Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-300
48 300. ormgos liléi november IS. ISSt. és semmi mérsékelt ellenzék nem fogja azt kívánatosnak tartani, nem fogja azt a tényleges fenálló alapon való működés óhajtandó feltétele gyanánt tekinteni. De ismét megjegyzem, nagy különbség van a köztt, ki ezt előidézni óhajtja ugy, mint előidézni óhajtotta Eötvös képviselő ur a szélsőbal elveit, az udvari párt és nemzeti párt köztti különbséget hirdetni és a köztt azt egyszerűen constatálni, mint komoly jelenséget, mint oly jelet, mely el nem tagadható, hanem melyet elhárítani, melynek gyökereit megszüntetni, orvosolni kívánjuk. Mi részünkről valahányszor felszólalunk, mint ilyenre utaltunk reá, nem mint a nemzeti szellem egészséges fejleményeire, ellenkezőleg, mint a nemzeti kórállapotok sajnos és az erkölcsi állapotokat megingató következményre, amennyiben követeljük,hogy a kormány jobb útra téréssel az ország politikájának helyesebb alapra fektetése által következményeit meggyógyítsa. (Helyeslés bal/elöl.) Én azt hiszem, nem fogja visszautasítani és félreértelmezésnek nevezni szavaimat egy, a tegnapi ülésben felszólalt igen t. képviselő ur, ha azt jelentem ki, hogy midőn ő a politika megváltoztatását követelte a kormány padjairól, midőn ő az egyesülés és támogatás lehetőségéről biztosította a kormányt, hogy ha ily értelmettulajdonított a politika megváltoztatásának t ily értelmet tulajdonított azon erkölcsi alapnak, melyet elvár mindenkitől, mielőtt kormány és többség támogatója gyanánt szerepel. És ha a t. minister ur, a tegnapi beszédre reflectálva, ugy argumentál, hogy könnyű azt mondani: változtassa meg a kormány politikáját, de egyszersmind a mellett majdnem lehetetlen a kormánytól ez alapon való eljárást igényelni akkor, midőn az irány nincs kijelölve, melyet a kormány követelt, és midőn a kormány politikája megváltoztatásával ellenkező irányba jut talán azokkal, a kik őt arra felszólították — azt hiszem, hogy itt ismét csak azon okoskodás menetét és rendes eljárását követte, mely szerint azt hiszi, hogy valamit bebizonyított, hogy valóságot állított a ház előtt, midőn valaminek a valószínűségét állította fel. Pedig t. ház, tudjuk és tapasztaltak azt kormányzása alatt, hogy nem mindig a valószínű dolgok azok, a mik a kormány eljárásától alapjául várhatunk és nem mindig valószínűk és plausibilisek azon szempontok, melyekből eljárását megítélni kell. Ha például a mi közttünk és a szélső bal köztt állítólag fennálló szövetségre hivatkozik a kormányelnök, mint a melyekből a múlt és talán a jövő választások eseményeit magyarázni kívánja, itt is első tekintetben plausibilis térre lép, de egy oly térre, mely nélkülözi a valóság alapját, mely nélkülözi mindazon tények szerint, melyekre ezen párt és azon párt tudomása szerint, (Á szélső baloldalra mutat) valamint a kormánypárt és a többség tudomása szerint bátran hivatkozhatunk arra, hogy mi soha ez alap tekintetében, a melyen állunk és soha az eszközök tekintetében, melyekkel küzdöttünk és küzdünk, nem transigáítunk és nem transigálunk és ezen állítás bebizonyítására azon keserű recriminátiókra hivatkozik, melyek azon részről egyáltalában mint pártalakulás ellen intézett taktika, oly recriminátiók, melyek ha különböző alapon álló, de szövetséges párt ellen és úgy ezen két párt részéről eddig még egymás ellen nem hoztunk fel. Ha tehát plausibilisek ezen recriminátiók, akkor azok általában véve a ministerelnök ur értelmezése mellett nem szólnak. Tudjuk, hogy a tények valósággal mást bizonyítanak és éppen úgy állunk vele szemben azon téren is, a hol ő ily plausibilis okokból bebizonyítani iparkodott, hogy a választásoknál Helfy bizonyítványa szerint a kormány pressiót nagy mértékben nem alkalmazott, alkalmazni nem fog, míg sajnos személyes tapasztalatomnál fogva^ az ellenkezőről állította lei a bizonyítványt. És nem kétlem, sajnálom, hanem félek attól — nem a magunk, hanem az ország érdekében félek tőle, hogy a jövő választások alkalmával is kénytelenek leszünk szintén csak ugyanazon tapasztalatokat tenni. (Közbeszólások bal felöl: Fájdalom!) És én azt állítom, hogy ha a ministerelnök ur hű maradt volna azon szavakhoz, melyeket e tekintetben hirdetett, nem vethette volna szemére ma felszólalt Bittó István t. képviselőtársamnak, hogy sok hivatalnokot nevezett ki. Bittó István, mint igazságügyminister, igaz, bírákat nevezett ki, oly hivatalnokokat, a kik először állásuknál fogva biztosítva voltak a kormány befolyása ellen és a kikről utólag kiderült, hogy nagy részben függetlenül érvényesítették szavazatukat azon kormány ellen, mely őket kinevezte. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ha a ministerelnök ur saját ministerségére tekint vissza, azt fogja tapasztalni, hogy ő és az ő elnöksége alatt működött ministerek, — több kinevezéseket tettek, mint bármely más kormány, melyek nem csupán oly hivatalnokokra vonatkoztak, a kik függetlenek voltak; hanem nagy mértékben olyanokra is, a kiknek hivatalos eljárása egyenes pressiógyakorlás a közvéleménynek bizonyos tekintetben való terelése volt feladatuk. A mi a hivatalnoki kinevezés tömegét illeti, azt hiszem, alig fog találni a t. ministerelnök ur egyetlenegy kormányt is, a melynek oly bőven adattak az eszközök e tekintetben a törvényhozás által, a mely oly bőven kérte volna a törvényhozástól és nyerte volna ki. E tekintetben, azt hiszem, jó minden kormány részéről a recriminátióval nem élni. Ne éljen a ministerelnök ur olyan fegyverekkel, a melyek saját felfogása szerint
