Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-301

301. országos ülés november 19. 1S8Ö. 67 helyreigazításokat tenni, részben ma történt egy felszólalásra válaszolni, melyet felfogásom szerint válasz nélkül hagyni helyes nem volna. Midőn Bittó t. képviselő úr tegnapi beszédére válaszolok, nem fogom annak politikai részét érinteni, mert a beszéd e részére a válasz e helyről már úgy is megadatott, csupán két számítására kívánok válaszolni. így nevezetesen azt mondta a t. képviselő ur: mennyivel rosszabbak pénzügyiviszonyaink ma, mint 1874-ben, mert most deficitünk csak 12 millióval kevesebb, mint akkor volt. Hát, t. ház, ha igy volna is, ha 12 millióval volna csakugyan kevesebb rendes háztartásunkban, akkor is, ha tekintetbe vesszük azon számos rendkivüli körülmésryt, a mely minket időközben ért, a pénzügyi helyzetet aránylag rosszabbnak még nem tartanám. Méltóztassanak azonban megengedni, hogy e tekintetben az általa idézett számokat helyreigazítsam, habár az összehasonlítás nem igen egyszerű, mert az 1874-iki zárszámadások más alapra és más berendezésre voltak fektetve, mint a mostaniak, a mennyiben akkor voltak rendes és rendkivüli kiadások. Ez alapokon a zárszámadások eredménye 1874-ben az, hogy rendes kiadásaink 224.281,000 frtot; a rendes bevételek pedig 185 millió frtot tettek, minélfogva a hiány 37 millió frtot tesz. Ha ebből, az összehasonlítás helyessége szempontjából a törlesztésre fordított összeg, a mely 1874-ben 5 millió frtot tett, levonatik, a hiány 31.468,000 frtot tesz. Ha pedig ezzel szemben az 1881. évre előirányzott hiányából, az általam jelzett számítás alapján a tervezett javaslatok nyomán elérendő jövedelmek, melyek 10 millióra rúgnak, levonatnak, a különbség nem annyit tesz, mint a képviselő ur jelezte, hanem 21 millió frtot, a mit is reetifikálni szükségesnek tartottam. A t. képviselő nr tett egy másik számítást is, tette pedig azt annak bebizonyítására, hogy az 1878. kiegyezés mennyire káros volt pénzügyi helyzetünkre nézve és azt mondotta, hogy akkor a vámjövedelmek a 10 milliót meghaladták és hogy ma annyira olvadtak le, mint a mennyi ebből most az országunkra eső qnóta. Ez azt jelenti, hogy ha akkor, a mi tény, 11.110,000 frt volt a jövedelem, ma vámjövedelmiink, a 11.110,000 frt 30%-át véve, 3 millió néhány százezer frt lenne. Ha méltóztatnak a számokat egyszerűen, kellő összefüggés nélkül • tekinteni, számszerint igy áll a kérdés, mert az 1874-iki nettó vámbevételek 11.110,000 frtot tettek és mert 1879-ben a restiiutió leszámítása után 2 millió, 2.500,000 frt volt a jövedelem. De t. ház, már múltkori felszólalásomban bátor voltam megjegyezni, hogy a restitutió kérdését ' a vámjövedelmekkel összekötni és a vámjövedel: met úgy tüntetni fel, hogy a restitutió kifizetése j után ennyi és nem több, részemről nem tartom helyesnek; mert a restitutó nem a vámjövedelem, hanem a fogyasztási adók terhére számítandó le. Ennélfogva a számítás máskép teendő. De elfogadva azon álláspontot, mélyet a t. képviselő ur jelzett, úgy az 1878-iki kiegyezés folytán a vám jövedelmek, a restitutióból való leszámítás után, ennyivel csekélyebbek, mint azelőtt toltak, bátor vagyok kijelenteni, hogy ezen összehasonlítás sem áll, mert mind a kettőt combinálva, míg a 11.110,000 frt közös jövedelem 30%-a 3.333,000 frtot tett, addig az 1879-iki vámjövedelem netto-eredményéből, 2.569,000 írtból Beánk 806,000 frt és a restitutió fejében 3.797,000 frt esik, minélfogva e két czímből 4.600,000 frtot nyertünk. Tehát még ez esetben is többet kaptunk, mint 1874-ben, a mint azt a t. képviselő ur felhozta. Pulszky Ágost képviselő ur tegnapi felszólalása alkalmával azt mondotta, hogy nézzünk szembe ezen költségvetéssel és lássuk, hogy áll-e az, hogy ezen költségvetésben több beruházás foglaltatik, mit a múlt évben és hogy helyes volt-e e tekintetben Prileszky t. képviselő urnák felszólalása. Készletekbe nem bocsátkozom t. ház, hanem átalánosságban ajánlom a t. képviselő ur figyelmébe azt, hogy addig, mig az előző években azon beruházásokra, a melyekre a t. képviselő ur hivatkozott, az állami költségvetésből átlag 6 millió frt adatott ki — és itt megjegyzem, hogy itt nem oly beruházásokról szólok, a melyek a közösügyi költségvetésben bennfoglaltatnak és a melyeket a t. képviselő ur ezekkel Összekevert, hanem szólok oly beruházásokról, melyek ugyan productiv czélokra tétettek, vasúti építkezések, vizszabályozások és a többi, ily beruházások az 1881-iki költségvetésben 12 milliónyi összegben foglaltatnak, tehát mégis 8 millióval több, mint a mennyit a képviselő ur említett. Hogy már most ezen beruházások, melyek 14 milliót képviselnek az államköltségvetésben, pénzügyileg is mind teljesen és azonnal jövedelmezők lesznek-e, azt sem én, sem Prileszky képviselő ur, sem senki meg nem mondhatja és az iránt jótállási vállalni nem is lehet. De ha — mint szerintem is helyesen — hangsúlyoztatok az, hogy éppen nemzetgazdasági szempontból szükséges beruházásokat tenni, ezen beruházások lehetnek szükségesek s lehetnek hasznosak akkor is, ha nem mutatkozik azonnal jövedelem. Igy Ítélve meg a kérdést, a tiszavidéki vasút megszerzését, — mert engedjen meg a t. képviselő ur, ezen vasút megszerzését, mely egy társulat tulajdonából az állam tulajdonába ment át, investitiónak kell tekinteni, — mondhatja a t képviselő ur, feleslegesnek, mondhatja, hogy köz-