Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-300

300. erMégoe üléi noTembnr 18. 1880. 47 hogy czélzatait alkotmányos és békés utón fogja elérni, az, vagy visszaél azzal, hogy saját gyengesége érzetében ezen név felhasználásával akarja a választók bizalmát megnyerni és ekkor ebben ámítja választóit; vagy ámítja őket azzal, hogy amazt tűzvén ki czélul, mégis a rend, a csend, az alkotmányos utón való elérhetéssel biztatja őket. {Igaz! ügy van! jobbfelöl. Mozgás a szélső bal felöl.) Tessék tehát felvilágosítani a népet; tessék, ha tetszik, prédikálni az elszakadást, de tessék megmondani, hogy ez azonban vérbe és pénzbe kerül; azután szavaztassuk meg a népet és nem kétes a többség. {Élénk helyeslés és nagy tetszés jobb/elöl.) Sennyey Pál br: A házszabályok értelmében szavaim értelmezésére kérek szót. {Halljuk! Halljuk!) Nem hiszem, hogy bármely lap értelmezéseért felelősséggel tartoznék bárki. Hallottam, hogy a kormányhoz közel álló lapokban az állíttatik, hogy én azt mondottam volna, {Fölkiáltások: Nem ott, hanem az ellenzéki lapokban!) hallottam, mondom, mert én sem az egyiket, sem a másikat nem olvastam . . . Wahrmann Mór {közbeszól): Helyes! {Nagy derültség.) Sennyey Pál b.: . . . hogy azt mondottam volna, hogy a hiányoknak, a deficiteknek az előbbi kormányok s nem a jelen kormány az oka, holott én azt mondottam, hogy ez is, amaz is. Ismétlem tehát: abba, hogy minő értelmezés adatott szavaimnak a lapok állal, én nem bocsátkozhatom. Tegnap is jeleztem, hogy a szó, mely itt kérdésben van, szerintem is pongyola; de a ki elfogulatlanul hallgatta és olvasta szavaimat, félre nem érthette, hogy azokat magamra és netán azokra értettem, a kik engem követni fognának és senkire másra. [Tetszés.) Értettem pedig — és circumlocutióval éltem, mert bizonyos dolgokat érinteni nem szeretek, —- értettem azt, hogy azon esetre tárczákra igényt nem tartanánk és hogy azon nehézségek, melyek — kimondom egyenesen — a fusió alkalmával a tárczák osztásánál hetekig tartottak, a mi részünkről nem fognának támasztatni. [Derültség! ügy van a baloldalon.) En azon kegyességet vártam a háznak minden tagjától, hogy rólam feltegye, hogy én szavaimmal senkit, sem egyest, sem pártot sérteni nem akartam. [Tetszés.) És ha nekem bármi értelmezés szándékomban lett volna, legyenek meggyőződve, hogy ezt ki is mondottam volna nyíltan és legyenek meggyőződve, hogy ha alattomosan értettem volna valamit, nincs az a hatalom e világon, a mely engem arra bírhatna, hogy azt visszavonjam. (Tetszés.) De mert ily értelmezés eszemágában sem volt, azon visszautasítást, melyet a ministerelnök ur tőlem várt, szivesen teljesítem. {Általános helyeslés.) Eötvös Károly: T. ház! Személyes kérdésben kérek szót. A ministerelnök ur előbbi beszédében hozzám fordulva, azt méltóztatott mosdani, hogy engem felszólalásaimban a botrányhaihászás vezet. {Egy hang a jobboldalon! KözbeszóMsaiban !) Bocsánatot kérek a ministerelnök úrtól, de ez nem igaz, engem ez nem vezet, én a ministerelnök ur politikai iskolájában nem nevekedtem. [Mozgás. Derültség.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni, áz ülést folytatjuk. Következik a szólók sorában Pulszky Ágost. Pulszky Ágost: T. ház! Nem könnyű feladat [Halljuk! Halljuk!) egy oly hosszas és tüzetes vita után felszólalni, a minőnek a mai napon tanúi voltunk és egy oly sokra kiterjedő beszéd lényegét helyesen és gyorsan felfogni, minőt a ministerelnök ur az imént elmondott. [Halljuk! Halljuk!) Tagadhatatlan, hogy a mai beszédből is kitűnik a ministerelnök urnak azon ügyessége, a melyiyel a tacticus támadást és védelmet intézi és hogy a helyett, hogy a kormány részéről a megtámadások ellen a védelmi álláspontot foglalta volna el, a maga álláspontjába] igen helyesen és természetesen támadásba ment át. De mig támadásának egy része tagadhatatlanul objectiv és felfogásom szerint jogosult lehetett, azon része, melyet azok ellen intézett — és itt is taetikájának egyik sajátosságát tüntette fel, — kik vele az elvek tekintetében éles ellentétben látszanak állni, azok ellen merőben objective iparkodott védekezni, miután előlegesen a jó magaviselet iránti bizonyítványt tőlük is elnyerte és ezen bizonyítványokat itt nyilvánosan fel is olvasta; megvallom, talán csekély hatással reánk, kik azon közreműködés titkában, melyet a kormány és szélsőbal köztt minden védekezések és minden kölcsönös támadások daczára is felismerünk s a melynek legfényesebb kifejezéséül éppen ezen bizonyítványok szolgálnak; addig rai velünk szemben, a mérséüelt ellenzékkel szemben, a recriminatiók terére lépett át. Megvallom, nem is tagadhatjuk, hogy némileg azon keserűség érzetét ébresztette fel, a mely csak saját szavainak viszhangja gyanánt kerül vissza ezen padokról s a mely minden recriminatiótól, hogy ugy mondjam, elválaszthatatlan. O intentiókat taktikát, tanokat állított a mi részünkről hirdetetteknek akkor, midőn mi egyszerűen valóságokat, tényeket constatálunk és igy argumentált ellenünkben beszédje egész folyamában, mintha nem tanok alapján indulnánk, mintha mi kívánatosnak tartanok pl. azon különbséget a hivatalos és valódi közvélemény köztt, melyre, mint tényre hivatkozott egyik előbbi felszólaló. Mi egyáltalán