Képviselőházi napló, 1878. XV. kötet • 1880. november 17–deczember 11.

Ülésnapok - 1878-314

314. országol ülés ieczember 6. 1&S6 323 ügy oda, a honnan kiindult, azaz adassék mag a 10,000 frt segély, a nélkül, hogy a kormány venné át a menház kezeléséi, kilátásba helyezvén, hogy ha ez megtörténik, akkor a honvédgyűlés is bele fog egyezni, hogy majd valamikor a menház a mostani honvédeknek adassék át, a maguk részéről pedig az ellenőrzést elfogadják a kezelésre nézve. Ez a téuyálladék, mely akkor felvétetett. De, ismétlem, a ház ápril 26-iki határozata alapján az ügy elintézését határozottan visszautasították. Igen természetes, hogy a kormány nem helyezkedhetett azon álláspontra, melyen a t. választmány tagjai állottak, arra, hogy ne azt érvényesítse, a mit a ház határozott, hanem a mit a ház mellőzött. Az eset pedig ez volt, mert a 10,000 frt iránti kérvényt a ház mellőzte és hozta a mindnyájunk által ismert határozatot. Ezekben, azt hiszem, t. hás, hogy megadtam a választ az interpellátióra. Elmondtam, hogy igenis a kötelességünkké tett érintkezés megtörtént; elmondtam, hogy a központi választmány részéről minő álláspont foglaltatott el és enné] fogva elmondtam természetesen azt is, hogy miután az ügy lebonyolítása az illetők hozzájárulásától volt függővé téve, eredményre a kormány nem juthatott. Azt gondolom, hogy midőn ezeket elmondtam a jegyzőkönynek a ház asztalára való letételére, előterjesztésére semmi szükség nincs, mert az általam híven elmondottak alapján mindenki meggyőződhetik arról, hogy a kormány igyekezett teljesíteni feladatát. Hogy a dologból semmi sem lett, az egyedül a központi választmány tagjain múlt, kik egyfelől nem respeetálva a ház határozatát, az az által mellőzött állásponton kívánták a kérdést megoldatni; és másfelől ugy látszik azon nézetből indultak ki, hogy az 1848—49-iki évi rokkantak inkább maradjanak segély nélkül, ha nem ugy segélyeztetnek, mint ő nekik tetszik. Kérem a t. házat, méltóztassék ezen válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelóí.) Nóvák Gusztáv: Az összes kormányhoz iutézett interpeliätióm czélja az, hogy a vegyes bizottság által készített jegyzőkönyvből a t. ház tudomást szerezzen a felől, miként járt el a tisztelt kormány megbízatásában? másrészről miből áll a honvédség központi választmányának nyilatkozata. Nem tagadom, hogy meglehetős hűséggel adta elő a t. kormányelnök ur. (Derültség a jobboldalon.) Ha hiányzik valami, azt kell mondanom, hogy meglehetős hűséggel adta elő a jegyzőkönyv tartalmát. Azonban kihagyott egy fő pontot, meghiszem, tévedésből, nem akarom gyanúsítani. A jegyzőkönyvből tehát a i ház engedelmével felolvasom a mellőzött pontot és ezzel belenyugszom abba, hogy a jegyzőkönyv ne tétessék le a ház asztalára. A jegyzőkönyv ezen pontja igy szól: „A komolyan átgondolt okoknál fogva — vagyis, hogy nincs jogosítva a központi választmány az országos honvédgyüle's tudta és beleegyezése nélkül a honvédmenház jövőjét illetőleg tanácskozásokba bocsátkozni — a ministertanács fennt érintett kérdőpontjaira nézve részletes tárgyalásokba nem bocsátkozhatik, tekintve a képviselőház határozatát és a miaistertanácsnak abból kifolyó hasonértelmn intézkedését, nem tartózkodnak a központi bizottság tagjai azon nézetüknek is kifejezést adni, miszerint a menház és összes alapjainak állami kezelés alá bocsátása az egybehívandó országos honvédgyűlés által sem helyezhető kilátásba, miután kellő ismeretével bir a bizottság azon szívós ragaszkodásnak, sőt már több alkalommal is nyilvánult nézetnek, miszerint a honvédtestület általános többsége a honvédmenház kezelését kizárólag a kebeléből kiküldött bizottság által kívánja kezeltetni. Kötelességüknek tartják a központi bizottság megbízottjai a magas kormánynak komoly figyelmét felhívni e tárgyalás folyamában is, miszerint ezen zavarossá vált ügyben kiindulási pontul, a képviselőházhoz benyújtott, tízezer frt segélyezési kérvény szolgált alapul; ezen természetes mederbe óhajtják a kérdést visszaterelni s a magyar államot — mint a menház fősegélyezőjét tekinteni. Nem fogadhatják el komoly indokolásnak azt sem, hogy az állam a kérvény értelmében nem nyújthat segélyt, mivel kellő ellenőrzést nem gyakorolhat. Nem pedig azért, mert előttünk a világos példa, hogy a honvédsegélyező — tehát hasonczélú — egylet évenkint a törvényhozás utján 45,000 frt segélyben részesittetik egyszerű állami ellenőrzés melleit és a nélkül, hogy a belügyekbe avatkoznék; miért ne lehetne hason nemes czélra 10,000 forint segélyt nyerni, elfogadásával a legszigorúbb állami ellenőrködésnek ? És miért háboríttatnék a nyugalmat élvezők azon kielégítő tudata, hogy sorsuk és beléletük pályatársaik által vezettetik és kormányozUtik? Elfogadva a központi bizottság bármily szigorú állami ellenőrzést, nemcsak a kérvényezett segélyösszeg, hanem a menház összes alapjai és gazdászati részeire nézve is, meri tudatában van a legtisztább kezelésnek és gyakorlatában a czélszerü gazdálkodásnak; ennek igazolásául a bizottság tagjai fel is kérik a magas kormány t. küldötteit szíves betekintés végett a menházi kezelés, — pénztári vezetés és egyátalaban a szabályos intézkedés mibenléte felől meggyőződést szerezni." Madarász József: Ez maradt ki! Nóvák Gusztáv: Ez szintén megtörtént; a számadások lezárattak és a kezelés hibátlannak és teljesen tisztának találtatott. Miután, t. ház, ezen kiegészítéssel a vegyei 41*