Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-316
í: Sie, »r*zäg«§ Ilié* emelését és akkor a képviselő uraknak Dem lett volna alkalmuk más utón, mint interpellátió utján e házban vitát provocálni." Továbbá oda nyilatkozott: „Hogy ennélfogva a kormány, midőn a helyett, hogy egyszerűen administrativ utón a hatalma alatt lévő vasutak árszabásának egyoldalú felemelése által veszélyeztette volna saját vasutai versenyképességét, vagy fizettette volna meg kettősen a szállító közönséget, midőn e helyett törvényjavaslatot hozott be és ez utón az összes hazai szállító vállalatokra kiterjedőleg igyekszik a hiányolt összeget beszerezni, ezen eljárása, részemről, megvallom, elismerésre tarthat igényt." En, t. képviselőház, nem akarok ezen passussal bővebben foglalkozni, nem akarom tüzetesen kimutatni, hogy azon logika, mely ebben nyilatkozik, hová vezetne s hogy azzal minden vétséget nemcsak igazolni lehetne, hanem ezen logika alapján minden vétkest érdemesültnek is lehetne kijelenteni. (Helyeslés balfelöl.) Én ezen nyilatkozatot egyszerűen csak indokul használom fel arra, hogy kérjem a t. házat, méltóztassék nekem elnézni, ha inkább fogok általánosságokkal foglalkozni, mint azt különben tettem volna, ha nem láttam volna annak szükségét annyira, mint egy ily nyilatkozat után, melyet a közlekedési ügyekkel tüzetesen foglalkozó szakember, tenni jónak látok. Számralanszor hallottuk, t. ház, csak a jelen évfolyamában is e teremben ismételni, hogy a közlekedés ügyének fejlesztése Magyarországra nézve életkérdés s maga a t. kormány is nem egy izben határozottan elismerte ezen tétel igazságát; az ország pedig a közlekedésügy fejlesztésének érdekében nagy, sőt mondhatni erejéhez képest talán túlságosnak is nevezhető áldozatokat hozott. Sajnos azonban, hogy ezen áldozatok egyrészt helytelenül, másrészt egyoldalúan alkalmaztattak. Ennek lehet jórészben tulajdonítani azt. hogy versenyképességünk mindezen áldozatok daczára folyton hanyatlik, hogy eddigi piaczainkat egymásután veszítjük el és hogy közgazdaságunk életműködése folyton lassúbb, minek következtében a gazdasági gyöngeség, a vérszegénység, kellemetlen és veszélyes tünetei mind gyakrabban jelentkeznek és köszöntenek be hozzánk. A dolgok ily állása mellett a kormány mégis helyesnek találta a szállítási adónak 50°/o-kal való felemelését kérni a törvényhozástól. Indoka, melyet előterjesztésében kiemelt, azon körülményben áll, hogy az eredetileg négy millió frtra becsült jövedelemszaporulat, vagy mert az előszámítás alapjául szolgált adatok nem voltak teljesen megbízhatók, vagy mert időközben kereskedelmi és pénzválságok álltak be, deezember 10. 1*80- 35S; melyek a forgalomra káros befolyással voltak, vagy végre, mert rósz termésű évek következtek egymás után, vagy bármily más okból, de tényleg nem folyt be és miután az előterjesztés szerint a jövedelmek átlag 2.155,000 frtot tettek évenkint, a kevesebblet 1.845,000 forintra rúgott. Az előterjesztés ezen adataival szemben, a t. előadó ur tegnap kimutatta, hogy 1875-ben tulajdonkép nem is 4.000,000 frtot, hanem csak 2.260,000 frtot várt ezen adóból a kormány és hogy ezen összeg nem csak a múlt években, hanem a legutóbbi évben is, melyről a zárszámadások elkészültek, t. i. 1879-ben bejött, és ekkor a jövedelem ezen czímen 2.326,000 forintot tett. Egyátalában azt észleltem a tegnap tartott beszédekből, hogy azon hang, melylyel a t. kormány és támogatói ezen törvényjavaslatról ma beszélnek, nagyon különbözik azon hangtól, melyet a jelentésben és az állandó pénzügyi bizottság véleményében tavaly használtak. Akkor mindenféle mellékes körülményekre hivatkoztak, hogy ezen adó behozásának jogosultságát indokolják, tegnap pedig az előadó ur is, de különösen az igen t. pénzügyminister ur egész határozottan és egész nyiltan kijelentették, hogy nem azon mellékes körülmények képezik az előterjesztés alapját, hanem egyszerűen az, hogy az államháztartásnak ezen összegre szüksége van. A t. pénzügyminister ur tegnap ugyanis oda nyilatkozott, hogy az állam hitele érdekében szükséges, hogy a 24.700,000 forintban megállapított hiány fedezetét ne tisztán hitelmíveletek utján szerezzük be, hanem annak egyrésze adóemelések által biztosittassék az államháztartás számára és ezen adóemeléseket kevésbé kívánja keresztül vitetni az egyenes adóknál, mint a közvetett adóknál. S itt különösen a szállítási adóra esett tekintete, mety adót több főindokból és egyéb mellékes körülményeknél fogva is felemelhetőnek tart. Én a nélkül, hogy a pénzügyminister ur indokainak osztályozását figyelemre venném és azon indokokra kiterjeszkedném ezen indokokkal egyszerűen azon sorrendben, fogok foglalkozni, a mint azokat a t. pénzügyminister ur előterjesztette. Első sorban is azt mondotta a t. pénzügyminister ur, hogy ezen adófelemelése indokolt azért, mert 1875 óta azezüst-agio megszűnt, ennél fogva a közönség azon helyzetben van, hogy daczára az adóemelésnek, mégis olcsóbb tételek mellett fog a vasutakon és gőzhajókon szállíthatni, mint eddig. Az indokolásban különös súlyt fektetett at. pénzügyminister ur éppen ezeu körülményre és kiemelte, hogy az agio, mely 1875ben 17—18 százalékot tett, időközben megszűnvén, ennyivel a kincstár bevételeinek ezen ok 45*
