Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-317

380 317, országos ölés deezemTter 11. 1880. a t. kormánynak nem szavaznám azokat meg. Őszintén megmondom, miért. Azért, mert politikai működését eredményeiben szerencsétlennek tartom, {Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Én nem vetem már szemére a kormánynak, mert hiszen már bevégzett tényekkel állunk szemben, a 153 milliós államadósság conversiója 4 milliónyi újabb kamatba került az országnak. Azt sem vetem szemére, hogy az aranyjáradékok árfolyama éppen akkor kezdett emelkedni, mikor a eonveraio megtörtént, mert hiszen ennek a kormány nem oka; nem vetem szemére, mert hiszen itt is bevégzett ténynyel állunk szemközti, hogy a boszniai hadjárat ismét 3 milliónyi új kamatteherrel szaporította kamaíterheinket. {Ugy van! ügy van! a, bal- és szélső baloldalon.) Mert hiszen a t. ministerelnök nr kijelentette, hogy a világesemények ezt elkerülhetetlenné tették. {Derültség a bal- és szélső baloldalon^) Hanem hát jó, t. ház, ne történtek volna meg ezek, ne szaporította volna a conversió és a boszniai occupatió 7.000,000 kamattal Magyarország államadóssági kamatának összegét, mondom ne történtek volna meg ezek, akkor ott lennénk felfogásom szerint, hogy az év végén nem volna B8—40.000,000 deficit, hanem volna 30—33.000,000, hanem hát volna még mindig majd annyi, a mennyit kitesz Magyarország összes földadója. De, a mi engem különösen bizalmatlanná tesz a kormány politikai működébe iránt, az az, hogy nem látok eljárásában reménységet, mely módot nyujtna arra, hogy ezen utón haladva, pénzügyi bajainkból kibontakozhatunk. Én annak idejében nemcsak hozzá járultam a ma létező nagyon szigorú adókezelési törvény megszavazásához s a jövedelmi pótadó elfogadásához, de e házban fel is szólaltam mellette, mert számbavehető komoly kilátások nyújtattak, hogy általok a helyzeten segítve lesz; és legyen meggyőződve a t. kormány, hogy nem idegenkedném még ezen adók némely részét is megszavazni, ha látnám, hogy ezzel a magyar államháztartás egyensúlya helyre állítható. De a kormány nem tudta a minket megillető méltányos és jogos határákig kellően utilisálni az 1878-ki bécsi kiegyezést, nem tudta azon áldozatok árán, melyeket a nemzet 1875 óta különböző terhekben elvállalt, bajaink rendezését még csak megközelítőleg is eszközölni, hanem ott vagyunk a pénzügyi helyzetben, a hol 1875-ben voltunk, midőn a kormányelnök részére az egykori Deák-párt abdieált, hogy vele együtt könynyebben helyreállíthassák az államháztartás elkei ülhet!euül szükséges egyensúlyát. Csoportosíthatja ennek ellenében a pénzügymiiiister a számadatokat a budgetben bármiképpen, nevezheti kiadásait beruházásoknak, mondhatja, hogy egy másik kiadás átmeneti, egy harmadik pedig tőketörlesztésre fordittatik. Ezek ellenében az áliamszámvevőszék évenkint kimutatja a végresultatumot számadatokban s ezen számadatok kételyt nem tűrnek. E számadatok pl. 1878-ra bizonyítják — se bizonyítékot Prileszky képviselő ur, mint a zárszámadási bizottság elnöke maga is aláirja, — hogy az állam ingó vagyona gyaporodottugyan pl, 1878-ban 38.000,000 írt. aetivumokkal, mikben aztán benne vannak adóregtantiák, kamatgarantiára fizetett s más efféle dubiosus követelések. Prileszky Tádé: Benne kell lenniök! Lichtenstein József: De az állami teher ennek ellenében 1878-ban szaparodott 89 millióval. Tehát számtanilag is passivabb lett Magyarország 51 millióval 1878-ban. 1879-ben gyáraporodott ugyan ilyen czímeken, minőket voltam bátor jelezni s itt-ott jobb czímeken is a magyar állam vagyona 37 millióval, de az ällamteher szaporodott 93 millióval. Méltóztassanak e számokat szembeállítani azon argumentumokkal: „nem költjük el a pénzt, csak befektetjük; ez átmeneti kiadás; — ezzel törlesztiink," — a végszámadás megmutatja, hogyan állunk. {Ugy van! balfelöl.) A t. ministerelnök ur tegnap Mudrony t. képviselőtársammal szemben ismételte azon kijelentését, hogy ily dolgok felemlítésével nem használunk; Magyarországnak s ha azok, kik Magyarország hitelére még valamit adnak. Mudronynak vagy nekem, vagy azoknak hinnének , kik >ez oldalról igy szólanak, az Magyarországra igen szomorú lenne, de szerencsére ezek nem azt hiszik, a mit mi mondunk, hanem a mit a túloldalról ez ellen mondanak. Legyen nyugodt a t. ministerelnök ur, azok, kiket ugy nevezünk, hogy pénzvilág, az európai börzék emberei nem azt nézik, ki, mit mond, mert nagyon jól tudják Magyarország pénzügyi viszonyait s hogy tudják, ennek bizonyítéka ki van fejezve a magyar állampapírok eursusában. Ma áll a magyar aranyjáradék 110 irton. Prileszky Tádé: 111-en. Lichtenstein József: Legyen 111. Pontosan fizetjük érte a 6o/o kamatot aranyban s igy állhatna bátran jobban is. Hosonlíteuk azonban össze e papir cursusát az osztrákok rentéjével s ne is szóljunk a németországi állami papírokról, vagy az angol consolokról. A 4%-os osztrák rentével összehasonlítva a magyar aranyjáradék cursusát, állni kellene annak 130-on és nem íll-en. Ha pedig a franczia 5°/°-os rente papírral hasonuljuk össze, akkor állnia kellene 164 en. Most felteszem a kérdést; nem oly pontosan, vagy viszonyainkhoz képest még pontosabban fizetjük-e mi államadósságunk kamatait, mint bárki más? Honnan van tehát e különb-