Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-315
lilő- »rs«ágos ülés ebből a magból is lesz jó gabona, Vagy például belátja a gazda, hogy jó volna a juh-nyájra új tenyész-kosokat venni, de azt mondja: elhalasztom a kiadást, esztendőre talán jobb termés lesz, 5;kkor majd inkább telik. És igy tesz gazdasági eszközeivel, ekéivel stb.; mert ha nem győzi is azokat a kovácshoz hordani javírás végeit, mégis azt mondja, hja, nem telik, elszolgál még talán egy évig és elhalasztja a kiadást. Ez azután annyit jelent, hogy Magyarország gazdasága fokról fokra alább száll. {Ügy van! a szélső baloldalon.) Ezt nevezik azután annak, hogy az ország életnedve csapoltatik ]e a túlságos adó által. Lehetségesnek tartják az adók felemelését sokan talán azért is, nevezetesen az igen t. kormány, mert az adók befolynak akadálytalanul, nincs vele valami különÖB baj, lázadásról, kihágásokról nem hallani. Hát igen, az adóbehajtás nálunk oly tökélyre van vive, hogy az adózók nak elmegy a kedvük minden renitentiától, mert az nagyon alkalmatlan s a kamatok és a végrehajtási köliségek folytán igen költséges dolog. Igaz, hogy az adóbehajtás régen meg szűnt nálunk tisztességes állami functió lenni. Odajutott a dolog, hogy az & paraszt falusi biró is fogad magának holmi jöttment haszontalan embert, mert szégyenli és restelli a íunetiót s nem akarja személyesen kifosztani embertársait, árverésre vinni azok szegényes holmiját. De az, hogy egyetlen adóvégrehajtót sem vertek még agyon az országban, tagadhatatlan. Ez azért van, mert a magyar nép kiválólag türelmes, kiválólag törvényszerctő és a felsőbbséget megbecsülő nép. Próbálnák meg Irlandban, vagy próbálnák meg a törvény tiszteletérői hires angol néppel az ily eljárást, okvetlenül elmenne a kedvük az adóemeléstől. De hogy ez úgy van, azért ne bízzuk el magunkat, addig fogják a húrt feszíteni, mig megszakad. Mondom, a mi népünk türelmes, a mi népünk nem okolja azon nyomorult végrehajtót, de okolja tömegesen azokat, a kik őt odaküldik, a kormányférfiakat, a törvényhozókat, okolja az értelmiség osztályát és azt mondja, ezt az urak cselekszik (Ügy van! a szélső baloldalon) s midőn a nép ekként gondolkozik, nem distinguál és arra sem figyelmez, hogy ki, melyik párthoz tartozik, nem vegz tudomást arról, hogy ki szavazta meg ezen adókat, ki nem, hanem ezen collectiv elnevezés alatt az „urak," foglalja egybe az értelmiségi osztályba tartozókat. És ha ez még fokozódik, igen könnyen belátható, hogy szomorú sociális következményei lesznek. Már most is eléggé gyökeret vert a bizalmatlanság a nép alsó rétegeiben az értelmiség iránt. A ki megfordul a nép köztt, a ki ismeri hangulatát, az észlelhette ezen jelenséget. Van még egy másik aggasztó jelenség is 347 és ez az : hogy a nép már tökéletesen ki van ábrándulva a politikai^ szabadság, az alkotmányosság irányában. Es annak nézetem szerint igen nagy hordereje van. Mert következzék be egyszer azon nehéz idő, melytől miiidig tartunk, mint a fejünk felett függő Damokles kardtól, következzék be az idő, midőn a panslavismussal kell megmérkőznünk, méltóztassanak elgondolni, hogy az ily hangulatban levő népre, miként fog as ország támaszkodhatni. De a nép azt fogja mondani, a mit mondott Aesop meséjében a szamár „clitellas dum partém meas", azt fogja mondani, ki tudja, a muszka nem fog-e kisebb adót vetni ránk, hisz a német sem vetett ránk ennyit. Azt hiszem, t. ház, hogy sokkal, jobban gondoskodunk az oívzág biztonságáról as által, ha nem rontjuk el a nép hangulatát, mint az által, ha az osztrák sereg nagyobbitására oly erőfeszítéseket teszünk; (ügy van! a szélső baloldalon.) 1848-ban egész másként volt előkészítve a nép. Felszabadult a szolgaságtól, megszűnt a robot; de ment is az ország védelmére. Ha önök conspirálnának az ország legnagyobb ellenségével, nem tehetnének neki nagyobb szolgálatot semmivel, mint azzal, ha elrontjuk a nép hangulatát és elkeserítik vezetői és institutiói iránt. {ügy van! a. szélső baloldalon.) Azt hiszem, t. ház, hogy e rövid ecsetelésből is levonhatom azon következést, hogy az országban az adókat emelni sem nemzetgazdászatilag, sem politikailag nem czélszerű. Pedig 13 év óta ez nálunk az állandó pénzügyi rendszer és ez kilátásba van téve továbbra is. A t. pénzügy minister ur épp mai beszédében arra hivatkozott, hogy nem egyszerre, hanem igy apródonként, folytonos segédeszközéül az egyéb bevételeknek, szükséges az adóemelést igénybe venni. És most bátor vagyok a t. kormányhoz és a többséghez azon kérdést intézni: czélt fog-e érni ezen az utón? Azt hiszem, a t. kormány maga sem várja ezt, mert hisz kimondta már, hogy legalább annyit kell fedezni adófelemeléssel, a mennyire a deficitek fedezésére felvett összegek kamatai rúgnak. Arra, hogy a deficitet miként fogja megszűntetni és miként fogunk kibontakozni általában pénzügyi bajainkból, a kormánynak semmiféle terve nincs. Azt mondja: majd talán csak jobban megy jövőre a dolog, majd ad az isten jó termést, szóval egész pénzügyi politikája abban áll : hü bele Balázs, lovat ad az isten! Ez, nézetem szerint egy tökéletesen desperatus politika, ez annyit tesz, hogy nálunk kormány és országgyűlés nem vezeti többé az ország ügyeit, nem tartja kezében annak gyeplőit, hanem élünk máról holnapra, az államnak hajóját átengedjük a hullámoknak. Pedig ezt már sokáig vinni nem lehet, mert az adóprés utoljára is meg fogja tagadui a szolgálatot, hitelünk ki44* leczember 9. 1880.
