élez ez esetben nem alkalmazható, mert ha megtörténnék is, hogy egyes években bonyodalmak lennének a keleten, melyek a kereskedelmi forgalmat és ennél fogva a vasút jövedelmezőségét alterálhatnák, akkor egy más szempont volna, mely ezen vasutat szükségessé tenné: a stratégiai szempont. (Helyeslés jobbfelöl.) Éppen ezért ezen kérdésről beesmérlőleg szólni nem lehet. Ezen költségvetési vita folyamában a háznak egy igen t. tagja, ugy mint több szónok, kik a mérsékelt ellenzék részéről e kérdésben felszólaltak, azt mondták, hogy átlátja azt, hogy ugy ezen költségvetésnek ugy kiadási, mint bevételi részei helyes alapra vannak fektetve és a helyzetnek megfelelnek. Ha ez t. ház, ugy áll, a mint erről én is meg vagyok győződve, akkor természetes, hogy az ebből levont következtetés, vagy a bevételek és kiadások összehasonlításából eredő hiány, oly tényező, melylyel számolni kell és melyet éppen, mert az egyes tételek meg vannak állapítva, változtatni nem lehet és e hiánynak a mi viszonyaink szerinti fedezéséről gondoskodnunk keik De azt mondta azon t. képviselő ur, hogy 8 is átlátja, nincs más mód, mint ezen hiányt tisztességes hitelművelet utján fedezni. De e mellett szólt még a kormány által benyújtott némely törvényjavaslatról, melyek a jövedelmi források szaporítását czélozzák. Már most kérem a t. házat és a t. képviselő urat, ha az a szándék és czél, a mi szerintem is kell, hogy legyen, hogy tisztességes hitelművelettel fedezzük a hiányt, akkor ne méltóztassék azon javaslatokról, melyek jövedelmeink fokozását czélozzák, oly kicsinylőleg és mellesleg szólani, mert méltóztassék megengedni, mennél többet fogunk fedezni a költségvetési hiányban saját erőnkből, annál inkább leszünk azon helyzetben, tisztességes hitelműveletet fogunk létesíthetni és azért ez alkalommal előre is azt a kérést intézem a t. házhoz, hogy azon javaslatokat, melyeket e tekintetben a jövedelem fokozása szempontjából a t. háznak benyújtottam, annak idejében tárgyalni és lehetőleg elfogadni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelöl.) Áttérek most t. ház, mai felszólalásom tulajdonképeni czéljára és arra, hogy Strazimir t. képviselő urnák válaszoljak. (Halljuk!) Nem lehet feladatom a t. képviselő ur által felhozott, sérelmeket egyenként bonczkés alá venni. Azt hiszem, volt is, lesz is a t. háznak és különösen a kormány azon tagjainak, kiket a képviselő ur felemlített, alkalmuk e kérdésekre egyenként megadni a feleletet; én csupán azokra fogok most szorítkozni, melyek rám, mint pénzügyministerre vonatkoznak. (Halljuk!) Az egyik kérdés az, hogy pénzügyi igazgató neveztetett ki oda, a ki nem horvát ember és a ki, a miat a képviselő ur ezzel kapcsolatban mondotta, nem is tud horvátul. Erre csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy a képviselő ur idézte a törvény azon intézkedését, miszerint „a mennyiben lehetséges" horvátok alkalmaztassanak az ott levő hivatalokban. A törvénynek éppen ezen szavaiban „a mennyiben lehetséges" fenn van tartva a minister számára azon jog és lehetőség, hogy a hol ez az administratió és különösen a fontos pénzügyi administratió szempontjából szükséges, nem oda való születésű más egyének is neveztethessenek ki. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Egyébként én kénytelen vagyok visszautasítani a képviselő urnák azon állítását, mely szerint az általam kinevezett pénzügyi igazgató nem tud horvátul, mert teljes biztosággal mondhatom és a képviselő ur ennek valóságáról meggyőződést szerezhet magának, hogy az illető ugy beszél horvátul, mint akár a bennszülöttek és ugy semmi nehézség sincs arra nézve, hogy az oda való nyelven folytathassa munkásságát. De főleg sérelmet lát a képviselő ur azon több alkalommal említett rendelkezésemben, hogy alkalmat kívántam szolgáltatni a Horvátországban alkalmazott pénzügyi tisztviselőknek a magyar nyelv megtanulhatására. Különösen hangsúlyozom e szót „megtanulhatására", mert hogy minden esetre megtanulják, arról rendeletemben említés téve nincsen. Hogy pedig abban valami rendkívüli sérelem I volna, ha az mondatik: „Ti tisztviselők, kiknek