Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-300
50 300. oHsAgef filés november IS. 18S0. tárói az ország összes kitűnő férfiainak véleménye; meggyőzte csak az, a mit saját tapasztalatából, netalán magának abstrahál. Egyébiránt t. ház, megvallom, hogy ezen enquéte egész rendszerére és valószínű eredményeire nézve elég csodálatos felvilágosítást nyújtott, talán olyat, a milyet nem is szándékozott nyújtani. Beszédének további folyamában különösen csodálatos azon állítása, hogy ma annyi visszaélés azért merül föl, mert mindenkinek gondoskodása tapasztalatai ellenére annyival jobb az ellenőrzés, bogy kénytelenek a rég rejtegetett dolgok is napvilágra jönni. Megvallom, hogy midőn azon különféle sajnos, corruptionális eseteket olvastuk, nem tapasztaltuk, hogy azoknak véghatára éppen azon időben legyen, mikor a t. ministerelnök ur a belügyministerium vezetését átvette, hanem azok, ha régebben is keletkeztek, szinte lavinaszerűen fejlődtek a mai napig és azok kiderítése rendszerint nem az ellenőrzés szakszerű' kezelése folytán állt elő, hanem a véletlen derítette ki azokat, a véletlen vagy azon szükségképpeni eredmény, mely végtére oly nagy mérveket Ölt, hogy azt eltagadni egyáltalában többé nem lehet. És hogy ha a közigasgatás ily jelentékeny javulásáról szól, szemben a tényleges tapasztalatokkal, akkor kell, hogy felébredjen azon gyanú, hogy talán azon enquét annyira különböző elemekből, határozott nézetű államférfiakból és a kormány szolgálatában álló férfiakból azért lett Összeállítva, hogy a különbözően nyilatkozók ellenkező véleményei nyomán constatálni lehessen, hogy a kérdés még meg nem érett és hogy egyelőre jobb mindent azon boldog állapotban hagyni, melyről az igen t. ministerelnök ur is oly gyakran megemlékezik s melyet, úgy látszik, ő is mindenek felett szeret. És a t. ministerelnök azt mondja és az is azt látszik bizonyítani, hogy ma a publicum is részes az ellenőrzésben. Azt mondja, hogy ha rósz az ellenőrzés, akkor a felelősségnek egy része a publicumra is háramlik, mert ott vannak a különböző forumok, a melyekben választott tagok is részt vesznek. Itt azonban, megvallom, egy igen nagy tévedés forog fenn, melyet legkevésbbé ő tőle vártam volna. Legkevésbbé ő tőle vártam volna azt, hogy ha vannak intézmények, melyek a közreműködést lehetővé teszik, akkor az helyesen megtörtént És ha oly sokszor hangoztatott azon állítás, hogy a fegyelmi tanácsok és közigazgatási bizottságok választott tagokból is állnak, ne feledjük, hogy oly nehézkesen, oly complicált és mesterséges gépezettel vannak Összekapcsolva, oly számos a befolyás, mely a választásoknál tért lel, oly kellemetlen a választottak feladata teljesítésének módja, hogy a közönség, ha oda elmehet is, de nincs oda menni ekdve és hogy ezen intézmények látszólag megadják az önkormányzat lehetőségét, de tényleg sorvasztják. Ezen intézmények nem az ország jelenlegi viszonyai közé valók, mert nem biztosítják a czélt, melyre törekednünk kell, azok az országnak nem hasznára, de valóságos kárára állanak fenn. Egyébiránt t. ház, az igen t. ministerelnök ur a választásokra és egyáltalában a kormánynak a társadalom gyakori befolyására megjegyezte, hogy valamint mindenkiről véleménye őszinteségét kell feltenni, úgy egyszersmind fel kell tenni azt, hogy mindenki csak tisztességes eszközökhöz nyúl e tekintetben. En ezen állítást elfogadtam, de a kérdés az volt, hogy ki, mit tart tisztességes eszköznek ? és e kérdésben talán lehetnek, talán vannak is vélemény különbségek. A kormányhatásáról, a kormány befolyása mérvéről, a kormány helyes eljárásáról különbözők lehetnek a nézetek. Előttem mindig nagyon gyanús az olyan nagyon védett álláspont és nézet, mint minőre a ministerelnök oly gyakran hivatkozik. Ha valaki oly nagyon hivatkozik példákra, a tisztviselők függetlensége és a birák tekintetében és oly nagyon szereti kiemelni, hogy egyébiránt a törvény is biztosítja azok függetlenségét, akkor az a gyanú ébred bennem, hogy legalább is kényelmetlennek érzi azt a függetlenségét és tudja, hogy ki lehet téve azon vádnak, hogy befolyásolja a tisztviselőket és azokat a választások irányzására használja föl. Végül egy különös aggodalommal találkozunk e téren, nevezetesen, hogy még a pénzügyi tisztviselőket is látjuk itt, kik a kormányforma és az alaptörvények ellen izgatnak. Engedelmet kérek mindenek előtt, jól kell különböztetni. Én az 1867-iki törvényeket és alapokat igen fontosaknak, jelenlegi politikai életünk szükséges talpkövének tartom; de a 67-iki törvények által megállapított alkotmány, az alkotmányformával magával még egyáltalán nem azonos s azt hiszem, a t. ministerelnök ur rósz néven venné, ha valaki őt azzal gyanúsítaná, bogy mivel a 67-iki alapot visszautasította, ő talán republikánus volt. Hisz az ily vád képtelenség volna, de éppen azért jól különböztessünk a szavakban és az izgatás módjai, eszközei és czéljai állítólagos kitűzésében, (Helyeslés bal felöl.) De ne feledjük, hogy ha izgatás történik hivatalnokok részéről is a közjogi alap ellen, ez nagyon sporadicus lehet s félek, hogy nem ugyan közvetlen izgatást eszközölnek azon pénzügyi hivatalnokok, hanem sokkal több alapot nyújtanak az izgatásra azon zaklatások, melyeket némely pénzügyi hivatalnok néha elkövet, mint azon direct felhívások, melyeket ezek talán nem is az illető párt és annak nézetei vagy hasznára a közönséghez intéznek. (Tetszés a bal- és a szélső baloldalon.) Én azt hiszem, hogy a szélső
