Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-300

300. országos ülés november 18. 1Í89. cj^j Sennyey Pál b. (közbeszól): Az Forgách idejében volt! Tisza Kálmán ministerelnök: Ha azon eset nem a képviselő ur idejében történt, ugy erre vonatkozólag bocsánatot kérek, de mondott szavamat általánosságban fenntartom. Különben t. képviselőház, nem azért hoztam fel ezeket, mintha menteni akarnám, hogy ma is vannak ilyen esetek; sem nem azért, hogy a múltra nézve bárkivel szemben recriminatióba bocsátkozzam! de felhoztam igenis először azért, mert tartozom a mai administratiónak — nem magamnak, de a mai administratiónak, — hogy az annyiszor emlegetett és annyira túlhajtott vádak ellen védjem; s felhoztam másodszor azért, hogy ne az ez irányban! szemrehányások tételében, hanem abban találjuk kedvünket, hogy ezen csakugyan közös baj ellen egymással kezet fogva működjünk mindannyian; s el merem mondani, hogy a mi rendszerünk szerint e téren nemcsak a kormánynak, vagy kormánypártnak van, vagy lehet teendője: mert ma, midőn az ellenőrködés részint a törvényhatósági bizottságokban, részint a törvényhatósági fegyelmi választmányokban van, melyeknek tagjait, részben a megye által választott független megyei tagok, tehát nem tisztviselők képezik: mindenkinek, a kinek az ország egyik, vagy másik törvényhatóságában befolyása van, módja is van ezen, fájdalom, létező bajnak orvoslására közreműködni. (Helyeslés a jobboldalon.) Megvallom , ha valakivel szemben, ugy éppen a t. képviselő úrral szemben nem szeretnék alkalmat adni arra, hogy azt mondhassa: szavait rosszul idéztem. Bátor vagyok azért beszédjében megkeresni azt, a mire még reflectálni kivánok. A t. képviselő úr hasonlag érintette beszédje végén azon felszólítást, melyet barátom, a pénzügyminister tett s azt mondja, hogy ő az általa jelzett értelemben az első pillanattól fogva rokonszenvvel fogadta e nyilatkozatot s azt mondja tovább: „én mondok egy utat, a mely ni ő eszméjének valósításához vezethet: változtassák meg politikájukat." Bocsásson meg a t. képviselő ur, én nem hiszem, hogy ez elég. Megmondom miért. A t. képviselő ur, igaz, megmondja: „tűzzék ki a regenerátió politikájának zászlóját, álljanak élére a nemzet valóságos igényeinek kielégítésére czélzó törekvéseknek." T. képviselő ur! Saját meggyőződésünk szerint ezt teszszük, saját meggyőződése szerint ezt teszi minden ember a házban. Ha a t. képviselő ur azt mondja: változtassuk meg politikánkat, ebből még nem tudjuk meg, hogy ha megváltoztatnák is, szerencsések lennénk-e ugy megváltoztatni, a mint Ő elfogadhatná. Mert, ismétlem, azon általános tételt, melylyel ő élt, egyformán aláírja a ház minden tagja. A magyarázattól függ, hogy ki, mely úton látja a regenerátió politikáját. Addig tehát, mig meg nem magyarázza, nem lehetünk biztosak, hogy ha a t. képviselő ur felszólítására más politikát követünk is, eltaláljuk-e éppen azt, a mely történetesen a t. képviselő urnak tetszik. Nem azért hoztam fel ezt, t. ház, mintha nem értenék vele egyet abban, hogy utoljára is a részletes tervek felmutatása, előállítása, az első perczben követendő irány kitűzése a kormány feladata. Tökéletesen egyetértek vele e tekintetben. De felhoztam azért, mert ha valaki azon nézetben van, hogy nem fog irányt kitűzni egy általános, mindenki által aláírható fogalmon kivül, akkor az nem mondhatja, hogy: az urakkal fogok menni, ha megváltoztatják politikájukat. Igen veszélyes is volna erre magát obligálnia, mert hátha történetesen mi megváltoztatnak politikánkat azon irányban! (Szóló a szélsőbalra mutat, helyeslés a szélső haloldalon) fog-e támogatni bennünket akkor is? (Elénk derültség.) Egyébiránt, t. ház, ezen annyira emlegetett és általam, mondhatnám készakarva mindig mellőzött thémáról annyit vagyok bátor mondani, hogy nincs az a pártja az országnak és e háznak, a mely ne örülne, ha bármely tisztességes, jóravaló ember pártjához csatlakozik. Niacs tehát semmi bűn, vagy vétség abban, ha valaki felszólít másokat és éppen azokat, kiket hozzá közeIcbblevőknek lát: hátha együtt lehetne menaiök. Nincs viszont semmi megrovandó, vagy sérelmes abban, ha azon urak azt mondják: mi azt hiszsziik, jobb úton járunk, ha követjük a magunk útját. Azt gondolom, hogy e théma fölött kár e házban tovább vitatkozni. Én azt hiszem, nem veheti rósz néven a ma még gyengébb rész, midőn az erősebbtől nyájas szót kap. Elégtételt egyéb; int veti magának az által, hogy visszautasította. Hagyjak már most mindenkire, hogy a maga meggyőződése szerint járjon el. (Helyeslés jobblelbí.) T. ház ! Midőn még Irányi t. képviselő urnak válaszolnék, ezt legelőször is két dologért teszem. Egyik az, hogy csak egyszerűen kijelentsem, miszerint a t. képviselő ur akkor, midőn múltkori szavaimat úgy értelmezte, mintha a gyáripar fejlődését Magyarországon általában bajnak, vagy veszedelemnek tartanám, félreértett. Nem tartom idevalónak ma sem ezen fontos közgazdasági kérdést igy mellékesen megvitatni; de annak, hogy a gyáripar bizonyos módon való fejlesztését nemcsak veszélyesnek és károsnak nem, hauem helyesnek és jónak tartom, talán tanúsága az is, hogy a kormány éppen e tárgyban, — bár fájdalom, itt is euqaéíet tartva — foglalkozik azon eszmével, hogy a gyáriparnak nálunk nagyobb mérvben való fejlesztését lehetővé tegye; csakhogy nem oly úton, a mely ál-