Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-300

300. országos ülés november IS. 1889. Bt a programm szavával és fogalmával. Itt igazán el lehet mondani: Dórt wo Begriffe fehlen, stellt sich ein Wort zu rechter Zeit ein." Én nem tartom méltányosnak, hogy mi velünk szemben ezen kívánat formuláztatik, a mikor az országban soha egy teljes kormányzati programm nem létezett, és ha létezett is, csak azért létezett, hogy megszegessék. De, t. ház, vegyük kissé szorosabban szemügyre ezt a dolgot. Egy programm, ha egy párthoz való csatlakozás komoly és reális feltételét akarja létesíteni, mindenesetre kell, hogy lehetővé tegye, hogy az illető párt kormányzati actiójának tökéletes, világos képét nyújtsa, hogy azt birjuk, lássuk, ugy hogy a kinek tetszik, hozzá csatlakozzék, a kinek nem tetszik, ellenezze. Egy progranrmnak csakis ebben az értelemben, ebben a terjedelemben van létjoga, ratiója. De az ellenzék részéről ez lehetetlenség, mert az egyszerűen nincs azon adatok és informátiók birtokában, melyek folytán azt tehesse. De technikai lehetetlenség az a kormány részéről is, mert utoljára még nem lehet megelégedni egy pár általános elv kimondásával, hanem a programúinak mintegy a törvényjavaslatok részleteire is kellene kiterjeszkednie. De azért is lehetetlenség, mert végre is a jövendőt senkisem tudja. Hát már most miként lehessen ott rendszabályokat és kormányzati intézkedéseket felvenni, melyek csak később bekövetkező események által fognak szükségessé válni. S ez még akkor is nagyon praecarius, mert utoljára minden intézkedés máskép néz ki a papíron, mint az életben, Hogy mennyire praecarius, azt bebizonyította a 2l-es bizottság példája, melyre talán mindnyájan emlékezünk és melyet a képviselőház évekkel ezelőtt azért küldött ki, hogy készítsen operatumot az államháztartás rendezésére. A bizottság a legnagyobb szorgalommal és lelkiismeretességgel járt el; készített költségvetési tervezetet 5 évre, minden részletekkel ellátva. Tehát létezett költségvetési programm. Egyebek köztt azt is mondták — az évre már nem emlékszem — hogy 1876 vagy 77-ben meg fog szűnni a deficit. No hogy mennyire lehetett ezt valósítani, bizonyítják a mostani tárgyalások. Az én kifogásaim a t. kormány ellen nem abban culminálnak, hogy nincs programm, hogy nem mondja meg mit akar, hanem inkább abban, hogy nem tudja, mit akar. Teljesen igaz azon lesújtó ítélet, mely tegnap itt a képviselőházban kifejezést nyert. Valóban, ha a t. kormánynak 5 évi kormányzatán végig tekintünk, saját tényeiből kiderül, hogy csakugyan — ugy fejezem ki körülbelül magamat, mint tegnap mondatott — hogy az ország bármily irányban való regeneráKÉPVH. NAPLÓ 1878 — 81. XV. KÖTET. tiójára semmi tekintetben sem bir politikai alapgondolattal, nem látjuk eljárásában azon tervszerűséget, azon rendszert, melyből azt lehetne következtetni, hogy mégis a teendőknek és eszközöknek létezik logikai egymásutánja. Nézzük az eredményeket. A külpolitika nem hozta meg az ország számára a béke áldásait, nem óvta meg a monarchia érdekeit, még tekintélyét sem. Az államháztartás rendezésétől messzebb vagyunk, mint valaha. S a mi a legroszabb, az állam intézményei, az egész kormányzat nem képesek szolgálataik által az állampolgároknak aequivalenst nyújtani, melyet valóban mindenkinek joga van követelni azon áldozatokért, melyek ezen intézmények fenntartása czéljából hozatnak, mi ha nem történik, minden állam abdicálni kénytelen. Azon helyzetben vagyunk, t. ház, hogy a t. kormány külpolitikai actiójának teljes átnézetét birjuk. Mondhatni, az actió prologja volt Andrássy gr. jegyzete, epilogja, legalább eddig: a flottademonstratió. A benyomás, melyet mindebből nyerünk, oly valami szánandó képet nyújt, hogy az ember igazán nem tudja, miért van az az 1867 : XII. t. ez. 8. §-a, hogy ha az a befolyás igy érvényesül. Nekem, t. ház, nézetem az és képes volnék számtalan adattal bebizonyítani, hogy ezen egész politikának végczélja semmi más nem volt, mint Boszniának megszerzése. De ha nem ezen interpretatió fogadtatik el, hanem elfogadtatik egy más interpretatió, akkor azután azt állítom, hogy az előrelátásnak minden legkisebb követelménve hiányzott. A háború előtx a porta tele volt jó akarattal a keresztények baján segíteni; ezt elismerték maguk a nagyhatalmak a londoni jegyzőkönyvben; mindannak daczára sértés és kihívás egymást követte, ugy annyira, hogy ez a szerencsétlen állam valóságosan belehájszoltatott a háborúba. Csak egy esetet említek. (Halljuk/) Összeül a konstantinápolyi conferenczia, a mely is a keresztények sérelmeit akarta tárgyalni; a nagyhatalmak IgnaíieíF tábornok által aspirálva egy operatumot nyújtottak be, mely is a decentralisatiónak gyanús firmája alatt nem akart mást eredményezni, mint Törökország tényleges feldarabolását. A nagyvezér Savfet basa kérte azt, hogy közöltessék vele ennek az indokolása, mert utoljára teljes lehetetlenség ily organicus terveket indokolás nélkül tárgyalni, Ez egyszerűen megtagadtatott. Nem egész érdektelen az sem, a mi példáu Boszniával és Bulgáriával a háború előtt és háború után történt, Boszniában a fősérelem az agrar-kérdés volt,. Á monarchiának külügyministere követelte a földtehermentesítés keresztülvitelét, még meg is mondta hogyan. A háború ' után, különben bála istennek, a földtehermentesí5