Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-317
317. országos ülés deezcmber 11. 1880. 381 -ség? Onnan, t, ház, hogy mint már előbb is kifejeztem, szóljunk mi e tekintetben bármit, akár a ministerelnök ur, akár Prileszky képviselő ur, akár én, a pénzpiacz meg tudja Ítélni a mi hitelképességünket; tudja ugyan, hogy mi eleget teszünk kötelességünknek, de tudja azután azt is, hogy fizetjük ugyan, de hogy keservesen fizetjük a sok kamatot. Ezekbea elmondtam, t. ház, általánosságban nézeteimet arra nézve, hogy miért nem gondolom én czélszerűnek, helyesnek, hogy .Magyarország ez idő szerint újabb adóterheit etésnek legyen kitéve. {Helyeslés bal/elöl.) Most engedje meg a t. ház, hogy igen röviden áttérjék az adóügyi előterjesztésekre. {Halljuk! Malijuk!) Nézzük tehát, minők azok az adótörvények, melyekkel a t. ház a kormány részéről megörvendeztettetek? Itt van először előttünk éppen a szőnyegen levő szállítási adó felemelése. Én ezen adóra nézve nagyon röviden szólhatok, mert az előttem ezen oldalról szólottak ezen adónak minden ágát kellőképpen megvitatták; hanem egyet legyen szabad mégis megjegyeznem. Magyarország földmívelő ország, melynek szállítmányai túlnyomólag nyersterményből állanak. Méltóztassék elhinni, itt ezen csekély adóemelés a különben is drága fuvarokat, melyek még azon leszállítások melleit is, melyeket a pénzügyminister ur a jövő évre az államvasutaknál kilátásba helyezett, sokkal drágábbak, mint a külföldi pályák, érzékenyen sújtja. Magyarország nyerstermény - forgalma szerintem semminemű újabb fuvaremelést e] nem tűrhet. Az mondatott, hogy az eltűnő csekély kis quotiense a fuvarnak, a mi szállítási adóban fizettetik, de méltóztassanak tekintetbe venni, hogy nálunk, más államokkal szemben, a vasúti üzleti szabályzat már is sok ilyen apró díjazást köt a rendes fuvarhoz: a teher]eve!bélyegzése, a feladási vevény bélyege, mind apró kiadások, mik bénítólag hatnak a forgalomra és e mellett & fuvar-díj is drága. Ha súlyt fektetünk, mint György Endre t. képviselő ur, a személyszállításra, a mely nagy contigensét képezi a vasúti bevételnek és megadóztatásnak, akkor is méltóztassék megengedni, ha én arra provocálok, hogy mennyivel drágábbak a mi személy vitelbéreink, mint a külföldön? Nem akarok Angliára hivatkozni, a hol krajezárokérí viszik az embert mérföldekre, vagy Belgiumra, a hol bennt az országban alig kerül valamibe a vasúti utazás, hanem tekintsük csak a szomszéd Németországot itt közel hazánk, a hol pl. ha valaki Égerből Münchenbe utazik, megfut 283 kilométert és fizet érte 15 márkát, a mi a pénzünk szerint ma 8 frt 70 krt. Az igaz, hogy a személypodgyász díjnélkül szállítása ott nincs; hanem már most lássuk, mit fizet Magyarországon az utas, ha hasonlón 2^3'|kilométert utazik? Magyarországon az egységes árak a másod osztályú utazásnál, melyre van basirozva az éger-müncheni utazás is, átlagos számítás szerint 3.56 kr, a szállítás kíiométerenkint. Kellett volna tehát fizetni ezen 3.56 kulcs szerint, a mely el van fogadva a nagy pályáknál, — mint az osztrák állami, tiszavidéki, magyar állami —• 10 frt 7 krt., azért a distantiáért, a melyért Németországban 8 frt 70 kr. fizettetik. Ha már most ehhez hozzávesszük Magyarországon a bélyeget, melyet most is fizetünk az adó mellett, a 10%-nyi szállítási adót, melyet a t. kormány most 15 ü /o-ra akar fölemelni, kitűnik, hogy ugyanazon disiauíiáért, a melyért Németországban fizettetik 8 frt 70 kr., nálunk fizetni kell 12 frt 40 krt, tehát felével többet. Engedjen meg a t. ház, ezt ignorálni, ezt tekintetbe nem venni és még emelni minálunk a személy vitelbér utáni adónemet: ez egy helyes pénzügyi, vagy vasúti, vagy bármely politikának nem nevezhető. Ott vagyunk igy is, — hogy saját magamról idézzek példát — ha én a Il-ik helyen Miskolczról Pestre utazom, fizetek annyit, mint egykor, ezelőtt 30 esztendővel, a pesteperjesi gyorskocsin fizeiíem Miskolczról Pestig. Igaz, hogy gyorsabban érek ide ugyanazon árért; de hát a vasútnak csak az a czélja, hogy annyiba kerüljön nekem az utazás, mint a múlt században ? {ügy van! a baloldalon) A t. minister ur mindezt reparálni gondolja. Azt mondja a pénzügyi bizottság a maga jelentésében : {olvassa) „hogy a kormány, áthatva az ügy fontosságától, úgy a szállítási díjtételek szabályozásának, (Halljuk!) valamint a vasutak czélszerü csoportosításának kérdésével komolyan foglalkozott és e tekintetben a tárgyalások már annyira haladtak, hogy erre vonatkozó előterjesztéseit még ez ülésszak alatt fogja a képviselőháznak bemutatni." Ezt kiegészítette a t. pénzügyminister ur azon tegnapelőtti kijelentésével, hogy neki a vaspályák nagy részénél van módja odahatni, hogy ez a szállítási adóból származó teher a tarifa reformokkal kiegyenlittessék. Hát már most t. ház, mit mondjunk arról: ha 6a ezzel szembe állítom a t. pénzügyminister ur azon állítását, a melyet október 4-én előadott exposejában a vasutakra nézve mondott, {Halljuk!) a hol óva intette a t. házat, hogy a vasutak államosításában tartson mértéket, mert különben kénytelen volna ő, miután azt a financziák meg nem bírják, az ellen állást foglalni. Hát kérem, a vasutakat államosítjuk azért, mert különben a tarifákra nem bírunk kellő befolyást gyakorolni. A minister ur, midőn az államosítás folyamatban van, azt mondja, megálljunk, mert ezt nem bírjuk meg. És akkor,
