Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-315

g^Q 315. országos ülés elenyésztetek Felfogásom szerint éppen azon nézet- j nél fogva, melynek az imént kifejezést adtam, nem lehet itt a kútba dobásról szólni; mertezen eszközök nem vesznek el, hanem felhasználtatnak a kitűzött czélnak fokozatos elérésére. Áttérve, magára a tárgyalás alatt levő javaslatra, méltóztatnak emlékezni arra, hogy ezen törvényjavaslat 1879. októberben adatott be s a pénzügyi bizottság által azon év november havában tárgyaltatván, a jelentés még azon hónapban beadatott. Már az indokolásban, melyet benyújtottam, kimondottam azt, hogy nem elég ezen kérdésben intézkedni, mert az intézkedés Önállóan esetleg a szállítás megdrágításával és igy a forgalom megnehezítésével járna- de kell tenni egyidejűleg oly intézkedéseket, melyek másrészt a forgalom megkönnyítésével járnak. Ezen intézkedések megtétettek a múlt évben. De éppen azért, mert ezen intézkedések, melyeknek következményeire még vissza fogok térni, még i 880-ban létesíthetők nem voltak, mert az azokra vonatkozó javaslatok később tárgyaitattak, bele nyugodott a kormány abba, hogy elhalasztassék a szállítási adó felemeléséről szóló törvényjavaslat tárgyalása is addig, mig egyéb intézkedések létesíthetők lesznek. Azon intézkedések az Í88Í. évben életbe fognak lépteíteíni, tehát nem látok több nehézséget arra nézve, hogy a régebben beadott törvényjavaslat a ház által tárgyaitassék. Ki fogom mutatni, hogy nincs ok azon aggodalmakra, melyeket Helfy képviselő ur hangoztatott. {Halljuk!) Két argumentumot csak mellékesen kívánok felhozni, mert nem ezekre fektetem a fősúlyt. Ezek egyike az, hogy mégis áü azon körülmény, mely az indokolásban felhoíarik, hogy az ezüstágió megszűnvén azóta, hogy a szállítási adóról szóló törvény megalkottatott, ma mindenesetre, könnyebben viselheti el az ország a szállítási adó emelését, mintsem akkor, midőn az ezüstágió még fennállott. Szintúgy mellékesen emiűem csak meg azon körülményt, hogy nem íartoni méltánytalannak azt, hogy mikor az ország oly nagy összegeket áldozott a vasúti hálózat létesítésére és százakra menő milliókat fektetett államvasutakba és évenkint 10 milliót meghaladó összeget költ a vasutak subventiojára, keresse a hiány pótlását ott, a hol e költségek támadtak és igy legalább részben enyhittessék az azon kiadások által okozott teher. De, ez t. ház, szintén mellékes előttem. A főbb indokokat bátor leszek a következőkben előadni. Magára a javaslatra nézve meg kell jegyeznem, hogy azon kimutatás, mely a törvényjavaslat indokolásában foglaltatik, az 1876—78-ban elért eredményre vonatkozik, de ha azt az 1879-iki eredménynyel kiegészítjük, azt látjuk, hogy az ; űcczenibär'J 1880. 1879. évben szállítási adó, az egyes vállalatok által fizetett összegeket tekintve, valamint a személyi, g3^orsárú és teherszállítási arányra nézve teljesen megfelelnek az 1876—78. évi erednienyeknek; és igy az újabb adatok a következtetésben változást nem okoznak. Ezen igy 1876-tól kezdve 1879. végéig terjedő adatoknak következménye — a mint méltóztatnak az indokolásból is látni — az, hogy ezen adatok szerint ezen szállítási adóból befolyt összeg 8

/io része esik a személy- és gyorsszállítmányra, Vio része pedig a teherszállítmányra. Ha egyátalában már szükséges ily szállítási adót behozni, vagy azt nevelni, azt hiszem, azt nem fogja tagadásba venni senki sem, hogy ugy a személyszállítás, mint a gyorsszállítmány könnyebben viseli el a fokozást, mint a teherszállítmány, a melyre mindenesetre éppen kereskedelmünk érdekében tekintettel kell lenni. Hogy a személy- és gyorsszállítmányra ebből háramlik teher, azt nem fogja senki tagadni, de ez nem oly nagy; és a mint én egyáltalában szükségesnek tartom, hogy a jövedelem fokozásához fogjunk, igazságosabbnak tartom ezt itt keresni, mint más egyenes adók emelésénél. De lássuk már most, hogy mikép áll a fokozás kérdése a legjelentékenyebb résznél, t. i. a teherszállítmányok kérdésénél. Ugyanazon kimutatásból, melyet előterjeszteni bátor voltam, méltóztatnak látni, hogy az ország különböző vidékeiről Budapestre és más helyekre szállított szállítmányokra mily teherszaporulat háramlik és azt hiszem, hogy azon körülménynél fogva, hogy mi földmívelő ország vagyunk, épp a buzaszállítás veendő leginkább számításba. S ezen akkor mellékelt kimutatásból méltóztatnak meggyőződést szerezni arról hogy az ország különböző vidékeiről Budapestre szállított gabnánái méter-mázsánként ezen szállítási adóemelés folytán 0.5—0.8 krajezár, vagy az egyik legtávolabb eső helyről, például Kolozsvárról esetleg 1.3 krajezár szállítási többlet származik, tehát átlagosan, egy bizonyos zónát véve, például Temesvár, Erdély szélét és Kassát, egy krajezárnyi emelkedés mutatkozik a gabnáuál méter-mázsánként. Már hogy ezen teher-többlet folytán az adóterhei egyátalában ki lógja viselni, a termelő-e, a szállítmányozó-e, a szállítási vállalat-e, a fogyasztó-e és esetleg a közvetítés egy nevezetes tényezője, a malmoké, azt megállapítani vajmi nehéz; de mindenesetre, ha ezen aránylag nem magas teher annyi felé oszlik meg, egy factorra nézve ez nem lehet nagy. De ha méltóztatnak azt az állítást is koczkáztatni, hogy épp a gabonánál e terhet legnagyobb részt a termelő fogja megfizetni, méltóztassanak megengedni, egy méter-mázsánál,|melynek értéke körülbelöl 10 frt,