Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.
Ülésnapok - 1878-315
344 315. országos ülés. deczember 9. 1S80 kifejelni, — valóságos hadjárat az adófizető polgárok ellen. Bátor vagyok megjegyezni, hogy igenis hadjárat, de nem az adózók ellen, hanem az állam hitelképességének fenntartása érdekében. Az igen t. képviselő urak a túlsó oldalon minden beruházáshoz, minden költséghez szívesen hozzájárulnak, sőt panaszkodnak, hogy ezen beruházások csekély mértékben történnek. Bátor vagyok figyelmeztetni, hogy midőn pl. a budapest-zimonyi vasút kiépítéséről volt szó és a ház ezen oldalán némelyek által — és azok köztt magam is voltam — azon ellenvetés tétetett, hogy ez által a kincstárra körülbelül 2 milliónyi új teher fog háramolni, a t. képviselő urak voltak azok, kik azt mondták, hogy ily czélra örömest járulnak hozzá az adóemeléshez. No hát itt van az adóemelés lehetősége, váltsák be a t. képviselő urak igéretöket. (Helyeslés jobbfelöl.) A mi a kormány eljárásait illeti ezen törvényjavaslatnál, azt én részemről teljesen correctnek tartom. Röviden megmondom az okát, miért? A kormány előtt a hitelképesség emelése érdekében kétségkívül szüksége forgott fenn annak, hogy adóinkat, a közterheket emelje. És miután a vasutakra fordított összegek .constquentiái körülbelül oly nagy teherrel nehezednek államkincstárunkra, mint a mennyi maga az egész, egy évi deficit: igen közel fekvő és igen természetes volt a gondolat, hogy éppen a szállítás megadóztatása, illetőleg ezen adónemnek emelése által járuljunk a deficit fedezéséhez. Két módon tehette ezt a kormány, vagy adó utján, vagy pedig a kezei köztt levő államvasutaknál és garaníirozott vasutaknál a tariffák emelése által. A kormány egyszerűen administrativ utón elrendelhette volna ezen vasutaknál a tariffák felemelését és akkor a képviselő uraknak nem lett volna alkalma ez ellen más uíon, mint interpellátíó utján e házban vitát provocálni. A kormány ezt nem tette és a miért nem tette, ebben fekszik éppen eljárásának bölcsessége. (Igaz! ügy van! jobbfelöl,) A kormány ugyanis csupán csak a késelése alatt levő vasutak vagy kamatgarantiát directe élvező vasutaknál emelhette volna a tariffát és ennek kétségkívül az lett volna a következménye, hogy a kamat-biztosítást tényleg igénybe nem vevő vasutak — a versenyképesség ezt megengedvén — vagy elszedték volna a magyar vasutak szállítását, vagy a mi még valószínűbb — hasonló módon felemelték voka tariffáikat s a közönség fizetett voina kétszer, az államkincstár pedig nyert volna csak egyszer. Minthogy pedig azon két millió frtból, mely ez adó jövedelmét teszi, több mint egy millió ezen vasutakra esik, tényleg fel kellett volna emelni ugyanazon eredmény elérésére a tarifákat kétszer, illetőleg meg kellett volna a közönséget fizettetni kétszeresen. E helyett a kormány eljárása az adó kirovása által minden versenyző vállalatot egyenlően sújtván, az összes jövedelmet az államkincstár kezébe hozza össze. Ennélfogva a kormány, midőn a helyett, hogy egyszerűen administrativ utón a hatalma alatt levő vasutak árszabásának egyoldalú felemelése által veszélyeztette, volna saját vasutai versenyképességét, vagy fizettette volna meg kettősen a szállító közönséget; — mondom, midőn e helyett törvényjavaslatot hozott be és ez utón az összes hazai szállító vállalatokra kiterjedőleg igyekszik a hiányolt összeget beszerezni, ezen eljárása, részemről, megvallom elismerésre tart igényt. (Helyeslés a jobboldalon.) A kérdés a körül forog t. ház: vájjon a törvényjavaslatban contemplált módozat, tudniillik az adótételeknek felemelése, oly súlyos terhet képez-e a szállító közönség érdekével szemben, hogy annak alapján perhorrescálnia lehetne ezen törvényjavaslatot ? Mondatott több alkalommal, a pénzügyminister ur indokolásában is mondatik, hogy az agio-pótlék fokozatos megszüntetése által a szállítási tételek lassankint leszállottak. Kissé nehéz és kissé fáradtságos volt a munka, de nem sajnáltam a fáradságát s azon ártételekkel, melyek ez adó behozatala előtt voltak, összehasonlítást tettem a jelenlegi tariffákkal, mind a személy-, mind a teher-szállításnál. Ezen számításnak csak eredményeivei vagyok bátor untatni a t. házat. (Halljuk!) A személyforgalomnál csupán a III. osztályt vettem tekintetbe, miután ez adja a legtöbb jövedelmet az államkincstárnak. Vettem pedig az osztrák államvasutnak temesvár-budapesti vonalait. 1875. január havában a szállítási adó behozatala előtt volt ennek ártétele 7 frt 80 kr. 1877. első negyedében a 10%-os adó hozzájárulásával továbbá a 2% bélyeg-illetékkel, mely az osztrák-magyar vasutaknál mindenütt, még Ausztriában is rég idő óta szedetik, továbbá a 16%-os ágióval volt 9 frt 34 kr., jelenleg S frt S\ ]rr lftS'Z ílfidia- áffló nélkül 3 l?* 0 /,.-OS adóval 8 frt 47 kr. Ennélfogva jelenleg az adótétel felemelése daczára, 87 krral kevesebb, mint volt 1877. elején. Hasonlóan áll a magyar államvasutak zolyom-bodapesti vonalán. 1875. junuáriusban volt a tétel 5 frt 63 kr. 1877 első negyedében a 10%-os adó 2% bélyeg és a 16%-os ágióval 6 frt 94 kr., tényleg jelenleg 5 frt 98 kr. az 5%-os adóemelés mellett lesz 6 frt 25 kr. olcsóbb lesz tehát 68 krral. Egy combinált vonalon Szaimártól-Budapestig volt 1877 elején a 16%-os ági óval 10 frt 22 kr. jelenleg lesz a 15% adóval 9 frt 32 kr. Ennélfogva teljes 90 krral kevesebb, mint a mennyi volt az ágióval együít a kisebb adótétel mellett. A teherszállításnál szintén igen közel van az eredmény. A sólyom-budapesti vonalon a
