Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-300
300. országos ülés november 18. 1SS9. 35 kérem, vájjon a túlsó oldalon homogén elemeket fogunk-e találni? Azt pedig igazán nem értem hogy mit tesz az ne m a pénzügyminister ur, hanem más mondotta, — hogy azért kell a kormánypárthoz menni, mert ott az ember több jót tehet. Én nem akarom a kormányról feltenni, hogy csak azért nem fogad el valamely indítványt, mert az ellenzékről jő, azt sem akarom elfogadni, hogy ezután a parlamenti tanácskozások súlypontja innen a háztól elvétetik és a kormánypárti clubba helyeztetik át. A politikai meggyőződés nem gyermekjáték, nem vesszőparipa, a melyről tetszés szerint leszállni és ismét felülni lehet. Meglehet, hogy nekünk nincs programmunk, nincsenek elveink, de végre is mindenikünknek van politikai meggyőződése, mely nekünk lehetetlenné teszi, hogy azon párthoz csalakozzunk, melyről nem állíthatok egyebet, mint azt, hogy az ország érdekeit feláldozta. Egyébiránt, bármint legyen is a dolog, ha kisebbségben is vagyunk, a közvélemény fog határozni, hogy kinek van igaza. Azt mondják, hogy a kormány ezen választás után erősebb és hatalmasabb lesz, mint valaha. Meglehet, de én azt hiszem, hogy ez még csak nagyobb mértékben teszi a kormánynak kötelességévé, hogy az ország bajain segítsen, mert az által, hogy a kormány ott ül és ott marad, ezeken a bajokon és sérelmeken segítve nincsen. (Helyeslés bal/elöl) Prileszky Tádé: T. ház! Nem vagyok abban a helyzetben, hogy az előttem szólt képviselő ur példáját követve, egy nagy külügyi politikai vitát éppen a költségvetés tárgyalásánál idézzek elő, vagy, hogy kövessem őt azon abstract eszmék fejtegetésében, a melyeknek ő kifejezést adni szives volt. És azért én vele e téren vitatkozni nem fogok, {Halljuk! Halljuk]) hanem egyet vagyok kénytelen kiemelni és ez vonatkozik az előttem szólt képviselő urnak azon állítására, hogy e házban minden becsületes meggyőződésnek van létjoga, mert ezt pártállásomnál fogva sem hagyhatom szó nélkül. Ezen nézete a t. képviselő urnak helyes és azt elismerem, de hogy ebből a képviselő ur azt a következtetést vonja le, hogy a függetlenségi pártnak ebben a házban nincsen létjoga, ennek logikáját én részemről nem vagyok képes felfogni. (Tetszés a szélső baloldalon.) Emlékeztetem a t. képviselő urat Sennyei Pál bárónak 1872. okt. 7-én mondott beszédére, a melyben határozottan azon meggyőződésnek ad kifejezést, hogy a függetlenségi pártnak van történeti alapja. (Tetszés a szélső haloldalon.) Én, t. ház, azt hiszem, hogy midőn az állami költségvetést tárgyaljuk, azt nem szabad pártkérdésnek tekinteni. Ha az állami költségvetés minden egyes képviselőnek egyformán azon kötelességet szabja elé, hogy gyenge tehetségeihez képest bár, de igyekezzék az állam érdekeit minden tekintetben előmozdítani.(Helyeslés a jobboldalon.) Én t. ház, az állami költségvetés tárgyalásánál semmiféle pártszempontot nem ismerek. (Helyeslés a jobboldalon.) Megszoktam az állami költségvetést tanulmányozni, annak minden egyes tételeit fontolóra venni, megnézni, vájjon realis-e az, megfelel-e a kívánalmaknak és azoknak a viszonyoknak, melyekben élünk és csak ezek után szoktam szerény tehetségeim szerint Ítéletet mondani. (Halljuk! Halljuk!) Ezt kötelességem volt, t. ház, előre bocsátani már csak azért is, hogy jelezzem azt az álláspontot, a melyből én e költségvetéshez hozzászólani kívánok. Igen természetes, hogy ez más, mint pénzügyi s nemzetgazdasági szempont nem lehet. Pénzügyi szempontból semmitől sem irtózom annyira jelenleg, midőn viszonyaink olyanok, mint a milyeneknek feltüntetvék, mint nagyszabású eszméktől és a nagyszerű conceptióktól; mert ha nem is tagadhatom, hogy azok minden tekintetben megérdemlik a megvitatást, hogy azok sok tekintetben szükségesek, mégis azt az egyet bátran merem állítani ,hogy ezek igen igen sok pénzébe kerülnek az országnak és hogy ezért azokkal óvatosan kell elbánni.( Halljuk! Halljuk!) Igen jól emlékszem Deák Ferencznek azon mondatára, midőn nem egyszer hangsúlyozta azt, hogy nem elég nagy eszméket pengetni, a nagyszerű conceptiókról értekezéseket tartani, hanem első kötelessége minden magyar embernek és államférfmnak kipuhatolni, tanulmányozni a nép szokásait, hajlamait és jellemét és ezekhez mérten, lassan, de folytonosan haladva előre, eljönni utoljára a conceptiók azon mérvéhez is, melyeket egyszerre, mint nagy eoneeptiókat előteremteni, elővarázsolni és rögtönözve felállítani, legalább pénzügyi szempontból iszonyú nagy terhet róna a nemzetre. Azon képviselő uraknak, kik méltóztattak pártunkra nézve különböző kijelentéseket tenni, kik azt mondják, hogy nekünk nincs bátorságunk szavatosságot és felelősséget vállalni azon előterjesztésekért, melyekért a kormány, — s miután a mi pártunk a kormány mellett áll,— mi is felelősséggel tartozunk, hogy kötelességünket mulasztjuk, midőn nem mondjuk meg, miért pártoljuk azt a költségvetést — mondom azon képviselő urak megnyugtatására, hogy ne gondolják, hogy mi parancsszóra szavazunk, beszélünk, hallgatunk, pátor vagyok azt felelni, hogy ne méltóztassék azt hinni. Nálunk az, a mit Deák Ferencz egykor, mint pártvezér mondott, még ma is dívó. Igenis, ha már megállapodunk a pártban és ezt, 5*
