Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-300

46 300. orsaágos filé* november IS. !SS«. tal a consnmmensek szenvednének. Ez a különbség azon eszme között, a melyet akkor felemlítettem és a közit, & mit a képviselő ur a kormányról feltesz. A másik, t. ház, mert hiszen a t. képviselő ur is épp úgy, mint mi mindnyájan, a budgetről igen keveset szólott, vonatkozik arra, a mit a helyzetről és a választási teendőkről és arról mondott, hogy mit vár e tekintetben a kormánytól. Azt, a mit a párthelyzetről mondott, csakis annyiban fogom érinteni, a mennyiben szükséges, hogy felelhessek és nyilatkozhassam azokra, a miket beszédje végén hozzám intézett. Mindenekelőtt egyet constatálok. A t. képviselő ur néha, mások gyakran, ma legközelebb Bittó István képviselő ur rámutatott arra, hogy az ország többsége és a hivatalos, vagy a képviselői többség nem egy és ugyanaz. Ma is hallottam e hangokat azon oldalról, (A szélső baloldalra mutat), hogy igy van biz az, az ország többsége önök mellett van. T. ház! Hogy ez nem lehet igy, hivatkozom Irányi Dániel képviselő ur tegnapi beszédére. Mit mondott ä képviselő ur? Azt mondotta, hogy „mi a kormánytól azt kívánjuk, ne gyakoroljon és ne engedjen gyakorolni pressiót, ne tegye kortesekké a hivatalnokokat, engedje, hogy mi felvilágosítsuk a népet és bízunk benne, hogy ha nem is a legközelebbi választásnál, de később a többség mindenesetre mellettünk fog nyilatkozni. " Uraim! Ez egy oly eclatáns beismerése annak, hogy nem áll, mintha az ország többsége és a ház többsége ma nem volna egyforma, hogy ennél eclatánsabbat én nem kivánok; én ezt csak constatálni akartam. A mi a másikat illeti, t. ház, a t. képviselő ur Qgj követelést intéz a kormányhoz. Helyesen, de merem állítani, — és nézze meg a t. képviselő ur az országokat, az államokat, hol szabad választás van, nézze meg, nem a régi, de a mostani republikánus Francziaországot, vájjon fog-e példát lelni arra, hogy az államtisztviselőküek, még a bíráknak is, az állami privilegimok által jótéteményben részesülőknek, a fennálló államforma ellen izgafniok szabad? Sehol, sehol, csak Magyarországon; (Ugy van! Ugy! jobbfelöl) mert itt minálunk, tessék megnézni a kerületeket, nemcsak — a mit semmi viszonyok köztt nem tartok helyesnek, korlátozandónak — nemcsak szavazatokat adtak államhivatalnokok, nem csupán a kormány, de még az alkotmány, a kormány forma, a ma érvényes 1867-diki törvény nyel ellentétesen; nemcsak szavazatokat adtak, a mit, mondom, én korlátozandónak soha sem tartok ; de igen sok helyen úgy a pénzügyi, mint más kötegek az ellenpártnak legbuzgóbb, legügyesebb kortesei voltak. (Ellenmondás bal/elöl. Ugy van! jobbfelöl.) Ily viszonyok köztt, t. ház, kormánypressióról beszélni nem lehet; inkább lehetne mondani, hogy többet néz el a kormány — itt már természetesen nem szólok a birákról, ne értsenek félre — többet néz el a kormány, mint a menynyit elnéznie szabad volna. (Ugy van! Ugy van! jobb/elöl.) En, t. ház, a magam részéről is óhajtom, hogy az ország népe felvilágosittassék, de ast is óhajtom, hogy felvilágosittassék és ne félrevezettessék ; s itt ezen pontnál vagyok kénytelen érinteni azt, a mit képviselő ur mondott, hogy köztük nincsenek elvi külömbségek. (Halljuk!) Én szeretném tudni, t. ház, mely irányban kívánná a t. barátom, hogy felvilágosittassék a nép általuk? 0 tegnap határozottan a personal unió hívének vallotta magát; többen Önök közül, néhányan itt e házban is, a házou kivül minduntalan respublicáróí beszélnek! (Igaz! Ugy van! jobbfelöl. Felkiáltás a szélső balról: Csak egy van itt!) Ezek, elismerem, kevesen vannak még, legalább reméllem, nem is lesznek többen, de mindenesetre részesülnek itt mindig abban, hogy e háznak igen nagy többsége mosolyogva napirendre tér beszédjük felett. Vannak még mások is önök közit; vannak, a kik programm helyett csak &gy nevet irnak zászlójukra s azzal azonosítják magukat. De uraim! van-e valaki, a ki tagadhatná, hogy ezen névvel azonosítani magát, ha komolyan veszi valaki, annyit tesz, mint az Ausztriától való elszakadást és a keleti foederátiót hirdetni. (Ugy van! jobbfelöl. Mozgás a szélsőbalon. Egy hang a szélsőbalon: Az elszakadást igen, de a foederátiót nem!) Engedelmet kérek, azt mondtam, fel kell világosítani a népet, de nem félrevezetni. Már most itt három irány van, a melyet felemlítettem, kettő főleg olyan, mely csakugyan homlokegyenest ellenkezik egymással; mert a persoaal unió, meg az elszakadás és a keleti confoederatió csakugyan együtt meg nem fér. Melyiknek nevében fogják tehát a népet felvilágosítani? (Élénk tetszés a jobboldalon.) Azt is hirdetik önök mindenütt, hogy helytelen állítás, rágalom, mintha az, a mit önök akarnak, békés, alkotmányos úton ne lenne elérhető. De kérdem, az Ausztriától való elszakadást, a keleti foederátiót lehet békés, alkotmányos úton elérni? (Igaz! Ugy van! jobbfelöl. Mozgás a szélső balfelől.) Bódog Albert: Ugyan ne beszéljünk erről. (Hosszas derültség.) Tisza Kálmán: De csak beszéljünk róla, t. ház. Kern lehet; és ha nem lehet, akkor, a ki magát ezen nagy névvel azonosítja, — a mely, hogy egy értelmű ezen eszmével, azt nem tagadhatja senki — és egyúttal azzal biztatja a népet,