Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-317

317. országos ülés öeezember 13. 1880. 379 mindenki legalább is még egyszer oly nagyra fogja becsülni, mint Magyarország adóképességét. És mit látunk Ausztriában? Azt, hogy ott az Összes egyenes adó 188l-re, akkor, midőn nálunk 88Vs millióra van praeiiminálva, 917s millióra van előirányozva. Láng Lajos (közbeszól): A földtermentesítési járulék nélkül. Lichtenstein József: Láng Lajos képviselő ur azt veti ellen, hogy a földtehermentesítési járulék nélkül. Éppen erre rá akartam térni. Igaz. Ausztriában a 917a millióban nincs benue a földtehermentesítési járulék, Magyarországban pedig benne van. Hogyan áll hát igy- akkor a calculus? Magyarország a földtehermentesítés czímén fizet 16 millió frtot és igy az egyenes adót képező 88Vi millióból 16 millió frt levonandó, marad tehát tisztán az egyenes adóra Magyarországon 717s millió. Ausztriában a földtehermentesítési adót külön fizetik az egyes provintiák. De ha Magyarország 717a millió frtot fizet, mint egyenes adót, a földtehermentesítés nélkül, arányos-e, hogy Ausztriában ugyané czímén 91 millió frt fizettessék. Ha ugy volna Ausztria megadóztatva egyenes adóval, mint Magyarország, akkor, ha itt 71 millió frt az egyenes adó, amott ha nemis még egyszer annyinak, de 917* millónál tetemesen többnek kellene lenni. Igaz, t. ház, hogy Ausztriában lényegesen nagyobb az államnak a fogyasztási adókból szerzett bevétele és azzal szemben eltűnő csekélység az, a mit a magyar kincstár kap. De ebből nem az következik, hogy a magyar ember azért nincs kellőleg megadóztatva. Azért, hogy Magyarországon az államkincstár a fogyasztási adókból oly keveset vesz be, mi adózók mégis megfizetjük az adót azon import fejében, mely sörben és czukorban Ausztriából eszközöltetik; megfizetjük ezen fogyasztási czikkek áiában, mert ott benne van a termelési adó is, mely azonban a többség 1878-ki kiegyezése következtében nem a magyar, hanem az osztrák kincstárba megy. De mi fizetjük, a mi adózó népünket ez terheli csakúgy. Vegyünk fel még egy példát, lássuk összes közjövedelmeinket. A tényleg befolyt állami jövedelmek fő összege Magyarországban 1868-ban 139 millió frtot tettek/ Az 1881-ben tényleg befolyandó államjövedelmek főösszege 264 millió frtra van praemiuilálva. Már most, ha helyes számítást akarunk tenni és egyenlő alapokra akarjuk fektetni a differentia kitüntetését, az 188l-re praeminílált összegből le kell vonni azon szerintem mintegy 48 millió frtot tevő bevételeket, melyek 1868-ban nem léteztek, le kell ütni egyes állami üzemeknek bevételeit, egyes insti tuti óknak jövedelmeit, a melyek az 1868-iki bevételek köztt nem szerepelnek és ha a számiI tást igy állítjuk fel, akkor, t. ház, én azt állítom | és bárki meggyőződhetik róla, ha higgadtan akar gondolkodni és ítélni, hogy mig Magyarország állami jövedelmeinek főösszege 1868-ban csak 139 millió frt volt, addig 188 l-re hasonló alapokon számítva, Magyarország állami jövedelmeinek főösszege 216 millió frtra rug és igy 1868-al szemben, jelenben 77 milliónál több az állami jövedelem főösszege, mint 1868-ban. Nem fogadhatom el ennek ellenében azon argumentatiót, hogy ez nem mind közteher-emelkedés. — Tudom, hogy közteher-emelés benne csak 50—55 millió frt, a többi monopóliumok jövedelme, egy kis rész pedig az államvagyon jövedelmének fokozott emelkedéséből származik, hanem a megdrágított távirda-díjban, a magasabb só és dohányárban, a magasabb határvámban és más, a monopólium czikkeinek megdrágított árában megfizeti Magyarország indirecte azon bevételi szaporulatot, a mely 1868. és 1881. köztt 77 millió emelkedést mutat. (Igaz! ügy van! baloldalon.) Innen van az, t. ház, hogy köztudomású dolog, miszerint a continensen sehol sem oly drága az élet, mint Magyarországon, melyet még nem rég Cánaánnak neveztek és ennek, méltóztassanak elhinni, megvan szomorú befolyása a magyarországi anyagi viszonyok nehéz fejlesztésére is. Én már egyszer a t. ház előtt] felvetettem ezen kérdést, hogy evvel szemben mit nyújt e nagy terhek mellett az állam az egyesnek? Nyujt-e equivalenst e nagy terhekért? Én azt találom, hogy nem, legalább aránylag semmiesetre sem. Sőt nem csak nem nyújt, hanem tudjuk mindnyájan t. ház, a társadalomnak külön bajait otthon a közszolgálat terén, a communitásokban kel! elintézni és innen ered, hogy ezen nagy terhén kívül, a községi pótadó czímén még 25—50%-í is kell némely községben az egyenes adón kívül fizetni, sőt néhol ennél is többet. Nem fogadhatom el, t. ház, azon argumentumot sem, hogy ezen nagy teheremelessel szemben itt vannak Magyarországon az utolsó évtized alatt behozott nagy beruházások az adóképesség fokozására. Elismerem, hogy történtek számos beruházások, de tagadom t. ház, hogy az abból nyert fokozott jövedelem csak távolról is arányban állna azon fokozott nagy terhekkel, a melyeket ezen számítás alapján, de tényleg Magyarországon elviselni kell. Ezek folytán t. ház, én azon vélekedésben vagyok, a mint bátor voltam már előre megjegyezni, hogy ez idő szerint új adók megterheltésével, új adók behozatalával Magyarország közgazdasági állapotain súlyos csorba ejtetik. De ha szükség által kényszerítve, előbbutóbb mégis meg kellene szavazni egyes adókat, én engedelmet kérek a nyíltságért t. ház, de én 48*