Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-316

366 'il'ú. országos ütés deczember 10. ifcO. Magyarország megszűntével, nem fogadom el ezen törvényjavaslatot az általános tárgyalás alapjául. (Helyeslés a szélső halról.) Mudrony Soma: T. ház! Én a jelenlegi vita súlypontját nem abban találom, hogy vájjon a személyszállítási adó 10 krról 15 krra és a teherszállítási adó 2 krról 5 krra emeltessék-e, hanem én azt hiszem, hogy a kérdés lényege ma az, hogy mai nap, Magyarország jelenlegi közgazdasági viszonyai koztt egyáltalán lehetséges-e, tanácsos-e új adóemelésekkel terhelni a termelést és a termelés versenyképességét. E tekintetben egészen osztozom Helfy t. képviselő ur nézetében. Nem tartom ugyan azt, a mit ő különben mondott, hogy a jelenlegi kormány egy egészen új rendszert akart inaugurálni, mert higzen az adóemeléseknek rendszere régi rendszer minálunk. Mert mióta az országnak a jelenlegi alapon kormánya van. azóta degrevenementrőí, vagyis adóleszállításról nem hallott nálunk senki sem beszélni, de adóemelés mindennap volt napirenden és hogyha most a kormány pihent erővel, vagyis — miután ereiét e tekintetben soha sem pihentette —• megfeszített erővel újra nyúl ezen rendszabályokhoz és azokat ezen nagy apparátussal akarja keresztülvinni, akkor ez mindenesetre komoly megfontolást érdemel, annál inkább, mivel hiszen éppen a jelenlegi kormány az, a mely kormányralépése alkalmával már egyszer keresztüívitt egy ily nagy adóemelési actiót és pedig keresztülvitte azt épp oly nagy apparátussal, a minő akkor rendelkezésére állott. Az pedig, t. ház, nem lehet kétséges, hogy a kormány csakugyan ily nagy adóemelési actióra készül. A pénzügyminister urnak tegnap elmondott szavai ez iránt semmi kétséget nem hagynak fenn. A jelenlegi adótörvények nem elszigetelt intézkedések. Még azon három adótörvényjavaslattal, melyek most előttünk fekszenek sincsen kimerítve a kormánynak honboldogító adótörvényjavaslatainak gazdag tárháza, sőt újak és újak fognak következni A pénzügyminiszter ur világosan kimondta azt, hogy az államháztartás egyensúlyát az ezen átoii való fokozatos haladás által véli elérhetni. A pénzügyminister ur nagy súlyt fektetett a fokozatosságra: azt mondotta, hogy ő helyesebbnek tartja azt, hogy fokról fokra emeljük az adókat, nem pedig egyszerre oly dimensióban, hogy az egész deficzit elényészszék, a mint az ő állítása szerint Helfy t. képviselő ur kívánja. A mi azt a fokozatosságot illeti, az én nézetem szerint felfogás dolga, hogy helyesebb e lassanlassan, fokról fokra emelni és léptetni életbe új adókat, vagy pedig gyökeres rendszabály által megszüntetni azon nyomorúságos helyzetet, melyben az ország van? Ez felfogás dolga, éppen úgy, mint felfogás dolga az is, a mit az egyszeri példabeszéd mond ; hogy van olyan ember is, a ki, minthogy a kutyának nagyon fájjon, mikor a farkát egyszerre elmetszi, apránként darabról darabra tartotta jónak elmetszeni. — Ez felfogás, illetőleg ízlés dolga, e tekintetben vitatkozni bajos. (Igazi Ugy van! a szélső baloldalon.) Egyébiránt Helfy t. barátom korántsem mondotta azt, hogy hát tessék az adókat emelni, hogy az egész deficit elényészszék. Én nem tartom a pénzügyminister urat oly naivnak, hogy ezt Helfy képviselőtársunkról föltehesse. O egészen mást mondott, azt mondotta, hogy ő értené azon nagy áldozatkészséget, melyet az országtól követelnek azon esetben, ha kilátás volna arra, hogy ezen áldozatkészségnek meg lesznek a gyümölcsei és hogy az által czélt fognak érni. Ea pedig egészen más jelent. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőtársunk itt kétségkívül arra czélzott, hogy oly rendszabály által, oly politikának folytatása által, minőt ezen párt kivan, ezen czélt el lehet érni, ha tehát ezen párt politikájának érvényesítése tekintetéből, mely politika bizton czélhoz vezetne, a népet áldozatkészségre hívná fel, annak volna értelme, de nincs értelme annak, midőn mindössze arról van szó, h°gy 1—2 millióval kevesebb legyen a deficit, de hogy deficit lesz, az kétségtelen. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) A pénzügyminister ur azt is mondotta, hogy ö helyesebbnek tartja a fokozatos emelést. —Eri azt hiszem, hogy ha a t. minister ur őszinte akarna lenni, nem volna nagy válogatásra szüksége. Én, azt hiszem, hogy ha a t minister ur lát.iá és tudná azt, hogy ő képes az adókat annyira emelni, miszerint ezen adóemelés által a deficit elenyésznék, két kézzel kapna az alkalmon. De ezen alkalom nincs meg. Erről ő éppen úgy meg lehet győződve, mint meg van győZ.WVC ULUÍÍUCIJJUJ O íin/ifjaii, JWgj IIUU. jwoiü^g, lehetetlen Magyarországon annyira fokozni az adókat, hogy az által a deficit elényészszék. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) De bármiként legyen, t. ház, tény az, hogy a kormány egy nagy emelési atcióhoz kezd. — És mivel ez igy van, megérdemli ez ügy, hogy komolyan szembe nézzünk ezen fontos kérdéssel. Ebben látom én, miként már eiőre bocsátottam, a kérdés súlypontját. És hogyha én mégis, mielőtt ezen kérdésre térnék, követni kívánom a pénzügyminister urat azon térre, melyre ő ment, t. i. hogrv az előttünk fekvő törvényjavaslatnak részleteibe bocsátkozzam, ezt azért teszem, mivel ez bizonyos mertekben illustrálja magát az adóemelés kérdését. T. ház! A törvényjavaslat rettenetes igény-