Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-316

516. országos ülés deczi'mber 10. 1SSÍ). 367 telén színben praesentálja magát. Miről van szó ,e javaslatban ? Arról, hogy a sEeraélyszállításiiál ne tiz krajczár fizettessék minden forint után adó fejében, hanem tizenöt krajczár, a gyorsszállítniányok után ne öt krajczár, hanem hét kr., a teherszállítmánynál ne 2 kr., hanem három krajczár: az egész tehát öt, kettő, illetőleg egy krajczár kérdése. Mi ez magában? Semmi. És a mi még jelentékenyebb sziliben tünteti fel az adóemelést, a miníster ur indokolásában különösen hangsúlyozta azt és tegnapi beszédében is visszatért azon nagyon fontos érvre, hogy hiszen az egész szállítási adónak hattizede úgy sem a teherszállításra, hanem i> személyszállításra fog befolyni; a teherszállításra négytized jut. Es azt mondja a péozügyminister ur, hogy az már kétségtelen, hogy a személyszállítás könnyebben megbírja az adóemelést, muri a teherszállítás. Ha úgy vesszük, természetes, hogy a személyszállítás könnyebben elviseli ezen adót: ha van valakinek 100 frt kidobni való pénze, a mit elutazhat, miért ne legyen 15 írtja, a mit adó fejében fizet, hogy az államnak is jusson még valami. Az előttem szólott Graál Jenő t. képviselőtársam részletesen kimutatta ezen érvelésnek fallatiáját, én tehát arra nem terjeszkedem, erről. a mint a pénzügyminister ur mondta, nem érdemes szólani; hanem a mi a teherszállítmányokat illeti, azoknál az egész adóemelés mindössze minden forint után nem teszen többet egy krnál, vagyis a jelenlegi adó két krajczár levén, az adóemelés után pedig három krajczár fog lenni. A minister urnak gyönyörűsége telik abban, hogy ő egy olyan tabellát volt képes felállítani, a melyből ezen adófelemelésnek csekélysége kézzel foghatólag kirí. Azt mutatja ki, hogy egyik szállítmányt jó nagy távolságról egy krajczárral drágítj másikat fél krajczárral, sőt van egy és pedig igen fontos szállítmány, t. i. a salgótarjáni kőszén, itt csak egy ötöd krajczárral emeltetik a fuvarbér. Én csak a legutolsó, a legkisebb tételt akarom vizsgálni, hogy lássuk meg azt, hogy a mi a papíron métermázsára reducálva oly rendkívüli minimalis színbea tűnik fel, a gyakorlati életben micsoda hatása van. Midőn ezen kérdés az országos iparegyesület kebelében tárgyaltatott, akkor egy salgó-tarjáni kőszénbánya vállalatnak képviselője azt nyilatkoztatta ki, hogy azon vállalat évenkint szállítási díj fejében többet fizet 300,000 frtnál, a mi többet tesz, mint az egész termelési befektetések. Mármost ezen adó után az emelkedés 9,000 frtra fog menni. Ha meggondoljuk, hogy egy olyan ipar-vállalattal van dolgunk, a mely milliókra menő befektetésekkel biró külföldi vállalatokkal kénytelen versenyezni; és ha tudják, hogy ilyen nagy vállalatnál alig */

3 o/o-ot lehet tiszta jövedelemnek tekinteni, akkor bizonyára evidens dolog lesz az is, hogy ez a 9,000 frt az illető vállalat jövedelmének tetemes részét teszi. És hasonló példákat lehetne felhozni minden egyes szállítmányi tárgyra, mely a minister ur tabellájában bennfoglaltatik. Én erre nem akarok kiterjeszkedni; én csak Mustrálni akarom azí, hogy a szállítási adó nem oly csekély a valóságban, mint a minőnek azt a minister ur kitüntetni akarja. Ebből különben, t. ház, egy igen érdekes tanulságot lehet meríteni. (Halljuk!) Csak az ebből a tanulság, hogy a kormánynak absulute semmi érzéke nincs ipari, kereskedelmi érdekek iránt; (ügy van! a baloldalon) a kormány nem akarja tudni, hogy az ipari termeiésban félkrajczárokon és krajezárokon dől el a versenyképesség; {ügy van! a baloldalon) krajczároktól függ az, vájjon bizonyos termelések, melyek különben a nemzetnek százezreket és milliomokat jövedelmeznek, fennállhatnak-e, vagy nem. (Helyeslés a baloldalon.) De visszatérve a t. pénzügyminister urnak tegnapi beszédére, én, t. ház, igen nagy figyelemmel hallgattam a minister ur azon előadását, a melylyel azt akarja kimutatni, hogy az adóemelésekkel szemben mily rendkívül nagy szállítási kedvezményeket akar és tud más úton a forgalomnak szolgáltatni. Ez nagy fontosságú kérdés, nagyfontosságú kérdés azért, mert a törvényjavaslat előterjesztésekor is az volt a minister urnak legfontosabb indoka, hogy a szállítási díjakra nézve jelentékeny kedvezményeket fog megadni, tehát ennek fejében az adót emelni lehet. Es tegnap a t. előadó ur még tovább ment és azt mondotta, hogy e tekintetben a viszonyok tavaly óta lényegesen változtak^; míg ugyanis tavaly még csak kilátásba voit helyezve az, hogy jelentékeny szállítási könnyebbítések fognak a viteldíjak alakjában megadatni; ma ez már befejezett tény, ennek következtében tehát azt ezen alapon elfogadni lehet Mondom, ezen oknál fogva, mivel ezen kérdés csakugyan fontosnak tekinthető, — legalább igen fontosnak tekinti maga a, kormány is — nagy figyelemmel kisértem, a mit a pénzügyminister ur e tekintetben előadott. És mire resummálódik az, a mi e tekintetben tulajdonkép történt? Tény az, hogy egyes vasutak megvétettek, hogy egyes csoportosítások keresztülvitettek s hogy ezek következtében megvettetett alapja annak, hogy helyes vasúti tarifa politikát lehessen inaugurálni. Es mindenesetre elismerésre méltó dolog; de ami magukat a viteldíjakat illeti, erre nézve éppen a t. pénzügyminister mondotta ki, hogy ezek még jelenleg életbe léptetve nincsenek, sőt az erre vonatkozó munkálatok még nincsenek is elkészítve, tehát e tekintetben most éppen ott állunk, a hol tavaly. Tavaly a pénzügyi bizottság jelentése szerint a