Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-315
348 315. országos ülés äeezMuber 8. 1380. apad, minél inkább igénybe vesszük és jöhetnek világszerte kedvezőtlen pénzügyi viszonyok, jöhetnek rendkívüli események, mint volt például a bosnyák kaland és azt hiszem, lehetetlen elkerülni azt az időpontot, midőn nem leszünk képesek Ausztriának a rendes havi rátát, az állam hitelezőnek a félévenkénti couponokat s az állam tisztviselőik járandóságait fizetni. Azt kérdem, hogy csakugyan oly kétségbeejtő helyzetben van az ország, hogy a gyeplőt közéje dobjuk a lovaknak, hogy letegyünk arról, hogy saját sorsunk urai legyünk. Ezt a magam részéről határozottan tagadom és azt mondom, csak meglegyen a helyzetnek kellő felismerése, csak nézzünk szemébe bátran a helyzetnek és tudjunk felemelkedni a helyzet színvonalára: kétségbeesésre nincs ok. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Legelső szükség erre nézve az, hogy a t. többség, a mely felelős az ország sorsának miként intézéseért, bátran és elfogulatlanul nézzen szeme, közé a helyzetnek. 1873-ban kiküldött a törvényhozás egy bizottságot, az úgynevezett 2l-es bizottságot; kiküldte e bizottságot, mert akkor még komolyabban foglalkozott az országnak helyzetével, jobban érezte felelősségét, pedig akkor a helyzet jobb volt, mint most. Igaz, hogy akkor nagyobb volt a kölcsönök kamatja, igaz, hogy egy szerfelett terhes államadósság, a 153 milliós kölcsön csüngött a nemzet feje felett, hanem tagadhatatlanul jobb volt a helyzet a mostaninál, a mennyiben sokkal kisebb volt az államadósság és egyátalábau nem volt az ország adók által annyira kipréselve és megvolt a lehetőség arra nézve, a bekövetkezendő nemzetgazdasági kiegyezésnél, hogy az ország sorsát tetemesen javíthassuk. És mégis a képviselőháznak akkor nem volt nyugta, mert érezte azt a kötelességét, hogy nem csak máról holnapra éljen, hanem a jövőt is biztosítsa. A 2l-es bizottságnak működése nem volt sikeres, mert nem birt kellő őszinteséggel, kellő elhatározottsággal. Azóta Sybilla ismét megégetett egy könyvet és ha valaha, bizonyára itt van az idő arra, hogy a legnagyobb nyíltsággal és a legnagyobb elhatározottsággal nézzünk szemébe a helyzetnek. Az igen t. többség azonban, a melynek feladata a kormánynyal együtt az országnak ügyeit, az országnak sorsát, — hogy ugy mondjam — intézni, egy idő óta teljesen dispensálta magát e tehertől és kötelességtől és oly apáthiába sülyedt, a melyet valójában a legnagyobb aggodalommal kell nézni a haza fiainak. A legjobban jellemzi az igent, többség magatartását azon eljárás, hogy maga nem csinál semmit, mindent a kormányra és nevezetesen a kormányelnök úrra bíz és legjobban jellemzi az az eljárás, a melyet itt a ház kebelében a legfontosabb törvényjavaslatok megvitatásánál követ. Felküldenek egy reményteljes fiatal képviselőt a cathedrára, (Igaz! Derültség a balon) az elmondja a maga obligát ajánló beszédét a törvényjavaslat mellett, azon túl igen ritkán történik részükről felszólalás, csak néha, — mint például most György Endre képviselőtársam, — veszi valaki magának a fáradságot, hogy belebocsátkozik a törvényjavaslat tárgyalásába; rendesen nem is beszél senki, csak a ministerelnök ur. De ő is hogyan szokott beszélni? Tudvalévő dolog, hogy nem fárasztja magát azzal, hogy az ellenzék részéről előadott érveknek a velejébe belehatoljon; feladatul csak azt tűzi ki magának, hogy befeleljen és ha ez megtörtént, akkor a többség meg van elégedve. Rendkívüli alkalmakkor előáll Jókai Mór t. képviselőtársam, hogy egy fényes szónoklat acrobata productióival mulattassa a közönséget és ezzel a discussiónak vége van és a t. többség a legnagyobb lelki nyugalommal azt hiszi, hogy minden kötelességét a haza iránt teljesítette. Ebből az apathiából okvetlenül szükséges, hogy a t. többség, a melynek vállain nyugszik a haza sorsáért a felelősség, felébredjen. A helyzet egyátalábau nem olyan kétségbe esett, hogy feljogosítva érezze magát a gyeplőt a lovak közé dobni. A segítségre az egyediili mód, nézetem szerint az. hogy az ország szerezze vissza a maga önrendelkezési jogát. (Ugy van! a szélső haloldalon.) Ha ez megvan, akkor egész sorozata áll előttünk azon eszközöknek, melyekkel pénzügyeinket rendezhetjük. (Ugy van! a szélső' halón.) . E nélkül örökké tantalu*i kínokra leszünk kárhoztatva, hiába nyújtjuk ki kezünket jobbra, balra, pénzügyeinket rendezni képesek nem leszünk. (Ugy van! a, szélső balon.) Ha nem volt elég, t. ház, az önállóságnak lélekemelő erkölcsi érzete arra., hogy az ország kivívja már korábban a maga önállóságát, függetlenségét, — ha nem volt elég erre az anyagi haladásnak, emelkedésnek vágya: íme itt van most a pénzügyi kényszer, a helyzet kényszerűsége, hogy állami önállóságunkat, függetlenségünket megszerezzük, mert ennek megszerzése nélkül nincs az a hatalom, mely az országot a pénzügyi bukástól megmentse. (Ugy van! a szélső halon.) És ezt a helyzetet, ezt az állapotot mondják meg önök mindazoknak, a kiket illet, mondják meg a szomszéd Ausztriának és ha ott, a mi, meglehet, hiába beszélnek, mondják meg a fejedelemnek; mondják meg már egyszer őszintén, hogy Magyarországon ez az állapot teljesen tarthatatlan. Mondják meg, hogy ő Felségének magának áll legközelebb érdekében, hogy a monarchiának ez a fele a legnagyobb veszedelembe ne sülyedjen:
