Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-300

300. országé* ül*s november IS. 1S88. 49 rá visszafordíthatok. Ne hirdesse, hogy mikor egy minister kinevezésre kér felhatalmazást és nyer alkalmat, azt szükségkép arra használja, hogy a választást vezeti. És ha ebből recrimináL ebből nagyon könnyű a következtetés, hogy mit szándékozik ő tenni, vagy mit tett 8 a múltban e tekintetben. Egyébiránt, végre is azon összeB recriminátiók, kifogások, szemrehányások, a melyek egyik-másik részről tétettek és az ilyen kiszakított egyes megjegyzések, a melyek nem vonatkoznak az ország helyzetére, hanem inkább egyesek cselekményére, aránylag jelentéktelenek és helyen kivííl valók az ilyen budgetvitában. Megvallom, hogy a ministerelnök úrtól első sorban nem ilyen recriminátiókat és ilyenekre való választ vártam. Hiszen lehetnek ezen válaszok sikerrel szolgálók arra, hogy egyesek éljeneit kinyerjék, egyes hírlapoknak egy napra tetszését megnyerjék, hanem , ilyen válaszokkal politikát nem lehet csinálni. (Helyeslés balfelŐl). Én azt vártam a ministerelnök úrtól, hogy ha felszólal — és kétszer szólalt fel, — akkor ne igy egyes kifogások, egyes szavak értelmezésével, vagy egyes végig nem gondolt eszmékre való utalással éljen, hanem azt vártam volna, hogy fejtse ki azon álláspontot és politikát, melyet lenn akar tartani és nem akar megváltoztatni. Mert csupán ismételhetem azt, a mi tegnap mondatott helyesebb alakban, mint én mondhatom, hogy nem az ellenzék feladata egy politika részletes vázolásával előlépni. Igen, de nem a kormánynak feladata, a mit ebből következtetni látszott a ministerelnök ur, csupán egyes kérdések keresztülvitelével foglalkozni a nélkül, hogy e kérdéseknek az egészben helye és tere kijelöltessék. És itt kell arra térnem, a mit a ministerelnök ur az enquétekre mondott. 0 azt mondta, mindenekelőtt védekezett az ellen, a mit nem ő és nem az ő személyes működése ellen hoztak fel, hogy az enquétet általános panaceának tekinti a jelen kormány. Hiszen igaz, nem a ministerelnök ur hitta össze a sok enquétet. hanem a többi alatta szolgáló és sugalmazásait követő ministerek és tudja mindenki, hogy a minisíerium eddigi enquötjei minő eredményekre és minő törvényjavaslatokra vezettek. De a ministerelnök ur úgy jelezte, mintha csak az ő személyére vonatkoznának és akkor azon csodálatos kijelentést tette, hogy évek óta sürgetik a kormányt az enquétre és rósz néven veszik, hogy a szakemberek tanácsát nem hallgatja ki. Igen különös dolog, hogy a ministerelnök ur ezen kifogás elleni védekezéssel éppen ezen kifogásnak új tért nyit és ezek szellemében cselekszik. Hol nem hallgat ő szakemberekre, minő kérdésekben? Azon kérdésekben, a melyeket illetéktelenül vont a közigazgatás körébe, ESPVH. NAPLÓ 1878—81. XV. KÖTET. a jogi törvényhozás köréből. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) ő nem hivatkozott jogi szakemberekre és a mint most látszik, nem is szándékozik, jogi szakemberekre hivatkozni, pedig egy oly kérdésről van most is szó, a mely közigazgatási ugyan, de egyszersmind a jogot is igen érdekli. Kiket nevez ő szakembereknek ? Azokat, a kik most a közigazgatás mindennapi vitelével vannak megbízva és kik nem ezekre, hanem midőn egyes nagy általános kérdéseket fejteget, hivatnak meg általa; a közigazgatási bíráskodás viszonyaira nézve, melyekben a közigazgatási törvényhozás a jogival múlhatatlanul kapcsolatban van, most se hallgat ki jogi szakembereket és a közigazgatási szakemberek és közigazgatási kérdések kitűzésében most is igen csodálatos utón jár el és igen csodálatos eredményekre jut, felfogásom szerint teljesen tért engedvén azon kifogásoknak, melyeket a tegnapi napon eljárása ellen intéztek. Felfogásom szerint az euquétek igenis helyesek és szükségesek lehetnek, de mire nézve? Megállapított elvek keresztülviteli módjaira és az ország különleges viszonyaira való alkalmazására vonatkozólag; hanem általános elvekre, általános irány kitűzésére még soha a világon enquétet össze nem hívtak. Akkor hijja össze a t. ministerelnök ur a világ tudósainak, vagy a világ államférfiainak congressusát, ott az általános vezérelvekről meggyőződést szerezhet magának; vagy menjen saját szobájába, tekintsen könyvtárába és szerezze meg ott azon tapasztalatokat, melyeket államférfiak és tudósok évszázadok óta össze szereztek és ezek nyomán alkosson magának meggyőződést és azt képviselje is — és szerezzen annak foganatot itten; de ne álljon elő enquéte tt\, mely az ország közigazgatási viszonyairól, a kinevezés vagy választás kérdéseiről, a közigazgatási bíráskodás egész functionálása kérdéséről — a mely tekintetben úgy is megvallom, hogy itt úgy is csak elméleti szakemberek lehetnek, mert ez gyakorlatilag egészen hazánk eddigi tapasztalatain kívül fekvő kérdés — javaslatokat és határozatokat hozhat és ne mondja, hogy ő ezen enquéte kebelében iparkodni fog véleményének foganatot szerezni. Az ő véleménye kell, hogy független legyen minden enquéte-eredményektől, sőt kell, hogy az legyen döntő és az irányozza az enquéte eredményeit. Vájjon az összegyűlt fo- és alispánoktól fogja-e megkérdezni, hogy az országnak kinevezett vagy választott tisztviselőkre van szüksége? Hiszen azok nyilatkozata az ő véleményét — a mint őt a múltban és eddigi politikájában ismertük — semmi esetre sem fogja megingatni, vagy legkevésbbé is megváltoztatni. A tapasztalat, de nem a szakemberek felvilágosítása, győzheti csak meg azt, a kit nem győzött meg az 1876-iki törvények helyes vol7