Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-315

älo. országos ülőn (Lczember 9. 1580. 3^3 ható, azt, tekintve hazánk helyzetét, elfogadni ma sem szabad, azt nyíltan visszautasítani kell és én remélem, hogy t. képviselőtársaim a túlsó oldalon, vagy velünk fognak szavazni (Ellenmondás jobbról. Halljuk! Halljuk!) ezen s a többi adótörvények elvetésére, vagy be fogják nekünk bizonyítani, (Halljuk! Halljuk!) hogy a lefolyt év alatt Magyarországon oly annyira gyarapodott az anyagi jólét, hogy a mit tavaly nem lehetett, most már bátran lehet emelni a direct és indirect adókat. (Helyeslés balfelöl.) Én, t. ház, számot vetettem lelkiismeretemmel s meg vagyok győződve, hogy Magyarországon sem a nép, sem a középosztályok a jelenleginél magasabb adóterhet el nem birnak (ügy van! balfelöl) s mert látom, hogy már a jelenlegi adóteher folytán is mindinkább ijesztő módon pusztulnak, azért sem ezen, sem a többi adófelemelést czélzó javaslatot el nem fogadom. (Helyeslés balfelöl.) Esedezem szépen s kérem azon tisztelt képviselőtársaimat, a kik lehetőnek tartják az adóemelést, szíveskedjenek egy kis kirándulást tenni választóik közé, különösen a felvidékre (Halljuk l Halljuk l) s látni fognak eladósodott földbirtokosokat, tönkre ment bérlőket, csőd alatt levő kereskedőket s Amerikába vándorló iparosokat s telkes gazdákat; (ügy van! ügy vanl) és ezen kivándorlások még szaporodni fognak, mert a nép, mely nem képes magát fenntartani, élni akar, nálunk pedig fizeti csekély vagyonától az állami adót, a községi pótlékot, teljesíti a közmunkát, fizet személyes kereseti adót, fiai vagy katonák, vagy fizet hadmentességi díjat, szí drága és rósz trafik dohányt, (Tetszés balfelöl) ha ugyan van pénze, ha nincs, burgonyalevelet dug pipájába; ha valami ügye, van, fizet stemplit és ügyvédet, de csak ritkán talál igazságot, (Elénk tetszés balfelöt) ily viszonyok között veszi a vándorbotot s kivándorol Amerikába, hol ugyan nincs valami rózsás dolga, de legalább van még reménye, a ^melyről itt Magyarországon már lemondott. És a néppel pusztul a bérlő, a közép birtokos, a kereskedő, az iparos (ügy van! bal felöl) és a í. kormány azt hiszi, Magyarország népe fizethet még direct és indirecte többet. (Halljuk! Halljuk!) De a ki megfordul az országban, él, mint én hivatásomnál fogva, a hon polgáraival, az tudja, hogy a jelenleginél több jövedelemre számítani illusió s mert én illusióban nem élek és az ország anyagi helyzetét ismerem, én minden adóemelés ellen fogok szavazni. (Helyeslés balfelöl.) Áttérve a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatra, kijelenteni bátorkodom, hogy miután a teherszállítási adó, kivéve egy európai államot, sehol sincs behozva, a személyszállítási adó felemelése pedig, ha egyes európai államokban be is hozatott, kedvező körülményeknél fogva, csak is ideiglenesen s kisebb perczentekben; s tekintve hogy ezen felemelés, bármily jelentéktelennek látszassék is első pillanatra, közgazdaságilag nagy jelentőségű az ország kereskedelmi érdekei szempontjából, miután a szállítási adó fölemelése főleg a személy és a közönséges áruszállításra nehezedik s sújtja különösen a kereskedéssel foglalkozókat, a kik üzleti érdekben utazni kénytelenek és az ország földbirtokos osztályát, mely a szállítás nagy tömegét képező nyerstermékeket termeli és a fogyasztó piaczokra szállítja; ezen indokoknál fogra a beterjesztett törvényjavaslatot elvetendőnek találom. Azt mondja az indokolás és azt mondják a javaslat pártolói, hogy a szállítási adó elfogadható már csak azért is, mert ezentúl valamivel kedvezőbbek lesznek a vasúti tarifák. Hogy a szállítási vasúti tarifák szerfelett nagyok és igen súlyosan nehezednek a termelőkre, azt elismerte az országban mindenki, hogy ez irányban javítani kell, hangsulyoztatott minden oldalról s ime kilátásba is van helyezve a tarifák leszállítása — de hát hiába, ezen szegény Magyarországban nem örvendhetünk semminek, nem javulhat semmi, mert a hol kilátás van egy kis előnyre, egy kis javulásra a hon polgáraira, rögtön itt van a t. kormány, mely ezen javulást polyp karjaiba csecsemő korában átveszi s azonnal s gyakran még mielőtt az beállott volna, az államkincstár javára confiscájja, a szegény adózó pedig fizet, mint azelőtt. (Elénk tetszés és helyeslés balfelöl.) Reményiem, t. ház, hogy ezen új adó ad acta tétetik. Én új adórendszert és a költségek leszállítását óhajtom. A törvényjavaslatot el nem fogadom. (Helyeslés balfelöl.) György Endre: T. ház! Legyen szabad a szőnyegen lévő tárgyhoz nékem is néhány megjegyzést tennem. Első sorban az előttem szólott t. képviselő urnak vagyok bátor megjegyezni, hogy azon állítása, mint ha más országban ezen adó nem volna, vagy alacsonyabb tételben volna meg, merőben tévedés. Francziaországban ezen adó a személyszállításnál nem tíz %, mint nálunk eddig volt, sem nem 15% mint ezentúl lesz, hanem 20%-tet tesz ki. A teheráru szállítási adó sem nem 2°/o, mint eddig volt nálunk, sem nem 3%, mint az most terveztetik, hanem 5%. Ennélfogva minden tétel magasabb és mindezen adók be vannak hozva, nemcsak Francziaországban, hanem Olaszországban is körülbelül egyenlő tétellel. Egy másik érdekes megjegyzést, Helfy képviselő ur tett, hogy nevezetesen ezen adójavaslatok tárgyalása — mint méltóztatott magát,