Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-316
* 356 316. országos ülés deczember 10. 1&S9. miatt csökkennie kellett s a törvényjavaslatot az indokolásban ugy tüntette fel, mint a melynek czélja nem is annyira az adóemelés, mint inkább az eddigi jövedelmek alapjának mintegy biztosítása. Azonban még azon esetben is, ha a 17 százalékos agio leszámittatik, tényleg adóemelés foglaltatott ezen előterjesztésben, mert a 17 százaléknak tekinteten kivül hagyása mellett még mindig 32— 33 százalékot tett az adóemelés. Azonban, t. ház, én azt hiszem, hogy a tisztelt kormány ugy az előterjesztésben, mint a pénzügyminister ur tegnapi beszédében, egy igen fontos mozzanatot figyelmen kivül hagyott. Az ezüst agio, igaz. forgalmunkból eltűnt és e czímen pótlékokat a vasutak ma nem számítanak ; de az aran} T-agio épp ugy érezteti hatását, mint azelőtt. A. hazai vasutak, t. ház, azelőtt is voltak kötelékekben, de az 1875. évi adóbehozatal óta megkötött, köteléki szerződéseikben kénytelenek voltak egy oly paritás megállapításába beleegyezni, mely reájuk nézve mindenesetre igen nagy hátránynyal jár, mert mig pl. a francnak egyenértéke ezen szerződésekben 80 birodalmi fillérrel vétetik egyenértékűnek, mint amennyit az valóban meg is ér, addig amivasutaink kénytelenek voltak 1 frtért 175 fillérrel beérni, holott a frt, mint tudjuk, 200 fillérrel állana paritásban; 25 fillér tehát azon veszteség, melyet a vitelbér felszámításánál a vasutak szenvednek. Igaz, a kincstár megkapja az adót ez agio után is, de a vasutak azt határozottan elvesztik és mindenesetre sokkal kévésbbé előnyös helyzetben vannak, mint azt az előterjesztés szerint a t. pénzügyminister ur feltüntetni akarja. Az ezüst-agióra vonatkozólag pedig azou megjegyzést vagyok bátor tenni, hogy annak, mint a leszámolás indokának csak azon esetben volna értelme s az csak akkor birna jogosultsággal, ha a valuta helyreállíttatnék, mert kérdem a t. kormánytól, hogy azon esetre, ha az ezüst-agió újból jelentkeznék, a minek lehetősége egyátalában nincs kizárva, vájjon akkor hajlandó volna-e az ezen törvényben eszközölt adófelemelés helyett azt az agio mérvéhez képest leszállítani? (Elénk helyeslés balfelöl.) Ha erre a t. kormány hajlandónak nem mutatkozik, akkor az legkevésbé sem szolgálhat a felemelés indokául és annak legfelebb csak ürügye, lehet. A másik indok, mely a t. pénzüg} 7 minisíer urat arra birta, hogy a szállítási adó felemelését ajánlja, azon körülményben rejlik, hogy a szállítási adónak legnagyobb része a személyes forgalom utján jő be és hogy az a teherszállítmányoknál csak 4 /io rész arán} T ban éretik el. A t. pénzügyminister előterjesztésében azt mondja, hogy a személyforgalom sokkal könnyebben elbírja a megterheltetést, mim a teherszállítmányok. Ez az én véleményem szerint is igy áll és teljesen igaz ugy, a mint mondatott, a nélkül azonban, hogy az adóemelést igazolni lehetne az által; mert, t. ház, a kérdés nem az, hogy vájjon a személyforgalom jobban elbirja-e a megterhéltetést, mint a teherszállítmányok megadóztatása, hanem az, hogy vájjon akkor, mikor a személyforgalom már úgyis í0°/ 0-kal van megterhelve, ezen adó további 50o/ 0-ával ujabban megterheltessék, vagy pedig léteznek-e oly tekintetek, melyek ezt károsnak és meg nem engedhetőnek tüntetik föl és én azt hiszem, hogy ilv tekintetek igenis vannak. Adatokkal e részben nem rendelkezem, mert azt hiszem, ilyenek talán nem is gyűjtettek, de talán nincs is ezükséo- ily adatokra annak bebizonyítására, hogy a társadalom melyik osztálya használja nálunk a közlekedési eszközöket, főleg a vasutakat leginkább, mert ugy gondolom, tökéletesen elegendő lesz azon köztudomású tényre hivatkoznom, hogy a szállítási eszközöket nálunk legnagyobb mértékben az adóköteles forgalomban, a minden rendű-rangú üzleti emberek munkások használják. A katonák t. i. szállítási adót uem fizetnek. Ez különben nemcsak nálunk/hanem mindenütt igy van, ott is, hol a társadalom más osztályai sokkal mozgékonyabbak, mint nálunk. De ha ez igy van és ha az állam a dologban és ügyekben utazóknak szállítási vitelbérét az adóval megdrágítja és ha az adóemelés által az ezen vitelbéreknél esetleg észlelhető leszálló irányzatokat megakasztja, akkor voltaképen a termelést drágította meg és itt mit sem basznál annak felmutatása, hogy íme rövid távolságra, mily kevés az, a mivel az adó a vitelbért drágítja, mikor az állam ezen a czímen 1.200,000 frtot vett be eddig is s a jövőben még további 600,000 frtot akar bevenni. Tehát közel 2 millióval készül a kincstár drágítani a munkának azon részét, mely helyváltoztatással van egybekötve és azt hiszem, t. ház, hogy ezen eljárásnak káros eredményei elmaradhatlanok. Továbbá azt sem ismerhetem el, hogy a személyforgalomnak 15%-kal való megadóztatása éppen olyan csekélység volna, mint a minőnek azt a t. pénzügyminister ur tegnapi beszédében és előterjesztésében felmutatni akarta. Ugyanezen tekintetek alá esnek, habár talán kevésbé, a gyorsszállítmányok is. Ezek egy részét a fogyasztási czikkek, másik részét pedig a drágább termelési anyagok képezik. A gyorsszállítmányoknál különösen tekintetbe jön a gyümölcs és egy pár kiviteli ezikk, mint a milyen például a szőlő, melynek vitelbére ezen szállítási adó emelése által drágittatni fog. Azonban a gyorsszállítmányok után alig jött be eddig is valamivel több 217,000 frtuál. Sokkal tetemesebb azon összeg, melyet az állam a teherforgalom megadóztatása folytán vett be. Ezen a czímen eddig is mintegy 8—900,000 frt volt
